Érdemben nem látja szükségét az eddigi gazdaságpolitikai stratégia módosításának az Európai Tanács, amely ugyanakkor a mélyülő szociális válsággal szembesülve a lehetőségek adta határokon belül még nagyobb hangsúlyt próbál fektetni a növekedésre. Az EU vezetői csütörtökön az Európai Szemeszter keretében megszabták a tagállamok által 2013-ban követendő fő gazdaságpolitikai iránymutatásokat.
Kényes egyensúlyt próbál tükrözni az uniós válságkezelésben eddig meghatározónak bizonyult költségvetési konszolidáció és a növekedés között az a záróközlemény, amelyet csütörtöki ülésüket követően hagytak jóvá az Európai Unió vezetői.
Az állam- és kormányfők gazdasági témáknak szentelt szokásos márciusi vitájának ezúttal különös aktualitást adott az a körülbelül tízezres tüntetés, amelyet az európai szakszervezetek tartottak a megszorítások ellen, amely véleményük szerint EU-szerte nyomorba dönti a munkavállalókat. Az Európai Tanács a tiltakozó tömegekkel szemben továbbra sem lát feloldhatatlan ellentétet a két megközelítés között, hanem inkább ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó.
„Világossá tettük,hogy a fiskális konszolidáció és a növekedés nem zárják ki egymást, hanem ellenkezőleg, egymást erősítik” – jelentette ki az ülést követően Angela Merkel német kancellár. „A hiánycsökkentés, a strukturális reformok és a befektetések egymást erősítik” – tette hozzá.
A záróközlemény szövege is a két szempont összeegyeztethetőségét igyekszik igazolni. A dokumentum leszögezi, hogy a tagállamok jelentős előrelépést tettek a strukturálisan kiegyensúlyozott költségvetés elérése felé, és folytatódnia kell a folyamatnak. Az Európai Tanács egyúttal rámutatott a „differenciált növekedés barát költségvetési konszolidáció szükségességére”, emlékeztetve a stabilitási és növekedési paktumban és a fiskális paktumban rögzített költségvetési szabályokra.
A vezetők úgy látják, hogy a tagállamoknak törekedniük kell a megfelelő arányok megtalálására a költségvetés kiadási és bevételi oldalát érintő intézkedésekben. Ezek közé sorolják a növekedés serkentésére irányuló rövid távú, célzott intézkedéseket, és elsősorban a fiatalok esetében a munkahelyteremtés támogatását, továbbá a növekedésbarát befektetések rangsorolását. Ezzel kapcsolatban arra is felhívták a figyelmet, hogy az EU jelenlegi költségvetési kerete leehetőséget nyújt a produktív közberuházási szükségletek fiskális fegyelemmel való összeegyeztetésére a stabilitási és növekedési paktum preventív szakaszában.
A vezetők megállapították, hogy a költségvetési konszolidációnak és a pénzügyi stabilitás helyreállításának párhuzamosan kell haladnia a jól átgondolt szerkezeti reformokkal, amelyek a fenntartható növekedésre, a foglalkoztatásra, a versenyképességre és a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítására irányulnak. Az Európai Tanács ezzel összefüggésben fontosnak nevezte, hogy a munkára rakódó adókat – ahol erre lehetőség nyílik – csökkentsék, illetve az adóterheket más területekre helyezzék át.
A vezetők a Tanács előtt lévő adózással kapcsolatos jogalkotási kezdeményezések elfogadásának felgyorsítására is felszólították lényegében saját magukat, illetve a minisztereiket. Hasonlóan megsürgették a belső piaccal kapcsolatos új javaslatok elfogadását.
Az Európai Tanács elnöke elmondása szerint tisztában van azzal, hogy egyre növekszik a társadalmi frusztráció, és hogy nem léteznek könnyű válaszok, igyekezett ugyanakkor megnyugtatni mindenkit, hogy az Európai Uniónak van stratégiája arra, hogy kilábaljon a válságból, amely négy pilléren nyugszik: a pénzügyi stabilitás és a bizalom helyreállításán; a közpénzügyek rendbetételén; a sürgető ügyek, például a munkanélküliség kezelésén; és a hosszabb távú, versenyképességet javító lépéseken. Mind a négyre szükség van, méghozzá egy időben – mondta Herman Van Rompuy.
Az elnök szerint a nominális célszámok mögé nézve az látszik, hogy az elmúlt évek politikái kezdenek beérni. Ennek alátámasztására közölte, hogy nagyobb a pénzügyi stabilitás, és fokozatosan tér vissza az Európa iránti bizalom is. A foglalkoztatás és a gazdaság bővülésére azonban még azt követően is várni kell majd, hogy a tagállamok további intézkedéseket fogadnak el.
Az Európai Bizottság elnöke is látja már a pozitív jeleket, szerinte az államkötvények kamatai egyértelmű javulást mutatnak. José Manuel Barroso a csütörtöki ülést követő tájékoztatón a méltányosságot és a szociális dimenziót állította a jövőben követendő gazdaságpolitika középpontjába, és szerinte a tagállamoknak is ezt kellene tenniük, legalábbis az általuk most elfogadott Éves Növekedési Jelentés szerint. José Manuel Barroso azt kérte, hogy az EU maradjon a korábban megállapított stratégiánál és vezérelveknél, és a tagállamok ne tévesszék szem elől a közös célt.
A márciusi csúcstalálkozó feladata az új rendszerben, hogy elfogadja azokat az iránymutatásokat, amelyek figyelembe vételével a kormányoknak az adott évben alakítaniuk kell a gazdaságpolitikájukat. A 2013-as prioritások megegyeznek az előző évivel, jelesül a differenciált, növekedés barát fiskális konszolidáció folytatását; a gazdaság normális hitelezésének a visszaállítását; a növekedés és a versenyképesség előmozdítását; a munkanélküliség kezelését és a válság társadalmi következményeinek a felszámolását, továbbá a közigazgatás modernizálását kérik a kormányoktól.
A kormányoknak most április közepéig kell elkészíteniük és benyújtaniuk Brüsszelben frissített konvergencia (illetve stabilitási) programjaikat és nemzeti reformprogramjaikat, amelyeket a Bizottság értékel és május végén országspecifikus ajánlásokkal fordul majd a tagállamokhoz. Ezeket elvileg a júniusi csúcson kell majd jóváhagyniuk az állam- és kormányfőknek.
A francia köztársasági elnök szerint „mindenki egyetért” abban, hogy az euró stabilizálódása jó úton halad. Most a növekedés a lényeg. „Fontos a költségvetési fegyelem, de az is fontos, hogy a fegyelem mértéke kompatibilis legyen a növekedés elősegítésével” – mondta Francois Hollande.
Francia részről különösen fontosnak tartják, hogy felgyorsuljon a tavaly elfogadott növekedési paktum (az a bizonyos 120 milliárd euró) érdemi hasznosulása.
Hozzátette ugyanakkor, hogy valójában már eddig is történtek lépések, mint amilyen például az EIB 10 milliárdos feltőkésítése volt, miként ezt szolgálják a kohéziós pénzek mobilizálását célzó erőfeszítések. (A francia elnök az utóbbi kapcsán később – kérdésre válaszolva – visszatért még erre, emlékeztetve rá, hogy jelenleg nem használják fel megfelelő mértékben a felzárkóztatási alapokat. Még mindig a növekedési oldalon további francia elvárás, hogy érezhető lépések történjenek a fiatalkorú munkanélküliség észrevehető csökkentése érdekében, valamint, hogy Európának legyen jól átgondolt, átfogó iparpolitikai stratégiája. („Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy Európa nemcsak közös piac, de közös iparpolitikai stratégia is” – jegyezte meg.)
Arra a kérdésre, hogy „fékezi-e” bármely tagország a növekedési erőfeszítéseket, Hollande határozott nemmel válaszolt, rögtön hozzátéve, hogy „ez egyébként sem a tagállamok, hanem Európa felelőssége”.
A többéves keretköltségvetésről
Hollande sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, hogy a Lisszaboni Szerződés óta tudni lehet, hogy az Európai Parlament fontos és megkerülhetetlen tényezője a keretköltségvetés elfogadásának. Ennyiből teljesen érthető, hogy az EP párbeszédet követel – vélte, de azt is értésre adta, hogy szerinte igazából mi tárgyalható tovább, és mi nem.
Szavai szerint a februárban véglegesített kifizetési keretösszeg (908 milliárd) nem lehet már alku tárgya. Ami további megfontolás alá eshet, az a minél teljesebb flexibilitás, (szavatolva, hogy a büdzsé minden fillérét tényleg el is költsék), valamint az EP-nek fontos felülvizsgálati klauzula, és végül a 2013-as éves költségvetésben fennálló deficit kérdése. Az utóbbi kapcsán ugyanakkor a francia elnök érzékeltette, hogy a tagállamok nem feltétlen készek elfogadni az EP „hiányszámát” (16 milliárd euró), ehelyett azt hangsúlyozta, hogy pontosan meg kell vizsgálni a lehetséges összeg tényleges nagyságát.
Összességében Hollande visszatérően reményét fejezte ki, hogy júniusra sikerül tisztázni mindent.