A háromrészes tanulmány célja, hogy bemutassa a politikai változásokat Bulgáriában azt követően, hogy május 12-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak az országban. A Boriszov-kormány lemondása utáni bő két hónapos ideiglenes időszakban a politikai pártok kompromittáló és egymást lejárattató támadásokkal próbálták meggyőzni a lakosságot. A politikából teljesen kiábrándult bolgár állampolgárok elutasították a februári–márciusi tüntetéseket követő pártpolitikai reakciókat és megújulást sürgettek, ugyanakkor lényeges átrendeződések nem történtek a bolgár belpolitikai színskálán. A választási eredmények tükrözték a nagyobb közvélemény-kutatók előrejelzéseit – a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nyerte a legtöbb szavazatot, ugyanakkor az elhúzódó politikai patthelyzet következtében aligha mondhatjuk valószínűnek, hogy Bojko Boriszov második kormánykabinetet fogja felállítani 2013 tavaszán. Bonyolult és ellentmondásos alkuktól szétfeszített „program-kormány” összeállítása tűnik az egyetlen járható útnak, viszont a megismételt előrehozott választások megtartása is megoldást jelenthet.
A GERB hibás döntése és a kispártok bukása
A GERB a már említett hibás döntésein túl elkövette azt a nagy mulasztást is, hogy nem tartotta életben a kicsi jobboldali pártokat, amelyek segítségével koalíciót alkothatott volna. A most bejutott pártok közül egyik sem szeretne a GERB-bel szövetségbe lépni, ahogy erről már volt szó a korábbi fejezetben, ugyanakkor több párt is hajlandóságot mutatott volna egy szorosabb együttműködésre Boriszovval a választást megelőzően.
Az Ivan Kosztov vezette Mozgalom Erős Bulgáriáért (DSzB) ugyan az Atakához hasonlóan azzal vádolta a GERB-et, hogy 2009 és 2011 között több parlamenti képviselőjét is lefizette a Kék Koalíció elhagyása céljából, ám 2013-ban ismét közeledtek az álláspontok. Ivan Kosztov választási koalícióját kevesebb, mint 1 százalék választotta el a parlamenti bejutástól, vélhetően pont ennyi szavazó pártolt el 2009 óta a GERB-hez. Jelentős taktikai hibaként lehet értékelni, hogy a GERB éppen a DSzB és a Meglena Kuneva vezette DGB ellen folytatott kampányháborút (és nem a szocialisták és a törökök ellen). A két törpepárttól a GERB-hez átpártoló szavazók lényegében nem hoztak extramandátumot Boriszov asztalára, ugyanakkor megfosztották a testőrparancsnokból avanzsálódott politikust attól a lehetőségtől, hogy szövetségest találjon az új országgyűlésben.
A 2013-ban felálló országgyűlés lesz az első olyan rendszerváltás utáni parlament, amelynek soraiban Ivan Kosztov nem fog ülni, pedig ő Bulgária egyik legtehetségesebb politikusa, aki 1997 és 2001 között töltötte be a miniszterelnöki pozíciót. Ez lesz az első alkalom, amikor a rendszerváltó Egyesült Demokraták Uniója (SzDSz) nem lesz parlamentben képviselt politikai párt (ami nagyjából egyenlő a párt végével is). Ivan Kosztovhoz hasonlóan az SzDSz elnöke, Emil Kabaivanov is beadta lemondását.
A „Rend, Törvényesség és Igazságosság” (RZSz) sem tudta megismételni 2009-es eredményeit és kiszorult a parlamentből. A Jane Janev vezette szatellitpárt számos politikai alkudozásai és érdekkoalíciói révén marad emlékezetes. Az egyes bulgáriai elemzők szerint maffiakörökben jól mozgó Hriszto Kovacski pártja, a „Lider” és a gyógyszervállalkozásairól ismert Hriszto Mareski „Liberális alianszja” is dicstelenül búcsúzott. Kovacskinak még sikerült átlépnie az 1 százalékos határt, ez pedig állami párttámogatás elnyerését jelenti, viszont Mareski támogatottsága 0,2 százalékra zsugorodott.
A sokáig biztos befutó DGB az utolsó két hónapban veszítette el potenciális szavazóinak a felét, ezt legfőbbképpen kiépítetlen pártstruktúrájukkal és gyenge kommunikációs stratégiájukkal lehet magyarázni. Meglena Kuneva a párt vezetői testülete elé bocsátotta lemondását, ám egyes információk szerint azt nem fogják elfogadni és továbbra is ő fogja vezetni a mozgalmat.
A Nemzeti Front Bulgária Megmentéséért (NFSzB) párt állt legközelebb a bejutáshoz, alig több mint negyed százalék választotta el ettől a Skat TV tulajdonosát, Valeri Szimeonovot és pártját. Szimeonov volt az egyetlen pártvezető, aki bejelentette, hogy kérni fogja a szavazatok újraszámolását. Bejelentését az érvénytelen szavazatok jelentős számávall magyarázta, ugyanakkor kevés annak az esélye, hogy megkapja a szükséges, nagyjából 6000 szavazatot a megismételt szavazás után.
A GERB ellenzéki jövője
Bojko Boriszov több erőtlen kísérlet után, hogy meggyőzze a többi pártot, bevetette az utolsó, elkeseredett próbálkozását, miszerint kérni fogja a szavazás megismétlését. A GERB számára a hajó elkezdett süllyedni, és ezt Boriszov is érzékeli, ám semmiképpen sem kívánja átengedni a szocialistáknak a kormányrudat. Boriszov a szavazás megismétlésével elviekben blokkolni tudná az ország kormányzását még 1-2 hónapra, ám ez a forgatókönyv szinte lehetetlen, ugyanis nem állt fenn kirívóan alkotmányellenes eset, amely befolyásolta volna a májusi szavazás végeredményét.
Boriszov kezdeményezése egyrészt alkotmányos szempontból kivitelezhetetlen, ugyanis nem lehet közvetlenül kérni a szavazás megismétlését, hanem első lépésként egy állami intézménynek kell felkérnie az Alkotmánybíróságot, hogy fejtse ki véleményét ebben az ügyben. Erős politikai és társadalmi ellenállásba is ütközne a GERB terve, a köztársasági elnöktől az Alkotmánybíróságon át a Választási Bizottságig mindenki a szavazás érvényességét állapította meg.
Boriszov drasztikus lépésének fő indoka a választásokat megelőző szavazólap-botrány. A volt miniszterelnök szerint a szocialisták és a Főügyészség választási csalást követett el azáltal, hogy a közvéleményt manipulálták és a GERB ellen fordították. Boriszov szavaiból több fontos következtetést is levonhatunk:
1.Az ellenzék és az állami szervek összefonódását vizionálja. Ez a feltevés csak részben lehet igaz, ugyanis a Főügyészség (és alapvetően a legtöbb igazságszolgáltatási szerv) soha sem volt független és önállóan működő, ám mind a szocialisták, mind a GERB egyenlő arányban befolyásolja ezt az intézményt. Bulgáriában politikai alapon történnek általában az ügyészségi lebuktatások és egy erőátpozícionálás arra késztetheti a Főügyészséget, hogy átpártoljon a leendő megbízottak irányába és minél hamarabb elhagyja a GERB „süllyedő hajóját”.
2.Tartás az elszámoltatástól. A GERB prominens vezetői egyrészről tartanak az elszámoltatás vészesen közelgő fenyegetésétől, másrészt még nem történt meg teljes mértékben a szocialistáktól a saját lobi csoportjaik kezébe történő „vagyonátadás”, amely 2009 óta tartó folyamat. A szocialisták kormányra kerülésével a folyamat megszakadna és a szocialisták emberei vennék át a gazdasági hatalmat az állami vagyon felett. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szocialisták és a GERB idején is hasonló botrányok domináltak – telekcsere ügyletek, illegális építkezések, állami tulajdon hűtlen kezelése stb.
3.Visszafordíthatatlan folyamat. Egy kézen meg lehet számolni azokat a politikai erőket Bulgáriában, amelyek vissza tudtak kapaszkodni a politikai hatalom élére egy választási vereséget követően. Boriszov és a GERB már nem annyira vonzó tényező, mint 2009-ben volt és szinte biztos, hogy nem válik azzá a jövőben. A Boriszov vezette pártra a legnagyobb veszélyt nem a szocialisták, hanem egy új, jobboldali erő jelentheti, amely a következő választás idejére nagy eséllyel kimozdíthatja a GERB-et jelenlegi, alternatíva nélküli helyzetéből. Jelenleg a bolgár jobboldalon csak a GERB jelent komoly politikai erőt (az Ataka politikai lépései miatt egyre jobban kitolódik a szélsőbaloldal felé).
A bizonytalan jövő
A választási eredmények ismeretében még nem tudjuk pontosa ki és milyen felállásban alakít kormányt, ugyanakkor a körvonalak már látszanak. Kormányváltás lesz, amelyet nagyon hosszú alkudozások fognak megelőzni. A szélsőjobboldal és az oligarchikus baloldal összeborul a roskatag GERB leváltása érdekében, ám ez csak az első lépés lesz a kormányciklus zavartalan megkezdéséhez.
A megegyezést követően a lakosság számára azt a látszatott kell megteremteni, hogy pártfüggetlen szakértők fogják kormányozni az országot. Gazdasági téren nincs komolyabb ok az aggodalomra, ugyanis 1997 óta megszakítatlanul egy és ugyanaz a gazdaságpolitika jelenik meg a bolgár politikában – a fiskális szigor és a lassú növekedés. Társadalmi, szociális és politikai téren annál nagyobb törésvonalak lesznek, amelyeket aligha lesz képes az új kormány problémamentesen kezelni. A bizonytalanság, a politikai garnitúra lecserélése és az ellenfelekkel történő leszámolás fogja jellemezni Bulgária 2013-as évének hátralévő részét.