Magyarországon április 12-én több hivatalos megemlékezésre is sor került a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából. Magyarország pozsonyi nagykövetsége egy táncjáték és egy kiállítás bemutatásával hajtott fejet a meghurcolt áldozatok emléke előtt.
Magyarországon április 12-én több hivatalos megemlékezésre is sor került a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából. Magyarország pozsonyi nagykövetsége egy táncjáték és egy kiállítás bemutatásával hajtott fejet a meghurcolt áldozatok emléke előtt. A rendezvény célja a megemlékezés és tiszteletadás volt, azon beszédek vagy nyilatkozatok nem hangozottak el. Az Ifjú Szívek Táncszínházban április 12-én, pénteken délután emlékműsort mutattak be. A színház előtérében „Soha többé!” címmel nyílt kiállítás, mely a nagyközönség számára már ismert, először 2004-ben a komáromi múzeumban bemutatott anyag angol változata. „Mi most a Soha többé! kiállítás angol nyelvű verzióját mutatjuk be a kiállítás létrehozója, Fehér Csaba engedélyével (ez a verzió volt egyébként az EP-ben is). Azért az angol nyelvű verzió, mert az április 12-i rendezvény célközönsége elsősorban a diplomáciai testület volt, illetve a szlovák kormányzati szervek” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Szabó József, a pozsonyi nagykövetség tanácsosa. Hozzátette: „Ha lesz igény, a kiállítást máshol is be tudják mutatni”. Az emléknap kapcsán Balogh Csaba pozsonyi nagykövet elmondta: Ez a nap egyben emlékül szolgál azoknak is, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és akik ebben a helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.
A felvidéki magyarság kálváriájának nevezte a nemzetpolitikai helyettes államtitkár az 1947-ben kezdődött kitelepítéseket pénteken, a fővárosban rendezett gálán. Répás Zsuzsanna a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján, a 66 évvel ezelőtti történteket felidézve azt mondta: a békés egymás mellett élést elutasítva a keresztény tolerancia és az európai humanizmus útját hagyta el a kollektív bűnösség elvét meghirdető egykori csehszlovák vezetés. Kitelepítés, kényszermunkára hurcolás, munkatáborok, vagyonelkobzás, a reménytelenség évei következtek – sorolta a helyettes államtitkár, hozzátéve: mindeközben a felvidéki magyarság szellemi vezetője, Esterházy János fogságban sínylődött.
Répás Zsuzsanna úgy fogalmazott: ami ekkor történt, az a felvidéki magyarság kálváriája volt. Ugyanakkor azt kérte, induljanak ki abból, hogy „a 21. századra még csaknem félmillió magyar nemzettársunk él a Felvidéken”, és a reménytelenség évei után elindulhatott az építkezés. Kijelentette: alapvető emberi elvárás a diszkrimináció tilalma, az alapvető emberi jogok biztosítása. Az igazság kimondása, az áldozatok megkövetése szükséges a meghurcoltak becsületének helyreállítása végett, illetve annak nyomatékosítására, hogy az üldöztetés útjára soha többet ne lépjen senki. Fontos tudatosítani azt is a felvidéki magyarság tagjaiban, hogy nem önmagukban állnak, hanem a magyar nemzet közösségének fontos részei – mondta. Halzl József, a rendezvényt szervező Rákóczi Szövetség elnöke azt mondta: nagy öröm számukra, hogy ezt a régóta óhajtott emléknapot megrendezhetik, és erőt meríthetnek további küzdelmeikhez. Célként jelölte meg, hogy az európai normáknak megfelelő elbánásban részesüljenek a felvidéki magyarok, közlése szerint a szövetség szeretne továbbra is ennek jegyében munkálkodni. A legutóbbi népszámlálási adatokra utalva kiemelte: nem csak a rosszat szabad látni, 48 olyan település van, ahol a magyarság létszámaránya növekedett. Az emléknaphoz kapcsolódva a Rákóczi Szövetség korábban irodalmi és történelmi pályázatot hirdetett magyarországi és határon túli középiskolásoknak, főiskolásoknak és egyetemistáknak, ennek díjátadóját is pénteken – a rendezvény keretében – tartották.