Az Európai Parlament jelenlegi formájában elutasítja az uniós állam- és kormányfők által a következő többéves pénzügyi keretről február 8-án elért megállapodást, de kész a tárgyalásra. A képviselők azt is értésre adták, hogy az uniós kiadások tagállamok közötti elosztásába is bele kívánnak szólni a következő napokban kezdődő egyeztetéseken.
Az Európai Tanács február 8-án kötött megállapodásának elutasítása mellett az Európai Parlament tagjai szerdán megszavazott álláspontjukban jelezték, hogy az együttdöntési eljárás keretében készek a kompromisszumra a Tanáccsal, miközben néhány vörös vonalat is húztak.
Miként arra később Alain Lamassoure, a többéves keretköltségvetésről folyó egyeztetéseken a Parlamentet képviselő francia néppárti honatya a szavazás után felhívta a figyelmet, az EP tagjainak háromnegyede, több mint 500 képviselő a jelenlegi formában nem tartotta elfogadhatónak az állam- és kormányfők alkuját a 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretről. A képviselőtestület ugyanakkor kész a konstruktív tárgyalásra a Tanácsot képviselő ír elnökséggel a megállapodás érdekében.
A plenáris szavazás alkalmával elfogadott állásfoglalás egyúttal az EP tárgyalóküldöttségének tárgyalási mandátuma lesz a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatandó háromoldalú egyeztetéseken. Ezeknek első fordulóját március 18-ra (Szent Patrik nap) utánra tűzte ki az íre soros elnökség.
„Hosszú és nehéz csatára kell felkészülni” – jelentette ki Alain Lamassoure, a költségvetési bizottság elnöke, aki a szavazást követő sajtótájékoztatón nem éppen hízelgő véleményt formált a tagállamok által kötött büdzséalku módjáról és körülményeiről. Szégyenteljesnek és a politikai klientalizmus jó példájának nevezte azt, ahogy tavaly november és idén február között a kormányok a pénzügyi csomagról tárgyaltak. Hangsúlyozta, hogy elmúlt már az az idő, amikor 27 befizető 27 csekket oszthat ki egymás között, ennek a gyakorlatnak szerinte véget vetett a Lisszaboni Szerződés, amikor a folyamat demokratizálásával az Európai Parlamentnek egyenes beleszólást adott a többéves keretköltségvetésbe, annak főösszegét és tartalmi elemeit is beleértve.
„A régi finanszírozási rendszer mára teljesen felélte a tartalékait” – szögezte le.
Lamassoure várakozásai szerint a tárgyalások két sínen zajlanak majd. Egyfelől a számokról, másfelől a tartalomról, és többek között az uniós források egyes tagállamok közötti elosztásáról is. A veterán francia politikus kijelentette, hogy a Parlament bele fog szólni a források elosztásába, főleg abban az esetben, ha nem objektív kritériumokon alapult az osztozkodás.
Az Európai Parlament több világos feltételt is szabott, amelyekhez ragaszkodni kíván a tárgyalásokhoz, olyan kérdéseknek tekinti ezeket, amelyeken akár meg is bukhat a megállapodás. A képviselők egyik követelése, hogy 2014 és 2020 között, menetközben felülvizsgálatot tartsanak, részben azért, hogy ne állítsák készhelyzet elé a 2014-ben hivatalba lépő új Európai Parlamentet és Európai Bizottságot. Másfelől az idő múlása és a körülmények változása is indokolttá tehet egy ilyen felülvizsgálatot, hiszen, miként az az EP-ben gyakran elhangzik, nem lehet hétéves válságköltségvetésre tervezni.
A Parlament a költségvetés bevételi oldalának radikális reformja mellett is lándzsát tört, egy olyan modell felé hajolva, ami a GNI-alapú nemzeti befizetések rovására valódi saját forrásokkal vértezné fel az Európai Uniót. A képviselők az összes kiadási tételt belevennék a költségvetésbe.
Mégsem ebben ígérkezik a legkeményebbnek a Parlament álláspontja, hanem abban, hogy az EU vessen véget a kifizetetlen számlák növekedésének, ami abból fakad, hogy az éves költségvetések elfogadása során a tényleges kifizetéseket szisztematikusan alultervezik az adott évre vonatkozó pénzügyi kötelezettségvállalásokhoz képest. Ivailo Kalfin, az állásfoglalás tervezetének bolgár szocialista társszerzője szerint a diszkrepancia 2010-ben 6 milliárd eurónyi, 2011-ben 11 milliárd eurónyi, 2012-ben pedig már 16 milliárd eurónyi kifizetetlen számlához vezetett. A Bizottság pénz híján ekkora összeget nem tudott visszatéríteni a tagállamoknak, amelyek pedig elvileg késedelmes kifizetés esetén (a számla beérkezésétől számított maximum 2 hónap) büntetőkamatot is követelhetnének, de eddig egyikük sem tette meg.
A Parlament ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a 2012-es kifizetetlen számlák ügyét még a többéves keretköltségvetésről folyó tárgyalások lezárása előtt megoldják, ahogy arról tavaly egy nyilatkozatban megállapodtak a három intézmény vezetői. Az EP azt szeretné, ha év végéig minden eddig kifizetetlen számlát rendeznének, hogy 2014-től a következő keretköltségvetés tiszta lappal induljon. A képviselők rámutatnak, hogy a szerződés értelmében az uniós költségvetés nem lehet deficites.
Azért, hogy a jövőben se forduljon elő hasonló, az EP szerint a lehető legnagyobb rugalmasságra van szükség a büdzsén belül, ami azt jelenti, hogy az egyes költségvetési fejezetek és az egyes évek között is lehessen átcsoportosítani a forrásokat.
A kohéziós politika, vagyis a regionális támogatások jelentik a legproblémásabb területet. 2012-ben összesen 16,2 milliárd eurót nem fizetett ki az Unió, miközben a tagállamoktól összesen 50,6 milliárdnyi számla érkezett. Ha ezeket most kiegyenlíti az Unió, akkor 2013-ra csupán 28,9 milliárd euró marad. Elkerülhetetlen tehát, hogy jövőre ismét tartozással induljon az év, és amennyiben nem sikerül megoldani a problémát, a 2014-es uniós programok azonnal veszélybe kerülnek.
A képviselők szorgalmazzák, hogy az év végi számlapánik elkerülése céljából a Bizottság havonta számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak a nagy alapokból történő kifizetésekről, országonként felsorolva az összegeket.
Az EP tárgyalódelegációjának vezetője úgy vélekedett, hogy az Európai Parlamentnek kevésbé sürgős a megállapodás mint jó néhány tagállamnak, amely várhatóan fokozódó idegességgel figyeli majd a tárgyalásokat. Lamassoure szerint ugyanakkor a Parlament nem fog időhúzó taktikát alkalmazni. Arra is emlékeztetett, hogy amennyiben az év végéig nem sikerül megállapodni az MFF-ről, a 2014-es költségvetést a 2013-as büdzsé főösszegei és kiadási tételei alapján abszolválják majd. Ha így alakulna, Lamassoure a 2014 májusi európai parlamenti választások keretében oldaná meg a problémát úgy, hogy a pártok által a Bizottság elnöki székébe jelölt politikusok megoldási alternatívákkal kampányolnának.