Francios Hollande az elmúlt 30 év legnépszerűtlenebb francia köztársasági elnökévé vált, miközben a munkanélküliek száma 15 éves csúcsra emelkedett januárban. A francia vezetőt elnöki székbe juttató szocialista szavazók is megkérdőjelezik a kormány gazdasági intézkedésit.
Tavaly májusi megválasztása óta a szocialista elnök egy sor adózási és megszorító intézkedést vezetett be azzal a céllal, hogy helyreállítsa az ország versenyképességét. Ennek hatására azonban mára a gazdagok „kifacsarva” érzik magukat, a GDP csökken, a munkanélküliek száma rekord magasságra emelkedett, a lakosság pedig utcára vonulva tiltakozik, legutóbb a melegházasságot engedélyező törvényjavaslat ellen. Mindeközben francia lapok arról cikkeznek, hogy Nicolas Sarkozy, volt francia elnök kész visszatérni és megmenteni az országot.
Francois Hollande hatalomra kerülésének első néhány hónapjában ugyan többé-kevésbé sikerült választási kampányának főbb pontjait teljesítenie, így bizonyos munkavállalók számára csökkentette a nyugdíjkorhatárt, növelte a családok számára nyújtott segélyt, megszabta a benzinárak maximumát, megfogadta, hogy megmenti a gyárakat a bezárástól és ígéretet tett, hogy tartja a 2013-ra tervezett 3 százalékos költségvetési hiányt. Ennek ellenére a vállalatok és az egyének számára folyamatosan nőttek az adóterhek, az állami kiadások csökkentek és a beígért 1,7 százalékos gazdasági növekedést is módosítani kellett 0,8 százalékra.
Az elnök – tíz hónappal beiktatása után – a Le Figaro konzervatív napilap szerint 1981 óta a legrosszabb eredményt elért elnök a gazdasági növekedés ösztönzésére és a munkahelyteremtés növelésére hozott intézkedései alapján. Egy február végi felmérés szerint, ahol ezer embert kérdeztek arról, hogy bíznak-e abban, hogy a Hollande megoldja az ország problémáit, maguk a szocialista szavazók adtak olyan választ, amelynek hatására Hollande népszerűsége nyolc ponttal csökkent.
„Egészen mostanáig az Elysée palota elégedetten nyugtázta, hogy akik megszavazták az elnököt, hűségesek is maradtak hozzá. Ennek most vége” – írja a felmérés eredményére reagálva a közvéleménykutató intézet.
A vizsgálat alapján Hollande mindössze egy rövid ideig tartó népszerűséget élvezett ez évben, a Mali katonai intervenciónak köszönhetően, ami miatt széles körben dicsérték otthon és olyan szövetségesei részéről is elismerésre tett szert, mint az Amerikai Egyesült Államok.
Ezzel párhuzamosan a szocialista miniszterelnök, Jean-Marc Ayrault népszerűsége is csökkent 5 pontot: jelenleg 28 százalékon áll.
Ezen eredmények hátterében a rendkívül lassú gazdasági növekedés és a munkanélküliek számának rohamos emelkedése áll. Januárban a regisztrált munkanélküliek száma mintegy 43900-al 3,17 millióra növekedett, amely 1997 óta a legmagasabb volt az országban. Ekkor Hollande beismerte, hogy nehezebb lesz ígéretéhez tartania magát, miszerint 2013 végéig megfékezi a munkanélküliség növekedését.
A 62 milliós államban már lassan 2 éve folyamatosan emelkedik a munkanélküliség, tavaly év végén meghaladta a 10,6 százalékot, ami majdnem kétszer olyan magas, mint Németországban. Márciusban további mélypontra csökkent Hollande népszerűsége, és első alkalommal a szélsőjobboldali vezető, Marie Le Pen népszerűségénél is alacsonyabb, a Metro közvélemény-kutatás szerint csupán 31 százalékos azok aránya, akik elégedettek az elnök teljesítményével.
Az Európai Bizottság korábbi előrejelzése szerint Párizs nem fogja tudni teljesíteni a 2013-ra előirányzott a GDP 3 százalékát kitevő költségvetési hiánycélt, amely Hollande kulcsfontosságú ígérete volt. Erre reagálva Pierre Moscovici francia pénzügyminiszter azt mondta: lehet, hogy a kormánynak nem sikerül elérnie kitűzött célját, azonban strukturális reformokat hajt végre annak érdekében, hogy visszaállítsa a versenyképességet és rendezze az államháztartást.
A Bizottság úgy látja, a francia növekedés csupán 0,1 százalékos lesz ebben az évben, míg a kormány statisztikái szerint ez a szám 0,8 százalékot fog mutatni, míg a költségvetési hiány a GDP 3,7 százaléka lesz. Az ország vezetése, miután sokáig ragaszkodott a 3 százalékos hiánycélhoz, több idő szükségességével magyarázta annak elmaradását. Ennek ellenére a pénzügyminiszter idén nem tervez rendkívüli költségvetési intézkedések bevezetését ezáltal visszaszorítva a hiányt a 2013-as célkitűzéshez, amelynek okai között van a „lehetséges politikai és társadalmi sokk”-tól való félelem is.
Jens Wiedmann, a német szövetségi bank vezetője erre a következőképpen reagált: „Elhalasztani a konszolidációs intézkedéseket csak tovább görgeti a problémát a jövőbe.”
A francia alkotmánybíróság még az év elején elutasította az elnök által bevezetni kívánt szuperadót, amely Hollande kampányának egyik kulcsfontosságú elemét képezte. A gazdagokra kivetendő 75 százalékos adóval a vezető ragaszkodott hozzá, hogy megemelje azon állampolgárok jövedelemadóját, akik több mint egymillió eurót keresnek évente. Ez a tervezet rendkívül negatív visszhangot váltott ki a francia üzleti életben és a jobboldali ellenzék sorai között is. Ennek hatására olyan vagyonos személyek, mint a francia színész, Gerard Depardieu is elhagyták az országot. Mindezek ellenére a kormány – ha más formában is – de tervezi bevezetni a szuperadót, még az sem riasztja vissza, hogy több szocialista képviselő is elismeri, ez az adópolitika nem folytatható tovább.
Hollande elnökké választását annak köszönheti, hogy ígéretet tett: növekedésnek indítja az országot, visszaszorítja a növekvő munkanélküliséget és véget vet a megszorításoknak. Ehelyett most recesszióról, növekvő munkanélküliségről és további megszorítások szükségességéről beszél. Az ország jelentős növekedési és versenyképességi problémával küzd, így sokak szerint Párizsnak nincs más választása, mint újragondolni a nagyvonalú jóléti állam szerepét és jól felszerelt állami szektorának rendeltetését.
Gyárak zárnak be országszerte, az ipari termelés megfeneklett, a vállalkozók büntetve érzik magukat, a beruházási tervek leálltak, egyes hírek szerint jómódú családok kezdik elhagyni az országot. Szembesülve e tényekkel és a közvélemény-kutatások eredményével, Hollande kezdi felismerni az államhatalom korlátait.
Sokak szerint a francia baloldal nagy változáson megy keresztül, és az elnök szakpolitikusai már régen rájöttek, mi kellene ahhoz, hogy megoldják a francia versenyképességi problémát. A nehézséget az adja, hogy a szocialista párt többi tagja – különösen a Parlamentben – nem ért egyet ezzel.
Manuel Valls, a nyílt beszédéről híres francia belügyminiszter szerint „a francia baloldal kihívása az, hogy az elmúlt tíz évben ellenzékben kellett volna ezt az ideológiai metamorfózist megtennünk. „Thierry Lepaon, Franciaország legnagyobb szakszervezetének vezetője szerint a legnagyobb probléma az, hogy Hollande „éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amire a kampánya során kötelezettséget vállalt.”
A The Economist heti gazdasági lap korábbi cikkében arról írt, hogy Hollande lehet a franciák Gerhard Schrödere, amennyiben hajlandó mély reformokat véghezvinni – mint ahogy a korábbi német balközép kancellár is tette – ez által felrázva a francia jóléti államot és visszaállítva versenyképességét. Azonban inkább valószínűsíthető, a köztársasági elnök csupán annyit fog tenni, hogy sakkban tartja a piacokat és a hitelminősítőket, anélkül, hogy érdekeik teljes mértékben szembe kerülnének egymással. A francia vezető egy közeli ismerőse szerint „ha tudja és van lehetősége rá, Hollande elkerüli a nehéz döntéseket.” Ez talán elég lehet arra, hogy megmentse az országot a katasztrófától, azonban, hogy ez hozzájárul-e az ország gazdasági növekedéséhez, már jóval kevésbé biztos – tette hozzá Hollande bizalmasa.