Az Európai Bizottságra szállna a döntés a jövőben a csőd szélére jutott bankok szanálásáról és a művelet időzítéséről a testület szerdán bemutatott javaslatának értelmében. Brüsszel 2015-től kezdődően egységes európai bankszanálási mechanizmust hozna létre központi testülettel és egy, a bankok előzetes befizetéseiből finanszírozott egységes bankszanálási alappal.
Egységes bankszanálási mechanizmussal egészítené ki az előreláthatóan 2014 második felében működőképessé váló egységes bankfelügyeleti mechanizmust 2015. január 1-től az Európai Bizottság szerdán bemutatott javaslata, aminek elfogadása lényegében a bankunió megvalósulását jelentené.
A Bizottság a testület elnökének ígéretéhez híven erős jogosítványokkal rendelkező mechanizmus létrehozására tett javaslatot, ami egy eléggé bonyolult és hibrid intézményi struktúrán keresztül nemzeti szintről európai szintre helyezné a bankunióhoz tartozó pénzintézetek szanálásának és rendezett felszámolásának a feladatait.
Az egységes bankszanálási mechanizmus a testület érvelése szerint logikus továbbgondolása és következménye az egységes felügyeleti mechanizmusnak (SSM), amiről már korábban politikai megállapodás jött létre az uniós intézmények között. A nemzeti szinten még mindenhol létre sem hozott szanálási jogkörök és struktúrák európai szintre való helyezése mellett szóló legfőbb érv, hogy komoly feszültséget eredményezne az, ha a bankfelügyelet az Európai Központi Bankon keresztül európai szintre kerülne, miközben a bankok szanálásáról tagállami szinten döntenének és azok pénzügyi következményei is nemzeti szinten jelentkeznének.
További szempont, hogy a felügyeleti és a szanálási rendszer közötti asszimetria esetén fennmaradna a tagországok államadóssága és a bankok között létrejött ördögi kör. A bankrendszer európai keretek közé helyezése a javaslattévő szerint annak a kockázatát is csökkenteni fogja, hogy egyes országokban kialakult bankválságok az egész rendszer stabilitását fenyegessék.
A legújabb bankuniós javaslat alig két héttel követi a tagállamok között elért megállapodást a bankok szerkezetátalakítása és szanálása európai keretéről szóló irányelvről. Utóbbi értelmében minden tagállamban egységes elvek és szabályok alapján kell létrehozni bankszanálási hatóságokat és alapokat, amelyek önkéntes alapon kölcsönöket is nyújthatnak egymásnak. Erről a jogszabályról még az ősz folyamán meg kell állapodnia a Tanácsnak és a Parlamentnek. A mostan előterjesztett javaslat azonban túllép a tagállami bankszanálási hatóságok hálózatának koncepcióján és lényegében európai szinten központosítaná a válságba jutott pénzintézetek rendezett felszámolásával kapcsolatos döntéseket, egy, a bankok előzetes befizetéseiből fokozatosan feltöltendő egységes bankszanálási alapot is rendelve az egységes bankszanálási hatóság mellé.
A félreértések elkerülése végett, az új struktúra nem a válságba jutott és életképtelen bankoknak lenne hivatott mentőövet dobni, hanem visszatérítendő kölcsönök és garanciák révén – fiskális szempontból tehát semlegesen – garantálná, hogy az egyes bankválságokból a külvilág és a reálgazdaság minél kevesebbet érezzen. A bankszanálásnak a jövőben az lesz a logikája, hogy a pénzintézeteket magánforrásokból (és nem az adófizetők pénzéből) kell majd feltámasztani, illetve a keletkező veszteségeket a bankok részvényeseinek, hitelezőinek és esetleg a nem védett nagybetéteseknek kell majd lenyelniük.
Az állam vagy az állandó euróövezeti válságkezelő alap, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) csak kivételes helyzetben és utolsó mentsvárként szállhat be a jövőben a szanálás alá vont bankok talpra állításába, amelyeknek később vissza kell majd fizetniük a pénzügyi segítséget. Ha pedig erre képtelenek lennének, a majdani bankszanálási alap is megtérítheti a kölcsönt és ehhez pótlólagos hozzájárulást kérhet a bankoktól. Ahogy a bankszanálási alapot az idők folyamán feltöltenék az állam aktív finanszírozó szerepe is mindinkább háttérbe szorulna, de a bankszanálási alapot is csak a végső eszköz lehetne bevetni.
A javaslat értelmében az egységes bankszanálási mechanizmus hatóköre az egységes bankfelügyeleti mechanizmusban (azaz a bankunióban) részt vevő országok minden egyes bankjára, összesen körülbelül 6 ezer pénzintézetre kiterjedne. Ez automatikusan vonatkozik majd az eurózóna tagországainak bankszektorára, illetve azokra az euróövezeten kívüli tagállamokra, amelyek csatlakozni kívánnak a rendszerhez.
A rendszer középpontjában az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és az illetékes tagállami bankszanálási hatóságok képviselőiből álló Egységes Bankszanálási Bizottság (EBB) állna, amely az EKB felügyelete alá tartozó egységes bankfelügyeleti mechanizmus jelzése alapján az érintett bank vagy bankok szanálásának előkészítéséért és végrehajtásának figyelemmel követéséért lenne felelős. Ennek a testületnek lenne ráhatása arra, hogy hogyan szanáljanak egy bankuniós pénzintézetet.
Az Egységes Bankszanálási Bizottság ajánlására, vagy „saját kezdeményezésére” aztán az Európai Bizottság döntene arról, hogy elindítsák-e a szanálási eljárást egy bankkal szemben, és ha igen, mikor. A Bizottság határozná meg továbbá a szanálási eszközök és az egységes bankszanálási alap használatának kereteit.
A tulajdonképpeni döntést tehát a javaslat a Bizottság kezébe adná. A testület jogi okokkal magyarázza azt, hogy miért nem az EBB mondhatná ki a döntő szót. Brüsszel érvelése szerint ugyanis a jelenlegi szerződés rendelkezései szerint európai szinten kizárólag egy EU-intézmény hozhatja meg a végleges döntést arról, hogy mikor indítsák el a bankszanálást.
Ez persze lehetne más intézmény is, azonban a Bizottság szerint felhozható egy vagy több érv, ami miatt minden más uniós intézményt ki kell zárni ennek a funkciónak a gyakorlásából. Az Európai Központi bank esetében a testület szerint például összeférhetetlen lenne egy ilyen funkció a jegybank monetáris politikai és felügyeleti szerepkörével. Az Európai Bankhatóság (EBA) pedig csak ügynökség, márpedig csak intézmények jöhetnek szóba döntéshozóként. A testület szerint ő amúgy is rendelkezik a bankok szerkezetátalakítása során a szükséges tapasztalattal és a szerződés őreként az összes intézmény közül a leginkább képes annak szavatolására, hogy a döntések maradéktalanul tiszteletben tartsák azokat az elveket, amelyek alapján az EU működik.
Az új struktúrában a tagállami bankszanálási hatóságoknak is jutna szerep, amennyiben ők hajtanák végre a szanálásról hozott döntéseket a társaságokra és a csődeljárásokra vonatkozó tagállami törvényekkel összhangban. Ezáltal tehát a tagállamokat is bevonnák az előkészítő és a végrehajtási szakaszban a hatáskörük alá tartozó bankok szanálásába.
A szanálási döntések nemzeti hatóságok által történő végrehajtását az EBB követné nyomon, és ha a tagállami szervek nem hajtanák végre megfelelően az európai szinten hozott döntéseket, akkor közvetlenül is végrehajtási utasításokat adhatna az érintett bankoknak.
Az EBB ellenőrzése alatt egy egységes bankszanálási alapot (EBA) hoznának létre a finanszírozás középtávon történő biztosítására a bankok szerkezetátalakításának idejére. Az alapot a bankok előzetes (ex ante) hozzájárulásaiból töltik majd fel. Az egységes bankszanálási alap a bankunióban részt vevő tagállamok bankszanálási alapjainak a helyébe lép majd. A tagállamok szabadon dönthetnének a már meglévő nemzeti bankszanálási alapok sorsáról, akár az egységes európai alaphoz való hozzájárulásba is beleszámíthatnák, nem duplikálva ezzel a pénzintézetek költségeit.
Az egységes bankszanálási alap végső, kiteljesedett formájában a bankunióban résztvevő tagállamok valamennyi bankjában elhelyezett biztosított betétetek 1 százalékának megfelelő összeggel rendelkezne. A bankok 2011-es mérlege alapján a Bizottság a teljes összeget 55 milliárd euróra becsüli. Az alapot 10 év alatt töltenék fel a bankok befizetéseiből. A Bizottság hatásköre lenne annak megállapítása, hogy az egyes bankok milyen elvek alapján, mekkora összeggel szállnak be az alapba. Az európai (bankuniós) bankszektor számára mindenesetre éves szinten 5,5 milliárd euró terhet jelentene az alap feltöltése, de szükség (például az alap használata esetén) pótlólagos befizetésre is lehetne kötelezni a bankokat.
A szanálási alap feltöltéséig átmenetileg szükség esetén pótlólagos hozzájárulásra kérheti a bankokat, de a tőkepiacon is felvehet majd hiteleket. Kivételes esetben egy állami alap is kölcsönözhet pénzt a szanálásra kényszerülő bankoknak, de a kölcsönöket középtávon vissza kell majd fizetni.
Az egységes bankszanálási mechanizmus 2015. január 1-jén lépne hatályba, addig a tagállami rezsimek alapján folytatnák a bankok talpra állítását, de azoknak a paramétereknek a figyelembe vételével, amelyekről a bankszanálás és szerkezetátalakítás európai kereteiről szóló irányelv rendelkezik.
Az Egységes Bankszanálási Bizottság (EBB) vezérigazgatóját és helyettesét az EU miniszteri tanácsa nevezné ki az Európai Parlament jóváhagyását követően. A testületnek minden döntését számon kérheti majd a Tanács és a Parlament. A döntéseket egyszerű többséggel fogadnák el.
Az EBB a vezérigazgatóból, annak helyetteséből, az Európai Bizottság, az EKB és a tagállami szanálási hatóságok képviselőiből áll majd. A testület két formátumban működne: plenáris ülés és a végrehajtó testület ülésének formájában. A plenáris formátumban valamennyi említett képviselő részt venne az általános jellegű és költségvetési kérdéseket érintő döntésekben. A tulajdonképpeni bankszanálásokat érintő operatív döntések már egy szűkebb körben születnének, és csak azoknak a tagállami hatóságoknak a képviselői vennének részt bennük, ahol a válságba került banknak leánybankjai működnek. A döntéseket itt is egyszerű többséggel hoznák.
A határokon átnyúló tevékenységet folytató, egyszerre több országban is jelen lévő bankcsoportokat érintő döntéseknél a bankcsoportnak otthont adó (anyaország) hatóságának teljes szavazati joga lenne, a fogadó országok hatóságainak viszont csak töredékes, és együttesen mindig éppen egy teljes szavazatuk lehet. A Bizottság szerint ez azt a tényt tükrözi, hogy az anyaországra nagyobb felelősség hárul, amikor egy határokon átnyúló tevékenységet folytató bank csődbe megy.