Hétfői ülésükön vitatják meg az európai ügyekért felelős miniszterek négy tagállam külügyminisztereinek azt a kezdeményezését, miszerint az Európai Bizottságnak javasolnia kellene egy jogállamiság-mechanizmus létrehozását. Mind a kezdeményezők, mind az ír elnökség leszögezte: az ötlet nem Magyarországról szól.
Az Általános Ügyek Tanácsának hétfői luxemburgi ülésén mutatja be Németország, Finnország, Dánia és Hollandia azt a kezdeményezést, amely szerint új uniós mechanizmust kellene létrehozni az alapvető jogok és értékek tagállami betartatására. A négy ország külügyminisztere még március elején írt levelet az Európai Bizottságnak, kérve az ötlet megfontolását, és ennek megfelelően az új EU-eszköz bevezetéséről szóló javaslat mielőbbi megtételét.
Az európai ügyekért felelős miniszterek hétfői ülésükön meg is vitatják majd a kezdeményezést a négy ország prezentációja után. Az ír elnökség pénteken közölte, az Európai Bizottság jelen lévő képviselője minden bizonnyal reagálni fog majd az elhangzottakra, és elsősorban a testület felelőssége, hogy milyen lépéseket tervez a kezdeményezés alapján, magyarán, befogadja-e az ötletet, és ez alapján javasolja-e majd egy ilyen, vagy ehhez hasonló mechanizmus bevezetését.
Elnökségi források – ahogyan egyébként korábban maguk a kezdeményezők is – leszögezték, hogy a kezdeményezés nem Magyarországról szól, „de mindez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyes tagállamok a vitában megemlítik majd Magyarországot, és konkrét esetekre fognak utalni” – mondta egy uniós diplomata. Az ír elnökség nem tartja valószínűnek, hogy az elnökségi periódus június végi lezárultáig konkrét javaslat kerül az asztalra az Európai Bizottság részéről, de mint fogalmazott, „ha erős igény mutatkozik a következő lépésre, akkor nekünk is el kell gondolkoznunk ezen”.
A levél
A német, a finn, a dán és a holland külügyminiszter március elején írt levelet Viviane Reding igazságügyekért felelős bizottsági alelnöknek, kifejtve ebben, hogy az Európai Bizottságnak, mint az uniós alapszerződések őrének, komolyabb szerepet kell kapnia a jogállami keretek megőrzésében, éppen ezért egy olyan mechanizmust kellene létrehozni, ami lehetővé tenné, hogy már nagyon korai szakaszában ki lehessen szűrni egy-egy tagállam aggályos intézkedéseit. Ha ez mégis megtörténik, akkor a megfelelő támogatás esetén fel lehessen szólítani a tagországot az aggályos helyzet megszüntetésére.
A javaslat szerint ezt követően számos opciót meg lehetne vitatni: „egy előre kialakított rend szerinti politikai vita után az ügyet a Tanács elé lehetne utalni már az ügy korai szakaszában, vagy kötelező érvényű megállapodást lehetne köttetni a Bizottság és a tagállam között. Legvégső esetben az uniós források felfüggesztése is szóba kerülhetne” – olvasható a négy külügyminiszter levelében.
A kezdeményezéssel a négy miniszter némiképp nyitott kapukat dönget, hiszen a jogállamiság és a demokratikus berendezkedés EU-csatlakozás utáni monitorozásának szükségességére az Európai Bizottság elnöke már tavaly szeptemberben, az EU helyzetéről tartott nagyívű beszédében is utalt. José Manuel Barroso akkor felvetette, hogy „az elmúlt hónapokban néhány európai országban fenyegetések érték a demokratikus intézményeket”. Szerinte ezek az események rávilágítottak az EU kezében lévő eszközök hiányosságára is. Az elnök szerint gazdagabb eszköztárra van szükség, hogy ne csak a politikai rábeszélés és a kötelezettségszegési eljárások gyenge és lassú, valamint a szerződés 7-es cikke szerinti eljárás radikális eszközei közül lehessen választani.
Az igazságügyekért felelős uniós biztos is jelezte, hogy jelen pillanatban csak az uniós alapszerződés 7-es cikke szerinti eljárás megindítása áll rendelkezésre, amit viszont csak súlyos és folytatólagos alapjogi-sértés (vagy ennek kockázata) esetén lehetne bevetni, így a közelmúltban egyes tagállamokban tapasztalt esetleges visszásságok a bizottsági értékelés szerint sem tartoznak ebbe a kategóriába. Viviane Reding márciusban a BruxInfo kérdésére azt mondta, „érdekes lenne látni, hogy milyen további eszközök létrehozása vetődne fel az alapszerződések reformja során”.
Bizottsági források egyértelművé tették, hogy mindenképpen csak az alapszerződés módosításával lehetne ilyen mechanizmust létrehozni, a Bizottság tehát önmagában ilyen jellegű mechanizmus megalkotását szerződésmódosítás nélkül nem tudja javasolni. A miniszterek ugyanakkor a levelükben felvetik, hogy az európai szemeszter keretein belül is tovább lehetne fokozni a tagállamok igazságügyi ellenőrzését.
Ez már részint napirenden is van. Viviane Reding EU-biztos ugyanis március végén közzétette az első igazságügyi eredménytáblát, amellyel mind a 27 uniós tagállam igazságszolgáltatási rendszerét figyelemmel lehetne kísérni. A szemeszter jellegéből fakadóan viszont kikényszeríteni nem lehetne a Bizottság esetleges korrekciós ajánlásait.
Ettől függetlenül mindez részben megoldást nyújthat arra az úgynevezett koppenhágai dilemmára is, amivel – a közelmúltbéli nyilatkozatok szerint – egyre többen értenek egyet. Eszerint nem ritka az, hogy a csatlakozási feltételek – csatlakozás utáni – betartásának ellenőrzése hiányában, és a csatlakozási kritériumok egyre szigorúbb értelmezése miatt egy uniós tagságra váró országban egész egyszerűen jobban működnek egyes mechanizmusok (például az igazságszolgáltatás), mint a már adott esetben évek óta az EU tagjaként működő országokban.
„Koppenhágai Bizottság”
A Princeton Egyetem egyik professzora a közelmúltban alternatív javaslatot tett kozzé. Szerinte egy – az Európa Tanács mellett, a Velencei Bizottsághoz hasonlóan működő – Koppenhágai Bizottságot kellene létrehozni, amely nem egyes jogsértéseket vizsgálna, hanem átfogóan értékelné az uniós tagállamok jogállamiságát és demokratikus berendezkedését. Jan Werner Müller akkor azt írta, a Koppenhágai Bizottság nem alkotmányjogi szempontból vizsgálná az adott oszág törvényeit, vagy éppen alaptörvényét, hanem, ha egy kormány intézkedései aláássák a jogállamiságot, akkor a testület ezt jelezné.
A Koppenhágai Bizottság ajánlásai alapján az Európai Bizottságnak már lehetősége lenne az uniós források befagyasztására, vagy 7-es cikk szerinti eljárás alapján a tagállami szavazatok megvonására.