Az IMF az elmúlt héten megnövelt hitelkeret mellett meghosszabbította Lengyelországnak biztosított rugalmassági hitelkeretét (Flexible Credit Line, FLC). Az FLC szabadon hozzáférhető és felhasználható, a Valutaalap legkedvezőbb eszközének számít. A lengyel gazdaság számára jókor jött a döntés, hiszen az utóbbi időben romló teljesítményéről érkező hírek közepette hozzájárulhat a befektetői bizalom fenntartásához.
Az eddigi 30 milliárd dollárról közel 34 miliárdra emelkedik a 2009-ben megítélt lengyel hitelkeret, melyet 2010 és 2011 után immár harmadszor hosszabbítottak meg, ezúttal két évre. A kormány eddig nem nyúlt a védőhálóként szolgáló kerethez, sőt tavaly nyolcmilliárd dollárral járult hozzá az IMF tartalékainak növeléséhez, mégis sokat számíthat az egyezség.
Az IMF betűleves
A rugalmassági hitelkeret, vagyis az FLC azért számít az IMF prémium eszközének, mert kizárólag stabil alapokon álló, kiszámítható gazdaságpolitikát folytató, a nemzetközi szervezet szakértői által hosszú távon is prosperáló gazdasági pályán álló országoknak ítélik meg. A keret biztonsági hálóként szolgál, csak vészhelyzet esetén hívják le a pénzeket a tagállamok, az összeg ugyanakkor egészében szabadon hozzáférhető. A Valutaalap Ügyvezető Igazgatósága egyértelmű előfeltételeket szabott a védőháló igénybevételéhez, az ezeket teljesítő országok pedig szinte minden esetben meg is kapják azt. Lengyelország ugyanakkor annyiban jobb helyzetben van hazánknál, hogy az eddigi gyakorlat alapján a nemzetközi szervezetnél valamelyest engedékenyebbek a nagyobb népességű országok FLC-kérelmével kapcsolatban.
A sorban következő eszköz az elővigyázatossági hitelkeret (PLC, Precautionary Credit Line), melyről a magyar kormány is tárgyalni kíván az IMF-fel. A Valutaalap ugyanakkor Magyarország esetében ettől a megoldástól is húzódozik, inkább a nagyobb felügyeletet, kötöttebb felhasználást és nagyobb beleszólást jelentő készenléti (stand-by) hitelt tartják elképzelhetőnek.
A PLC-t általában az átmenetileg sebezhető gazdaságok kapják a piaci bizonytalanságok ellensúlyozására. Ezek felhasználása már valamelyest kötöttebb, ám továbbra is nagy szabadságot biztosít az országok számára, igen kedvező feltételek mellett. A készenléti hitel ugyanakkor az eddigiekkel szemben minimum negyedévente IMF-felülvizsgálatot ír elő, a megítélésnek pedig nincsenek objektív előfeltételei, mindössze a Valutaalap és jelentkező tagállam közötti megegyezésen múlik az együttműködés.
Miért kell a lengyeleknek?
Mint a fentiekből kiderült, a rugalmassági hitelkeretet a legritkább esetben hívják le a tagállamok, akkor viszont miért volt olyan fontos a lengyel kormány számára a hosszabbítás a korábbi (felhasználatlan) keret lejárta előtt?
Éppen az egyértelmű feltételrendszer az, ami leginkább növeli az eszköz jelentőségét. A lengyel gazdaság egyre inkább megérzi az összeurópai válságot, a gyors egyezség azonban azt az üzenetet küldi a befektetőknek és a piacoknak, hogy az ország stabil alapokon áll, a kormány pedig igyekszik ellensúlyozni a negatív folyamatokat. A lengyel államkötvények például hónapok óta minden komolyabb elemzés szerint biztosabb befektetésnek számítanak, mint a francia vagy a japán papírok. Ez a hitelesség pedig nagyban növeli a kormány mozgásterét is.
Bár az államháztartást a tavalyi évben már sikerült ismét fenntartható pályára állítani, az IMF közleménye is kiemeli, hogy a lengyel külkereskedelmi mérleg egyre növekvő deficitet mutat, ráadásul piacai is sorra szűkülnek az európai válság nyomán. Az ettől való félelem természetesen a hazai fogyasztást is visszafogja, aminek következtében minden siker és csillogás ellenére sem sikerült 13 százalék alá szorítani a munkanélküliséget.
A lengyel bankszektor európai szinten szinte egyedülállóan stabilnak bizonyult, ám 2013-ban az előrejelzések szerint ide is begyűrűznek majd valamelyest a nemzetközi (főleg a spanyol) bankok problémái. Vagyis a lengyel kormány előtt is tornyosulnak a kihívások, amelyeket egy ilyen biztosítás mellett sokkal nagyobb befektetői és lakossági nyugalom, valamint olcsó hitelfinanszírozás mellett próbálhatnak meg leküzdeni.
A Valutaalap pedig szintén minden segítséget igyekszik megadni annak érdekében, hogy az utóbbi évek kevés mintagazdaságának egyike ne roggyanjon bele a begyűrűző válságba.