A kenyai túszdráma kapcsán most Szomália is nemzetközi figyelmet kapott. Alig vagyunk túl az „Új megállapodás Szomáliáért” konferencián, ahol a nemzetközi közösség kinyilatkoztatta a partnerség fontosságát az ország külkapcsolataiban, s máris terrorcselekménnyel borzolta a kedélyeket az al-Shabaab felkelőcsoport. A szélsőséges mozgalom és az élelmezésügy első ránézésre távoli kategóriáknak tűnnek, azonban a kapocs a kettő közt fontosabb, mint gondolnánk.
Bár a 2011-ben kinyilvánított éhínséghelyzet óta idén szeptemberben a legalacsonyabb az éhezés aránya az országban, ez csupán átmeneti és nagyon törékeny állapot, mely a régió stabilitásában kulcsfontosságú. Az éhínség – az ENSZ definíciója szerint – akkor áll fenn, ha egy országban tízezer lakosonként két felnőtt vagy négy gyermek éhen hal, illetve a népesség minimum harminc százaléka alultáplált. Az éhínség három szempontból is bukás: a termelés, a hozzáférés és a problémára nyújtott megoldási törekvések bukása. A szárazság miatt a termésátlagok nagymértékben csökkennek a mezőgazdaságban, és ha ez felveri az árakat, úgy nyilvánvalóan még kevesebben jutnak élelemhez. A hozzáférés defektje jelenti egyrészt az élelmiszerszerzés problematikusságát – amit leglátványosabban a hús hiánya szemléltet –, másrészt az információk elérésének nehézségeit, ami a hiteles adatok híján érthető is. A megoldási törekvések bukása pedig elsősorban kormányzati, másodsorban nemzetközi oldalról értendő, ugyanis a beruházások és a segítségnyújtás gyakran késve és inadekvát módon történik.
Az, hogy most az elmúlt két évhez képest viszonyítva alacsonyabbnak mondható a szomáliai éhínség szintje, leginkább a kitartó humanitárius segítségnyújtásnak, a jótékony esőzéseknek és a nem túl magas élelmiszeráraknak köszönhető. A számok azonban még mindig elképesztőek: 2,3 millió emberről van szó, akik mostanában evickéltek ki a válságból és 870 ezerre tehető azoknak a száma, akik az idei év végéig várhatóan kritikus helyzetben maradnak. Ez áll az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (Food and Agriculture Organization, FAO) Élelmiszerbiztonsági és Élelmezési Elemzőegységének szeptemberi jelentésében, és sajnos az alultápláltság szintje a gyermekek körében még megrázóbb: 206 ezer ötévesnél fiatalabb fiú és lány az, aki tartósan nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű élelemhez. Szomália világszinten is egyike a legéhesebb államoknak. A legbizonytalanabb sorsú emberek nagy része ráadásul az országon belül „elmozdított” ember, akiknek kényszerből lakóhelyet és egyúttal életteret kell változtatnia.
A bizonytalanságot tetézi a pénzügyi rendszer instabilitása. Szomáliának nincs önálló bankrendszere, ehelyett a szomáliai pénz átutalásokat üzemeltető vállalkozásokon keresztül áramlik a világban, ezen üzemeltetők nagy bankoknál tartott számláit az utóbbi időben azonban fokozatosan zárják le. Az ok: az elégtelen ellenőrzési mechanizmusok miatt a pénzek terroristák kezére juthatnak, többek közt akár az al-Shabaabéra is. A nagy amerikai bankok már leépítették a pénzátutalási lehetőségeiket Szomáliában, aki még tartja magát, az a brit Barcley bank, ez szeptember 30-ra hirdette az üzemeltetők számláinak lezárását. Ez hatalmas érvágás lenne az országnak, ugyanis Szomália a hazautalásokból 1,5 milliárd dollár bevételt élvez évente, mely összeg a gazdaság egyharmadát, a beérkező segélyeknek pedig két-háromszorosát adja. A hazautalások jó része alapvető szolgáltatásokra megy el, mint amilyen az iskoláztatás, az egészségügyi ellátás és az ivóvízhez való hozzájutás. Ezek szintje egyébként is alacsony az országban a gyenge infrastruktúra miatt, amin útberuházásokkal, víznyerő helyek, raktárak építésével kellene segíteni.
És itt jön képbe a nemzetközi közösség. Hibás az a szemléletmód, hogy Afrika szegény államait gyerekként kell kezelni, akik önállótlanok és felelőtlenek. Tény, hogy segítségre szorulnak, de a gazdasági döntések mögött az afrikai országokban is racionális döntések húzódnak meg, és megfelelő eszközök híján érthető módon gyakran a rövid távú túlélés a céljuk. A nemzetközi segélyszervezetek működése nagyban hozzájárul a szomáliai lakosság túléléséhez, de munkájukat nehezíti, hogy kockázatos körülmények között tudnak csak eljutni el a rászorulókhoz (tavaly már írtunk róla, milyen veszélyben van az újságírók élete is az országban). A tengeri és szárazföldi biztonságért már eddig is sokat tett az Európai Unió – ha a jövőben még koncentráltabb támogatást biztosít Szomáliának, akkor jó eséllyel minimálisra csökkenhet mind az al-Shabaab, mind a kalózok jelentette fenyegetés. Az élelmiszerimporttól való függőség igencsak drága mulatság az országnak, éppen ezért a nemzetközi közösség támogatása itt is sorsdöntő lehet. A cél Szomália saját termelőképességének megerősítése: ez irányba tett lépés a FAO Tiszta Hús kampánya is, mely többek közt azt propagálja, hogy az országon belül biztonságos és egészséges hús jusson el a fogyasztókhoz, majd idővel a jó minőségű szomáliai hús exportra is kerülhessen.
A szomáliai élelmezés problematikájába egy visszaélési botrány kapcsán egyébként Uganda is belecsöppent: az ugandai elnök legalább 24 hivatalnokát rendelte vissza Mogadishuból és függesztette fel, mert a katonáknak szánt élelmiszer-ellátmányt eladták az Afrikai Unió szomáliai bázisán székelő cégeknek. Uganda katonailag igen látványosan jelen van az ország életében, 6000 fős csapata tartózkodik Szomáliában, rajta kívül pedig Burundi, Sierra Leone, Dzsibuti és Kenya is állomásoztat csapatokat Szomáliában, így közvetve ténylegesen az egész régió érintett az ország előrehaladásában vagy visszaesésében. Ezt most sajnos a Westgate pláza vásárlóinak kellett megtapasztalnia, ugyanakkor reménykedjünk a nemzetközi összefogás erejében és a szomáliai fiatalok, női csoportok és üzleti vezetők kezdeményezőkészségében is egy jobb Szomáliáért.