A szigetországnak egy éven belül döntenie kell arról, hogy élni kíván-e a Lisszaboni Szerződésben számára biztosított kimaradási lehetőséggel. A döntés az uniós igazságügyi és rendőrségi együttműködéseket érinti majd.
Az Egyesült Királyság az Európai Unió története során sohasem támogatta teljes lelkesedéssel az integráció elmélyítését, illetve azt, hogy az nemzetek feletti jelleget öltsön. A britek szuverenitásukat féltve, már a Maastrichti Szerződés aláírása óta egyes területeken fenntartják maguknak a kívülmaradás lehetőségét (opt-out). Mint köztudott, az Egyesült Királyság nem vesz részt az Európai Monetáris Unióban; a 2009 decemberében hatályba lépő Lisszaboni Szerződés pedig kívül maradást biztosít több mint 130 igazságügyi és rendőrségi együttműködésből. Arról, hogy ezzel élni kíván-e a szigetország, 2014. május 31-éig kell döntenie a kormánynak; előtte pedig a brit parlament mindkét házában szavazni fognak róla. Amennyiben a kormány az opt-out ellen voksol, akkor az Európai Bíróságnak 2014. december 1-jétől joga lesz beleszólni a brit igazságszolgáltatásba.
A konzervatív brit kormányok a történelem során hagyományosan inkább a kevésbé szoros együttműködést szorgalmazták, amely alól a jelenlegi kormány sem kivétel. Theresa May, a konzervatív brit kormány belügyminisztere tavaly október közepén már jelezte, hogy országa nagy valószínűség szerint élni fog a Lisszaboni Szerződésben biztosított kimaradási lehetőséggel. Ez azt jelentené, hogy Nagy-Britannia mind a 135 igazságügyi és rendőri együttműködést felmondja, hiszen a kimaradási lehetőséggel csak úgy lehet élni, hogy az egyszerre az összes együttműködés felmondását magába foglalja. Ebben az esetben a brit rendőrségnek jelentősen megnehezülhet a dolga nemzetközi nyomozások esetén.
Természetesen az összes együttműködés felmondása nem érdeke a kormánynak, ezért közülük többet a tagállamokkal és az Európai Bizottsággal újratárgyalnának, majd ezekben újra részt vennének. Azonban a kormánykoalíció sem egységes a kimaradással kapcsolatban. Konzervatív oldalról például messzemenő nyilatkozatok láttak napvilágot: Michael Gove oktatási miniszter szerint az Egyesült Királyságnak felkészültnek kell lennie arra, hogy elhagyja az Európai Uniót; Boris Johnson, London konzervatív polgármestere pedig azt mondta a brit miniszterelnöknek, hogy utasítsa vissza az eurózóna megerősítését célzó még szorosabb integrációs tervet. Koalíciós partnereik, a liberális demokraták viszont ellenzik az együttműködések felmondását, és csak akkor hajlandóak támogatni azt, ha az ország nyomban visszatér az Europol-lal és az Európai Elfogatóparanccsal (European Arrest Warrant) való együttműködéshez.
Az ellenzék részéről a munkáspárti Yvette Cooper azt nyilatkozta: a belügyminiszternek meg kellene magyaráznia, hogy az Európai Elfogatóparancsból kilépve miért akarja megnehezíteni a külföldre menekült bűnözök megállítását, és a külföldi származású bűnözők hazaküldését.
David Cameron már hatalomra jutása előtt is hangot adott annak, hogy nem támogatja a Lisszaboni Szerződést, amely szerinte az Egyesült Királyság szuverenitását veszélyezteti, s ezért hangsúlyozta, hogy kormányra kerülése esetén népszavazást fognak kiírni a témában. Mivel azonban a cseh hozzájárulás után 2009. december 1-jén hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, a következő évben kormányra kerülő konzervatív kormányfő ez ügyben már nem tudott lépni. Az idei év január 23-án elhangzott beszéde azonban jól tükrözi a konzervatív demokraták viszonyát az Európai Unióhoz. A miniszterelnök ekkor kijelentette, hogy amennyiben pártja megnyeri a 2015-ös választásokat, népszavazást fognak kiírni az ország uniós tagságát illetően. Bár véleménye szerint az unióból való kilépés nem reális elképzelés – és ő nem is szeretné, ha ez megtörténne –, az együttműködést új alapokra kell helyezni, és egy jobb megállapodásra van szükség, ami mindenki számára több előnnyel jár.
Bár a brit konzervatív pártra mindig is jellemző volt a nemzetek felettiség elleni küzdelem, ez a lépés leginkább egy válaszként fogható fel. Nagy-Britanniában a válság kitörése óta az EU-ellenesség egyre jelentősebb méreteket ölt a népesség körében. A konzervatívok számára a legújabb közvélemény-kutatási eredmények kifejezetten kedvezőtlen képet mutatnak, ezért is szükséges számukra a támogatottság növelése. A választópolgárok körében pedig a brit szuverenitás megőrzését szimbolizáló kimaradási lehetőség elfogadása, illetve a brit uniós tagságról való népszavazás felvetése inkább pozitív lépéseknek számítanak. Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés, hogy miként is lehet jól működő Uniót létrehozni, ha néhány tagállam különböző kulcsfontosságú területeken kimaradási lehetőségekkel rendelkezik.