Európa nagyjából-egészében már kimerítette a munkaerő-termelékenység javításában rejlő potenciált, ezért a források hatékonyságának növelése árán lesz csak képes versenyképessége javítására – véli Janez Potocnik, az EU környezetvédelmi biztosa.
Az európai versenyképesség javításáról folyó diskurzusnak a munkaerő termelékenysége helyett a növekedésre rendelkezésre álló szűkös források minél jobb kihasználására, más szóval a teljes termelékenységi faktorra kellene áttevődnie – hangsúlyozta újságírók egy szűkebb csoportja előtt Janez Potocnik, az EU környezetvédelmi biztosa.
A szlovén biztos példaként Németországot hozta fel, ahol a termékek költségszerkezetében szerinte már 42 százalékot tesznek ki a különböző nyersanyagok (források), miközben csak 18 százalékot a munkaerő-költségek. Úgy vélte, ez is annak bizonyítéka, hogy Európa lassan kimeríti a munkaerő termelékenységének javításában rejlő potenciált, és jólétének, biztos jövőjének szavatolása érdekében minél inkább a forrásfelhasználás hatékonyságára kellene törekednie.
Potocnik elmondta, hogy a nyersanyagok árai az elmúlt években nagyon megdrágultak és az európai cégek 87 százaléka egy felmérés szerint további drágulásra számít. Eközben az Európai Unió fokozott mértékben rászorul majd a következő években a működéshez szükséges alapanyagok behozatalára, és már jelenleg is hatszor több nyersanyagot importál, mint amit külföldre szállít.
A biztos szerint ezért Európának a jelenlegi lineáris, rengeteg mellékterméket és hulladékot termelő, fenntarthatatlan gazdasági modellről az úgynevezett körkörös (cirkuláris) modell felé kell elmozdulnia, megkönnyítve a források újrafelhasználását. „Ha nem cselekszünk, környezetvédelmi hitelválság alakul ki. A zöldítés nem ellensége a fejlődésnek, ellenkezőleg a növekedés záloga” – tette hozzá.
Janez Potocnik szerint éppen ezért olyan politikákra van szükség uniós és nemzeti szinten, amelyek egységes, integrált megközelítést tükröznek. Példaként hozta fel az agrártermelőknek korábban a termelés alapján folyósított kifizetéseket. Emlékeztetett rá, hogy az így a túltermelés ösztönzése miatt keletkezett károk enyhítését egy más politika és programok finanszírozták, így lényegében kétszer fizettek ugyanazért. Ennél sokkal bölcsebb és célravezetőbb, ha eleve a szennyező fizet elv alapján állnak hozzá a kérdéshez – vélekedett.
Elismerte, hogy a következő, 2014 és 2020 közötti többéves keretköltségvetésben a mostanitól eltérően nem lesznek külön források elkülönítve a cirkuláris gazdaság előmozdításában nagyszerepet játszó öko-innovációra. Potocnik azonban úgy látja, hogy az integrált megközelítést tükröző Horizton2020-as programon keresztül végeredményben több forrás áll majd rendelkezésre erre a célra. Rámutatott, hogy a jelenlegi uniós költségvetés lényegében a tagállamok büdzséje és nem az EU-é, hiszen a források 96 százalékát az előbbiek között osztják szét.
A környezetvédelmi biztos támogatja azt az elképzelést, hogy a bioüzemanyagok teljes üzemanyag-fogyasztáson belüli arányát a 20-20-20 százalékos programban rögzített 10 százalékos cél helyett 2020-ig 5 százalékon rögzítsék. Mint elmondta, ő igazából sohasem volt híve a 10 százalékos célnak, és a 10 százalékos cél ejtése lényegében annak a beismerése, hogy a döntéshozók annak idején tévedtek. Itt ugyanis az úgynevezett első generációs bioüzemanyag részesedésének visszanyeséséről van szó.
A palagáz kapcsán a biztos megerősítette, hogy a Bizottság előbb hatástanulmányokat kíván végezni, mert megítélése szerint a jelenlegi információk alapján nem lehet garantálni a fogyasztók számára azt, hogy amennyiben hozzáfognak ennek az energiaforrásnak az ipari méretű kitermeléséhez, akkor nem okoznak ezzel esetleg környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokat. Hozzátette, hogy a tagállamok természetesen szabad kezet élveznek energiamérlegük megválasztásában, ám a kockázatokat megfelelően kell menedzselni.
A KAP reformjáról folyó intézményközi egyeztetések kapcsán a környezetvédelmi biztos három eredmény elérését tartja fontosnak. Egy: a közvetlen kifizetések 30 százalékát zöldítésért cserébe kapják az agrártermelők. Kettő: a vidékfejlesztési pénzek 25 százalékát közvetlenül környezetvédelmi célokra kelljen fordítani. Három: az úgynevezett keresztmegfelelés követelményei közül ne kerüljenek ki a vízkeret-irányelvre vonatkozó rendelkezések.