Murszi csak egy citrom. Az arab tavasz csak egy klisé, a média találta ki és még helytelen is. Különben is, hogy lehet tavasz, ha nem is virágzik? – kérdezte Wael Abbas egyiptomi blogger, újságíró és emberjogi aktivista, akit 2007-ben a CNN az év Közel–Kelet emberének választott, a BBC a legbefolyásosabb emberek listájára tett és 2008-ban megkapta a Human Right Watch elismerését. Wael Abbassal az Európa Pontban Feledy Botond, Kitekintő.hu egyik alapítója beszélgetett 2012. december 14-én, az Európai Parlament Szaharov-díjának szentelt estjén, amelyet Lővei Andrea, az EP budapesti képviseletének vezetője nyitott meg.
Wael Abbast a tavalyi egyiptomi események óta számos helyre hívják, hogy beszéljen az országában történő változásokról és jelenlegi állapotokról. Aktivitása még 2004-ben kezdődött, már akkor több blogger társával együtt tünteséseket szervezett, amit okostelefonjaikkal rögzítettek és feltették blogjaikra. Az aranyos kiscicás és bébis videókhoz szokott Youtube üzemeltetőinek nem tetszettek a kegyetlen rendőri brutalitásról, kínzásokról szóló videók, és – elvileg erre hivatkozva – felfüggesztették a hozzáférését az acountjához, illetve a korábban közzétett videóit elérhetetlenné tették. A Yahoo szintén letiltotta az emberjogi aktivista levelezőfiókját. Mindezekhez a blogger állítása szerint az akkori egyiptomi kormánynak is köze lehetett. Kis idő múlva videóit és levelezését is újra elérhetővé tették, köszönhetően a hírverésnek.
„Azt akarom, hogy a tanulatlan egyiptomi tudja, hogy elfogadhatatlan, ha egy rendőr arcul csapja” – ezt fogalmazta meg blogfilozófiájának. Az egyik közzétett videóján egy minibusz vezetőjét látni, akit egy rendőrőrsön összevertek, kegyetlenül megkínoztak és a végén fajtalankodtak vele. A video annyira felháborította a közvéleményt, hogy sikerült az elkövető rendőrt három évre rács mögé juttatni. Ez volt az első eset Egyiptomban, hogy egy rendőrt ilyen formában kérdőre vontak.
Online civilszféra
„Kint vagyunk az utcákon, megmutatjuk az éppen aktuális hatalomnak, hogy nem mindenható. A népnek véleménye és akarat van” – vallja Wael, és bármennyire is idillinek és naivan hatnak a szavai, ő valóban sokat tett azért, hogy ez az országában így legyen: az okostelefonok elterjedésével rendőri atrocitások tucatjait tették közzé, hasonlóan a Mubarak rezsim egyéb nonszensz műveleteihez. Többek közt egy olyan eseményt is megörökítettek, ahol a felvételen tisztán látszik, hogy egy ember a szavazó helyiségben egymagában dobálja a Mubarak nevével ellátott szavazócédulák sokaságát az urnába. Nincs ott rajta kívül senki, az egyiptomiak nem mentek szavazni, ezért ilyen módon kellett Mubarakot újra megválasztani.
„Négyből egy egyiptomi figyeli a webet” – állítja. Az egyiptomi internetpenetráció folyamatosan nő, amelynek köszönhetően a hasonló bloggerek által előállított civil tartalom egyre több háztartásba juthat el. Hogy tartanak-e az egyiptomiak attól, hogy cenzúrázva lesz majd az internetet, mint Kínában? Egyáltalán nem. Emögött egy prózai indok áll: a kormánynak ugyanis szerinte nincs elég pénze a szűrőfilterekre.
Bár az este a blogok társadalmi változásokat előidéző szerepéről szólt, azért fontosnak tartjuk említeni, hogy az Indexmundi 2012-es adatai szerint az egyiptomi lakosság harmincnyolc szazaléka írástudatlan. Vagyis a lakosság jelentős része nem olvas és tájékozódik az internetről – máshonnan se olvas – de az ott leírtak „szájról – szájra” juthatnak el mindenkihez. Ez a gyakorlatban úgy fest, mint Magyarországon évekkel ezelőtt, amikor még egy tévékészülék volt egy utcában, és amikor egy jelentős esemény ment a televízióban, akkor azt több tucat ember követte.
Murszi, a citrompótló
Murszi a Muzulmán Testvériség bábja Wael szerint. A forradalom előtt a parlament tagja volt, olyan szintelen, szagtalan, jelentéktelen szereplője a nagypolitikának, hogy meg sem jegyezték. A múltjáról keveset tudni, egyesek szerint a NASA-nak dolgozott az Egyesült Államokban, egy másik urban legend szerint egyszerű taxisként és pizzásként dolgozott. A Wikipédia szerint a Kaliforniai Egyetem töltött pár évet, miközben tanársegédként dolgozott. „Murszi választói olyanok, mint a citrom. Arra mondjuk ezt Egyiptomban, ha egy étel nem izletes és a szaga is rossz, egyszerűen citromot facsarunk rá, hogy valamit javítsom az étel minőségén. Az ő szavazói nem meggyőződésből szavaztak rá, csupán azért, mert Mubarakból elegük lett. Én nem szavaztam rá” – mondta Wael, aki az új egyiptomi alkotmányról szóló népszavazás bojkottja mellett foglalt állást.
Rabszolgabarát alkotmány?
Ehhez sok köze van a Muzulmán Testvériségnek is, akik annak ellenére, hogy mindig szerepelnek az Egyiptomról szóló hírekben, nincsenek olyan sokan. Wael állítja, hogy csupán pár százalékos a támogatottságuk. Mivel Egyiptomban nincsenek ilyen jellegű közvéleménykutatások, nehéz ezt megcáfolni vagy megerősiteni. Mindenesetre nem hivatalos források szerint támogatottságuk jelentős. Ezt az is bizonyítja, hogy az új alkotmánytervezetről szóló szavazáson résztvevő nyolc millió egyiptomi ötvenhét százaléka igennel szavazott. A Muzulmán Testvériség Wael szerint főleg a katonaság szimpatizánsainak rokonaiból áll. Sok családban több generációs tradíció a katonaság támogatása. A tagjaiknak ki van adva, hogy az (ellen-)tüntetéseken kötelezően részt kell venniük. „Meggyőződésem, hogy ha az egyiptomiak életszinvonala nem javul, akkor következő alkalommal nem választják meg őket” – vallja.
„Női bloggerekből is egyre több van” – állítja Wael, és pozitívnak tartja, hogy olyan témákról is blogolnak, mint szex, társkeresés, leszbikus kapcsolatok, amelyek egy muzulmán országban jelentős előrelépést mutatnak. „Egyre többen vagyunk, sok fiatal blogger csatlakozott és aktívan dolgoznak ők is” – Wael bízik tehát abban, hogy egy katonai diktatúra után, egy muszlim országban is lehet demokráciát meghonosítani, mert neki és társainak igénye van rá.