41 millió euróból megvalósuló mintegy háromszáz rendezvény, egymillió várt látogatóval, öt prioritás mentén négy központi személyiség köré szervezett események és szoros együttműködés a másik kulturális fővárossal – így foglalhatjuk össze számokban Kassán, a 2013-as év Európa Kulturális Fővárosában megvalósuló projektet. Az impresszív számok mögé nézve azonban kevésbé rózsás a helyzet.
2013-ban Kassa a franciaországi Marseilles városával karöltve tölti be Európa Kulturális Fővárosának (EKF) megtisztelő szerepét. A két rendezvény nagysága és költségvetése nehezen összehasonlítható, számunkra mindenesetre nem is ez lenne a lényeg: Pécs után egy másik olyan város kapott bemutatkozási lehetőséget Európa és a világ többi része felé, amely jelentős magyar kulturális örökséggel rendelkezik.
Impresszív beruházások, akadozó kivitelezés
Az évad megnyitójára január 19-20-án kerül sor Kassán, ami mára Szlovákia második legnagyobb városává nőtte ki magát: mintegy 250 ezer lakosa és fontos ipari szerepe mellett – Pozsonyt követően – az ország második jelentősebb szellemi műhelye is.
Azáltal pedig, hogy elnyerte az EKF címet, északi szomszédunk a térség legdinamikusabban fejlődő városává vált. Csak az EKF által támogatott projektek 41 milliárd eurós költségvetésből gazdálkodnak.
Az elvi lehetőségektől ugyanakkor elmarad a valós kép: a tervezett 20 infrastrukturállis beruházás háromnegyede nem készült el 2013 elejére, nagy részük jó, ha az év közepéig átadásra kerülhetnek. A számunkra cseppet sem meglepő helyzetet még lehet azzal is magyarázni, hogy a szervezők célja egy hosszú távú folyamat elindítása – és nem az egyes rendezvények egymás után szervezése. A pénzügyi helyzetet csak tovább rontja, hogy Kassa önkormányzata egy elvesztett pernek köszönhetően 14,5 millió eurós bírságot kapott a nyakába az útfenntartó vállalattal szemben.
A külföldi figyelem középpontjában a megoldatlan roma kérdés
Az EKF címnek köszönhető ugyanakkor, a külföldi média és turizmus is felfigyelt a felvidéki városra. Így Kassa bekerült a Budgettravel.com és a Lonely Planet portálok által ajánlott turistacélpontok közé 2013-ra. Ennek fényében reálisnak tűnik az az egymillió turista, akit az év folyamán a városba várnak.
A külföldi média ugyanakkor a város másik oldaláról sem feledkezett meg: a Kassa lakosságának 2 százalékát kitevő roma népességről. Szlovákia legnagyobb roma közössége él ugyanis a városban, akiknek nagy része a szegregált Lunik IX lakótelepen tengeti – a szó szoros értelmében – életét. Több projekt is elindult a romák integrálását célozva – az eredmények viszont mindeddig alig-alig kézzel foghatóak.
A Kulturális Főváros programjaiba a közösség profi zenészeinek, színészeinek és média szereplőinek köszönhetően kiállítás, színdarab és zenei fesztivál is szerveződik a roma kultúra és a közösség értékeinek bemutatására – noha a pénzügyi forrásokat eddig nem sikerült száz százalékban biztosítani.
A magyarok háttérbe szorultak
Mint arról korábban beszámoltunk, hasonló a helyzet a magyar közösséggel is. Nemcsak a magyarság arányát illető adatok az elszomorítóak: 1910-ben Kassa lakosságának 74 százaléka volt magyar, az azóta az ötödik államalakulatba került város mai lakossága nem teszi ki a 2,65 százalékot. Ennél jóval aggasztóbb az a tény, hogy a magyar kulturális intézmények programjait a szervezők egészen egyszerűen lesöpörték az asztalról. Noha a magyar konzulátussal tartják a kapcsolatot, a helyi kezdeményezésekre az EKF költségvetéséből alig jut támogatás.
Így nem is csoda, hogy különböző magyarországi szereplők fellépése szükséges ahhoz, hogy Európa Kassa magyar örökségét is megismerje. Míg 2012 szeptemberében az Európai Parlamentben szlovák képviselők bemutatták Kassát, mint Szlovákia egyik fontos gazdasági központját, a kultúráról nem sok szó esett. Ezért Mészáros Alajos felvidéki EP-képviselő Szájer Józseffel és Schöpflin Györggyel együtt mutatta be a „Márai Sándor – Kassa város polgára” című kiállítást Brüsszelben.
Ígéretes alternatíva
Szerencsére azonban még egy nagyon fontos kezdeményezésről is szót tudunk ejteni, ez pedig a Kassa 2013 – alternatív történeti útikönyv, amely fiatal magyar és szlovák történészek munkájaként látja meg hamarosan a napvilágot. A város történetén keresztül a közös múlt bemutatását megcélzó iromány egyrészt a Košice – Kassa ellentétre kíván pontot tenni, másrészt pedig megpróbálja bemutatni a városba látogató turistáknak, hogy kik voltak és kik ma a kassaiak? Mit jelentett Kassán élni az egyes korokban? Hogyan alakították a várost a benne élő különféle közösségek, és a mai Kassán sétálva ennek milyen nyomai fedezhetőek fel?
A könyv 11 fejezetben, történelmi korszakokra bontva mutatja be Kassa történetét, elsősorban a mikrotörténet, a mindennapok története illetve a művelődéstörténet segítségével.A szövegek ugyanakkor azokat az alapinformációkat is tartalmazzák majd az egyes történelmi korokról, melyek nélkül egy Nyugat-Európából Kassára érkező turista nehezen tudnáértelmezni a Közép-Európára még ma is jellemző etnikai, nyelvi és vallási sokszínűséget. Ezen kívül külön alfejezetek szólnak majd a kassai lengyel, cseh, német, roma, ruszin és zsidóközösség történetéről is – olvashatjuk Gayer Veronika, a kötet magyar szerkesztőjének összefoglalójában.
Nagy lehetőség Kassa számára az EKF-év, amivel nem lenne szabad visszaélni. Pécs jó és rossz példa is lehetett volna a szervezők számára: pozitív volt a kulturális sokszínűség megközelítése és bemutatása, de negatívak a Kassához hasonló beruházási problémák. Az akár Márai Sándor elméke előtt tisztelgő rendezvénysorozat központi eleme lehetne a város Közép-Kelet-Európában betöltött szerepe mellett a sokszínűség többféle megközelítésből történő bemutatása, amire egyelőre nem sok esély van, hacsak egyéni akciók révén nem valósul meg.