Az oktatás fejlesztésével be lehetne hozni a lemaradást
Noha az elmúlt években a lengyel gazdaság folyamatosan fejlődött, az elmaradottabb és fejlettebb országrészek közötti szakadék tovább mélyült. 2000 környékén a fejlett régiók GDP-je 25 százalékkal nagyobb volt, mint az elmaradottabb területeké. Tíz év alatt ez az arány 29 százalékra nőtt. Leggyorsabban a nagyvárosok, az ipari központok és környékük fejlődnek, valamint azok a területek, amelyek természeti adottságaikat jól ki tudják használni.
Ahol előrelépés történt, ahol munkalehetőségek vannak, ott az emberek nagyobb kedvvel tanulnak vagy dolgoznak. Ezek a körülmények ideálisak egy beruházásra, amely további munkavállalókat csábíthat a környékre. Ezzel elindul egy lavina, egyik vállalkozás pedig követi a másikat.
Ez azonban nemcsak pénzügyi szempontból hasznos. Szociológusok szerint a gazdagabb, sokszínűbb kulturális élet a toleranciának, nyitottságnak is kedvez, így könnyebben fogadják az újításokat.
Lengyel elemzők szerint leginkább az oktatásba kellene befektetni. A gond szerintük az, hogy a legtöbb uniós forrás csak szociális célokat támogat. Szennyvíztisztító berendezéssel, kultúrház vagy utak építésével azonban hosszútávon képtelenség gazdaságilag fejlődni. Az egyensúlyt tehát nem lehet újabb és újabb pénzadományokkal helyreállítani.
Nem Lengyelország az egyetlen, ahol a gazdag és szegény területek között rés tátong. Hasonló a helyzet más EU-tagállamokban, Németországban, Írországban vagy az Egyesült Királyságban is.