Szlovákia létrejöttének huszadik évfordulója alkalmából Ivan Gašparovič köztársasági elnök tömeges amnesztiát készül meghirdetni, értesült a Košický korzár, kassai bírósági forrásokra hivatkozva. Szlovákiának nem túl fényes az amnesztia-múltja.
Az államfői hivatal nem erősítette meg a lap értesüléseit, de nem is cáfolta azokat. „Az amnesztia, és valamennyi vele kapcsolatos körülmény titkosított információk körébe tartozik. A releváns válasz ebben az esetben csak az lehet, amely a hivatalos bejelentés után kerül nyilvánosságra, amennyiben valamilyen bejelentés történt az amnesztiával kapcsolatban“ – imigyen szól az elnöki hivatal kacifántos álláspontja a kérdésben.
Marek Trubač elnöki szóvivő egy fokkal árulkodóbb volt: „Az információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Az amnesztiát nem jelenthetjük be azelőtt, hogy megadnánk“ – közölte a kassai lappal a szóvivő.
Az esetleges amnesztiával kapcsolatban a bíróságoknak lesz a legtöbb munkájuk, mivel december 31-ig elő kell készíteniük az elítéltek elengedéséhez szükséges dokumentumokat.
Az amnesztiában részesítettek köre feltehetőleg a gondatlanságból ekövetett – elsősorban közúti balesetek résztvevői – bűntényekre vonatkozik majd elsősorban, amelyek felső határa nem haladja meg az amnesztia-rendeletben megállapított szintet.
Az amnesztia a folyamatban lévő ügyekre is érvényes lesz, így például a már elítélt, ám büntetésük letöltését még nem megkezdett személyeknek sem kell majd börtönbe vonulniuk, amennyiben beleesnek a rendelet által megszabott keretekbe.
Kis szlovák amnesztológia
Szlovákia ellentmondásos amnesztia-múlttal rendelkezik. A leghírhedtebbek a Vladimír Mečiar-féle, máig vitatott rendeletek, melyeket éppen ezen a héten próbált meg ismételten elítéltetni a parlamenttel az ellenzék, ám a kormánypárt leszavazta az indítványt.
Mečiar utolsó kormányzása vége előtt nem sokkal, 1998 március 3-án hirdetett amnesztiát a Michal Kováč volt államfő fiának elrablásával kapcsolatos valamennyi tettre és személyre, valamint az 1997-es NATO-csatlakozásról és közvetlen elnökválasztásról szóló népszavazás meghiúsítására. Ez utóbbi esetben Mečiar belügyminisztere volt sáros, az államfő fiának elrablásában pedig nagy valószínűséggel a szlovák titkoszolgálat is benne volt, és haláleset – Robert Remiáš, az egyik szemtanú kapcsolattartójának felrobbantása – is történt az ügyben.
Mečiar különösen cinikus eljárást választott, mivel megvárta, hogy az emberrablásban fia révén érintett államfő, Michal Kováč elnöki mandátuma lejárjon, a parlamentben pedig többsége révén bojkottált minden elnökválasztási kísérletet. Így kormányfőként – megválasztott államfő híján – ő gyakorolhatta annak jogköreit, így az amnesztiahirdetést is. Mečiar pedig azonnal meghirdette az amnesztiát az emberrablás ügyében, mivel az ügyben már – egy-két hajthatatlan nyomozónak köszönhetően – javában zajlott a rendőrségi eljárás.
Mečiar amnesztiáit a következő kormányfő, Mikuláš Dzurinda – szintén gyakorló államfő híján – ugyan rendeletileg megszüntette, ám az Alkotmánybíróság később úgy döntött, hogy a meghirdetett amnesztiát nem lehet visszavonni. A jobboldal azóta is rendszeresen előveszi a témát, holott Mečiar pártja már nincs a parlamentben, ám úgy néz ki, hogy a jelenlegi kormánypárt sem hajlandó szembemenni a mečiari örökséggel.
Hasonlóan nagy visszhangot váltott ki Václav Havel tömeges amnesztiája a rendszerváltás idején, 1990 január elsején az elítéltek 80 százalékát engedték ki a börtönökből, összesen 23 ezer embert, köztük gyilkosokat. Az amnesztia robbantotta ki Lipótváron, Szlovákia legjobban őrzött börtönében a börtönlázadást, melyben 5 fegyőrt gyilkoltak meg a rabok.
Gašparovič eddig egyetlen egyszer, 2004-es elnökké választásakor hirdetett amnesztiát.