Négy szakaszban térne át hosszú távon a közös európai adósságkibocsátásra az az állásfoglalás, amit szerdán fogadott el a stabilitási kötvényekről az Európai Parlament. A képviselők arra sürgetik a Bizottságot, hogy javasoljon ütemtervet a közös kötvénykibocsátásra.
Négy szakaszban jutna el a közös európai adósságkibocsátásig az Európai Parlament, amely szerdán szavazott az erről készült, nem a jogalkotási folyamatba illeszkedő, saját kezdeményezésű jelentésről. Sylvie Goulard francia liberális képviselő jelentése fokozná a nyomást az Európai Bizottságra annak érdekében, hogy a stabilitási kötvények témájában 2011-ben elfogadott zöld könyv folytatásaként készítsen egy részletes ütemtervet az eurókötvények bevezetéséről.
A Parlament állásfoglalása – amelynek nincs jogi kötőereje, de fontos politikai üzenetet közvetít – már a rövid távú válságkezelésben is számít a részleges adósságmegosztás egyik-másik formájára, hosszú távon pedig a közös európai adósságkibocsátást (eurókötvény bevezetését) favorizálja a nemzeti adósságok közös finanszírozása helyett.
„A legfontosabb a hosszú távú perspektíva, különösen Herman Van Rompuy decemberi euróövezeti büdzsére vonatkozó javaslatainak fényében. Úgy látjuk, hogy a negyedik opció, vagyis az európai adósságkibocsátás és nem a nemzeti államadósságok közös finanszírozása a végcél” – jelentette ki az állásfoglalás szerzője.
Sylvie Goulard arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos típusú kötvénykibocsátásokat hamarabb el lehet indítani, anélkül, hogy ehhez szerződésmódosításra lenne szükség. „Nem mára kérjük az eurókötvények kibocsátását, hanem azt, hogy mélyítsük el tudásunkat és ismereteinket erről az eszközről. Egyértelműen valamennyi jogi, gazdasági, technikai és politikai feltételt meg kell vizsgálnunk, mielőtt továbblépünk” – hangsúlyozta a képviselő.
A négy opció közül kettő, az ideiglenes európai adósságtörlesztési alap és a részleges, az államadósság GDP-arányosan 60 százalék fölötti részét érintő közös kibocsátás az EP állásfoglalása szerint az uniós szerződés módosítása nélkül is bevezethető.
A képviselők úgy látják, hogy a kötvénykibocsátás kezdetleges formái a válságból való kilépésben is fontos szerepet játszanak, mert elfogadható kamatok mellett nyílna lehetőség az adósságcsökkentésre. Ezért a Ház szerint az Európai Bizottságnak első szakaszban javaslatot kellene tennie egy ideiglenes európai adósságtörlesztési alap azonnali létrehozására. Ez az államadósságok GDP 60 százalékos adósságreferencia-szintje feletti részének egyszeri átvitelét jelentené egy közös alapba, közös és többoldalú garanciákkal, egy ötéves átmeneti időre. A fokozatosság jegyében kezdetben nem az államadósság teljes 60 százalék feletti részét helyeznék át a közös, adósságtörlesztési alapba, hanem mondjuk csak 10 százalékot, aztán fokozatosan a többit. A rendszerben való részvételre jogosult tagállamoknak kötelezettséget kellene vállalniuk arra, hogy 25 év alatt visszafizetik az adósságot, ami az adósságtörlesztési alapon keresztül a többi tagország felé fennáll.
A Parlament a likviditási problémákkal (és nem államcsőd veszélyével) küszködő tagállamok védelmére euró-kincstárjegyeket vezetne be, mégpedig úgy, hogy a Bizottságnak javaslatot kellene tennie egy, a rövid távú államadósságok közös kibocsátását célzó rendszer létrehozására. A képviselők elképzelése szerint egy külön erre a célra létrehozandó, vagy már meglévő ügynökség, amelyben minden olyan euróövezeti tagállam részt venne, amelyik nem tárgya egy teljes körű kiigazítási programnak, bocsátana ki euró-kincstárjegyeket. A kiigazítási programokat sikerrel teljesítő országok is fokozatosan beléphetnének a rendszerbe.
A kincstárjegyek a tagállamok által kibocsátott valamennyi rövid lejáratú államkötvény helyére lépnének, miközben a hosszú távú állampapírok kibocsátása továbbra is a kormányok kezében maradna.
A második szakaszban térnének rá a részleges közös kötvénykibocsátásra, az államadósság GDP-arányosan 60 százalék alatti részének, vagyis a „kék kötvényeknek” a kibocsátására, amihez a képviselőtestület álláspontja szerint továbbra sem lenne szükség a szerződés módosítására. A kötvényeket ebben az esetben közös és többoldalú garanciák alapján bocsátanák ki.
Harmadik lépcsőben, már az EU-szerződés és tagállami alkotmányok módosítását feltételezve, a Bizottság javaslatot terjeszthetne elő a tagállami adósságok teljes közös kibocsátására, amit egy európai adósságkezelő ügynökségen keresztül bonyolítanának le. Ebbe csak azok a tagállamok válthatnának belépőjegyet, amelyek minden előzetes feltételnek megfelelnek.
Az utolsó szakaszban, mintegy feltéve a pontot az „i-re” eurókötvények közös kibocsátásával finanszíroznának európai uniós beruházásokat (infrastruktúra-fejlesztést, kutatási és fejlesztési projekteket), az úgynevezett országspecifikus sokkhatások kiigazításának megkönnyítésére, a versenyképesség javítását célzó szerkezeti reformok és a növekedési potenciál előmozdítására. Mindez természetesen már előfeltételezi egy, a jelenleginél jelentősebb európai büdzsé meglétét is.
A képviselők az általuk megszavazott állásfoglalásban arra hívják fel a Bizottságot, hogy minél előbb egy jelentést készítsen a parlamentnek és a tanácsnak a különböző opciók beható elemzésével, és amennyiben szükségét látja, terjessze elő javaslat formájában egy ütemtervet az államadósság-eszközök közös kibocsátására, figyelembe véve a pénzügyi, a költségvetési és jogi aspektusokat.
Parlamenti források szerint az ütemtervért cserébe az EP tagjai lemondhatnának arról a követelésükről, hogy az EU már a most tárgyalt kettes gazdaságkormányzási csomag keretében döntsön az európai adósságtörlesztési alap létrehozásáról. Az EP-nek a kettes csomagról szóló pozíciójában szerepel az adósságtörlesztési alap, amiről ugyanakkor a tagállamok hallani sem akarnak. A kormányok álláspontja szerint ugyanis egy ilyen alap létrehozásához mindenképpen szerződésmódosításra van szükség, ami nem a közeljövő kérdése. A Parlament ugyanakkor mostani állásfoglalásában is úgy véli, hogy az adósságtörlesztési alap felállításához nem feltétlenül szükséges az uniós szerződést módosítani.