Venezeula új elnöke, Nicolas Maduro nincs könnyű helyzetben. Elődje, Hugo Chávez tizennégy évig vezette az országot töretlen népszerűséggel, utódjára azonban komoly gazdasági problémákat hagyott örökségül. A dél-amerikai országot évek óta élelmiszer- és gyógyszerhiány, akadozó áramellátás és magas, 20 százalékos infláció jellemzi. A helyzetet súlyosbítják az egy hónappal ezelőtt kezdődött diáktüntetések melyek Brazília, Chile és Uruguay után Venezuelára is átterjedtek.
Egy karizmatikus politikus helyébe lépni mindig nehéz. Hugo Chávez korábbi hat győzelme után, a tavaly októberi elnökválasztáson is magasan, 11 százalékkal előzte meg kihívóját. Mindezt annak ellenére, hogy már köztudott volt súlyos betegsége. Egészségügyi állapota azonban nem javult, ezért a másfél évtized alatt felépített „chavismo” továbbélése érdekében még március 5-i halála előtt megnevezte utódját.
Nicolas Madurot sok kritika érte amiatt, hogy egyetemi diploma helyett mindössze buszvezetői végzettsége van. Emellett azt is sokan megkérdőjelezték, hogy a szűk győzelem – mindössze 1,8 százaléknyi előnnyel nyert az elnökválasztáson – vajon biztosítja-e számára a stabil politikai hátteret. Maduro azonban korántsem alkalmatlan az ország vezetésére. Tapasztalt politikus, aki 2006 óta Hugo Chávez külügyminisztere, tavaly októbertől pedig az ország alelnöke. A venezuelai gazdaság talpraállításához és az elégedetlen lakosság meggyőzéséhez azonban valóban minden tudására szüksége lesz.
Venezuela Latin-Amerika ötödik legnagyobb gazdasága, az elmúlt évtizedben azonban a leggyengébben teljesítő is, ha az egy főre jutó GDP-növekedést vesszük alapul – pedig az ország rendkívül gazdag ásványkincsekben. Elsősorban a szén-, vasérc-, bauxit- és az aranytartalékok jelentősek, emellett Venezuela a világ legnagyobb kőolaj-tartalékainak birtokosa is. A lakosság nagyobb része mégis szegénységben él, magas a munkanélküliség, az infrastruktúra elavult. Az ipar egyedül a kőolajexportra támaszkodik, így a gazdasági növekedés is teljes mértékben a kőolaj világpiaci árától függ. A Chávez alatt bevezetett gazdasági “reformok”, vagyis a gazdaság nagy részének – elsősorban a kőolajszektornak – államosítása aláásta az ország gazdasági teljesítőképességét.
Venezuela a világ ötödik legnagyobb kőolajexportőre. Az ebből származó bevétel az ország jövedelmének közel felét adja. A PDVSA (Petróleos de Venezuela S.A.) a latin-amerikai ország, állami tulajdonban lévő kőolaj- és földgázvállalata. A társaságot 2003-ban vonta felügyelete alá a kormány. Ekkor egy – Chávez lemondását követelő – általános sztrájkot követően a dolgozók 40%-át elbocsájtották és csak a chavismóhoz hűek maradhattak. Chávez arra használta a vállalat bevételeit, hogy egészségügyi, házépítési és közlekedés-fejlesztési projektjeit finanszírozza. Így azonban nem jutott pénz a PDVSA fejlesztésére, ami a termelése növelése érdekében lett volna elengedhetetlen fontosságú. Szintén gondot okoz, hogy a mérnököket, nem szaktudásuk, hanem politikai hátterük alapján választják.
Hugo Chávez hivatali ideje alatt, 1999-től 2013-ig, a jövedelmi különbségek fokozatosan csökkentek, ahogyan a régió többi országában is. A Gini-együttható 0,39-re mérséklődött, ezzel Venezuelában valósult meg a legigazságosabb jövedelemelosztás egész Latin-Amerikában. Legutóbbi választási kampányában Hugo Chávez ígéretet tett arra is, hogy 2018-ig hárommillió házat építenek fel az országban. A 2012-es kampány alatt, az ország kiadási 30%-kal nőttek, habár választási ígéreteinek eredményét még nem látni. 2012-ben 5%-os volt a gazdasági növekedés, ez azonban idén várhatóan 1,8%-ra csökken. A költségvetési hiány a GDP 17%-a, az államadósság pedig a magas olajárak ellenére 49%-ra emelkedett az utóbbi évben.
A kormány pénzügyi helyzetén a venezuelai valuta leértékelésével próbálnak javítani. Mivel az olaj ára dollárban van meghatározva, így a gyengébb bolivar növeli az olajbevételek értékét, ezzel is több bevételt biztosítva a kormánynak. A Bloomberg hírügynökség információi szerint Kína pedig öt év alatt összesen 42,5 millárd dollár értékben nyújtott hitelt Venezuelának.
Habár Nicolas Maduro elnök megválasztásakor kijelentette, hogy elődje politikai irányvonalát kívánja folytatni, úgy tűnik, hogy a gazdaságot illetően talán jobb belátásra tért. Egyik első lépése ugyanis az volt, hogy felkereste a Mercosur (Déli Közös Piac) államait, hogy tőlük technikai segítségnyújtást és Venezuela szűkös élelmiszer-tartalékainak bővítését kérje. A Venezuelai Központi Bank adatai szerint az áruhiány jelenleg túllépi a 21%-ot, ami négyszerese az átlagosnak. Az ország elsősorban búza- és kukoricalisztből, étolajból, cukorból és tejporból szorul behozatalra. Brazília, Uruguay és Argentína is ígéretett tett arra, hogy segíteni fogják az országot. Brazília támogatásával Maduro egy mezőgazdasági forradalom megteremtését tűzte ki célul, melynek keretén belül új gazdasági modelleket és gyártási módszereket vezetnének be.
Az ország kilátásait rontja, hogy a közel egy hónapja Dél-Amerikában kezdődött tüntetések Venezuelára is átterjedtek. Érdekes módon azokban az országokban vonultak először utcára az emberek, ahol az utóbbi években jelentősen fellendült a gazdaság. Latin-Amerikában évtizedek óta komoly gondot okoznak a nagy társadalmi különbségek és a középosztály hiánya. Az utóbbi években azonban Brazíliában, Uruguayban és Chilében a gazdasági növekedés elhozta a középosztály kiszélesedését is. A problémát most az okozza, hogy a jóléttel együtt a társadalmi elvárások is megnőttek. Most a tüntetők az egy évtizeddel ezelőtti szinten megragadt közszolgáltatások fejlesztését kérik számon kormányaikon.
Venezuela városaiban, több száz állami egyetemekre járó diák, iletve ott oktató tanár tüntetett az egyetemi költségvetések növelése és az alkalmazottak bérének emelése érdekében. A 17 és 25 év közötti fiatalok, akiknek már nincs igazán kötődésük az ország diktatórikus múltjához, kiábrándultak a politikusokból és üres ígéreteikből. Belefáradtak a mindenhová begyűrűző korrupcióba és a költségvetési prioritások elhibázott meghatározásába. Habár Maduro elnök a jobboldallal szimpatizáló diákokat hibáztatja a “szabotázsakció” miatt, elmondta, hogy már több hete felállt egy válságstáb, mely az egyetemi oktatók követeléseinek igyekszik eleget tenni.
A dél-amerikai ország válaszút előtt áll. A jelenlegi elnöknek sokkal alacsonyabb politikai támogatottság mellett kell megvalósítania azokat a gazdasági és társadalmi reformokat, melyeket már több éve kellett volna bevezetni. A Chávezt korábban tizennégy évig hatalomban tartó népszerűség egyenlőre nem övezi Nicolas Madurót. Az elmúlt hetek diáktüntetései is arra hívják fel az új kormány figyelmét, hogy cselekedjen minél hamarabb, ha ki szeretné tölteni 2019-ig szóló hivatali idejét.