A gazdasági és pénzügyi unió kiteljesítésének rövid távú teendőire koncentrál, a további szakaszokat ugyanakkor nem tárgyalja az az integrációs menetrend, amit csütörtök éjjel hagytak jóvá az uniós tagországok állam- és kormányfői. A visszafogottabb ambíciók elsősorban a német törekvéseket tükrözik.
Az EU-tagországok vezetői csütörtök éjjel megállapodtak arról az útitervről, amellyel összhangban a következő években fokozatosan elmozdulnának egy valódi gazdasági és pénzügyi unió felé, a jelenleginél sokkal stabilabb hátteret biztosítva az egységes valutának.
A vezetők ugyanakkor elsősorban német sugallatra még a Herman Van Rompuy európai tanácsi elnök által kidolgozott útitervnél is rövidebb távra, tulajdonképpen csak a 2014. júniusi európai parlamenti választásokig terjedő időszakra fektettek le menetrendet és határozták meg a teendőket.
Angela Merkel nyomására a csúcson elfogadott közleményből minden olyan rész kimaradt, ami az ezen túli időhorizontra vonatkozott, így a dokumentum egyáltalán nem szól arról a költségvetési képességről, amit sokan egy majdani külön euróövezeti büdzsé előfutárának tekintenek. Van Rompuy útiterve azt is megemlítette, hogy ebből az alapból a külső sokkhatások levezetéséhez kaphatnának pénzügyi támogatást a valutaövezet tagjai az építkezés későbbi, harmadik szakaszában. Merkel azonban a csúcson jelezte, hogy ebben a szakaszban nem látja értelmét a vitának a költségvetési képességről.
„Az úgynevezett aszimmetrikus sokkhatások kivédésére létrehozandó, korábban emlegetett pénzügyi kapacitás nem szerepel a 2013 júniusig kidolgozandó tervek között” – ismerte el Herman Van Rompuy, de – tette hozzá – az Európai Bizottság bármikor előállhat javaslattal, „a mi napirendünkön azonban ez most nem szerepel”. Ugyanígy nyilatkozott az Európai Bizottság elnöke is, aki viszont hangsúlyozta, „az ajtó nem zárult be, de kétségtelen, hogy az állam- és kormányfők most a rövidtávon kivitelezhető intézkedésekre koncentráltak” .
Berlin más tekintetben is keresztülvitte akaratát, amennyiben a csúcsra készült következtetések tervezetéhez képest több lépés megvalósításának határideje is valamelyest későbbre tolódott, mintegy lassítva ezzel az előrehaladást. Így 2013 márciusa helyett csak júniusra várják az Európai Tanács és a Bizottság elnökétől az útiterv néhány fontos elemének a szemügyre vételét. Ezek közül is kiemelkedik az a versenyképesség javítására és a növekedés felgyorsítására hivatott szerződés, amit a valutaövezet tagállamai kötnének az uniós intézményekkel, és amelyekben kötelezettséget vállalnának fontos szerkezeti reformok végrehajtására. Az eurózónán kívüli országok is aláírhatnának ilyen megállapodásokat, amennyiben így döntenek.
A szöveg sokkal szűkszavúbban és általánosabb formában céloz arra a kezdetben limitált és átmeneti pénzügyi eszközre, amellyel a szerződésben vállalt reformok végrehajtására ösztönöznék a kormányokat. Ezt az Európai Tanács közleménye most „szolidaritási mechanizmusnak” nevezi. Angela Merkel sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy nem három számjegyű milliós összegről van szó, hanem legfeljebb 10-15 millió eurós nagyságrendről. A Van Rompuy féle dolgozat logikája szerint ez a most szolidaritási mechanizmusnak nevezett eszköz alakulna át a későbbiekben költségvetési kapacitássá, amiről most nem ejt szót a dokumentum.
A terv fontos eleme még az egységes bankszanálási mechanizmusról szóló javaslat 2013 folyamán történő előterjesztése, aminek előfeltétele, hogy közben 2013 júniusáig megszülessen a megállapodás a nemzeti bankszanálási alapok és a nemzeti betétbiztosítási rendszerek harmonizálásáról szóló irányelvekről. A Bizottság ezirányú javaslatáról a vezetők szándékai szerint még ebben a parlamenti ciklusban meg kellene állapodni.
A következtetésekben az is szerepel, hogy az egységes bankszanálási mechanizmusnak a pénzügyi szektor befizetésein kell alapulnia és egy megfelelő és hatékony pénzügyi alapot is magába kell foglalnia.
Az úgynevezett költségvetési képességgel kapcsolatban az Európai Tanács elnöke sajtótájékoztatóján emlékeztetett, hogy két esetben is felvetette korábban egy ösztönző jellegű pénzeszköz felállításának lehetőségét. A strukturális reformokat szerződésben vállaló tagországok erőfeszítéseinek támogatására már rövid távon létrejöhetne egy ilyen pénzkeret. Erre – mások mellett – a 2013 júniusi uniós csúcstalálkozón vet majd fel időtervet is tartalmazó forgatókönyveket Herman Van Rompuy azután, hogy a tagállamokkal és az Európai Bizottság elnökével is egyeztetett.
A szerződéses reformvállalásokkal kapcsolatban az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta, ennek lehetséges formáit még ki kell találniuk a tagországoknak, de mindenképpen mindkét fél (EU-intézmények és tagállamok) számára elfogadható formát kell ölteniük. Elmondta, „ez mégiscsak egy szerződés, egy megállapodás, tehát közösen kell ezeket kitárgyalnunk, a szerződések viszont nem fognak érinteni tagállami szuverenitásba tartozó kérdéseket”.
Ezeknek a szerződéseknek a végrehajtását elsősorban a nemzeti parlamenteknek kell ellenőrizniük, de az Európai Uniót sem lehet kihagyni a kontrollból, hiszen a rendszer uniós intézményeket is érint.
Hollande szerint „nagy előrelépés” a döntés
„Ha azt vesszük, hogy az egész válság a bankoktól indult ki, akkor elmondható, hogy olyasmit szabályozunk most, ami a válság eredete volt” – hangsúlyozta az Európai Tanács csütörtöki ülése után Francois Hollande francia elnök. Szerinte a mostanra kialakult helyzetben „összeálltak a feltételei annak, hogy kilépjünk az euróválságból”, és arra kell összpontosítani, hogy a gazdasági válságból való kilépés feltételei is maradéktalanul együtt legyenek. „A 2013-as év legfontosabb kihívása számomra a növekedés elősegítése lesz” – tette hozzá.
Az egységes bankfelügyeleti mechanizmust a csütörtöki vitában tárgyalt formájában Hollande elfogadhatónak minősítette, és hangsúlyozta, hogy ezzel „a német bankok 82, a francia bankok 95 százaléka” kerül majd ennek hatálya alá. Hasznosnak nevezte a Van Rompuy-jelentés többi részéről született közös véleményt is, és külön is védelmébe vette a sajtóértekezletén legtöbb kérdés által firtatott leendő szerződéskötési gyakorlatot (az országspecifikus ajánlások végrehajtására). Az utóbbi kapcsán hangsúlyozta, hogy azzal, hogy a leendő szerződéskötés a szolidaritás szavatolásával együtt értendő, számára elfogadható elegy keletkezhet. Tartalmi oldalról a majdani szerződés úgymond nem jelent majd semmi újdonságot a már ma is ismert tényezőkhöz – „hatos csomag”, „kettes csomag”, fiskális paktum” – képest. Formai oldalról erősíteni fogja viszont a gazdasági koordinációt – mutatott rá, és emlékeztetett, hogy „a szerződés azért kell majd, mert ezen a területen (makrogazdasági politika) nincs érdemi közösségi kompetencia”.
Holland egyetértett Martin Schulz EP-elnökkel abban, hogy a Van Rompuy-anyagban nem kellően hangsúlyos a szociálpolitikai megfontolás, és jelezte, hogy az Európai Tanács fel is kérte az EiT elnökét, hogy „szociális dimenziót is integráljon a programjába”.
Ami a leendő költségvetési kapacitást illeti, helyénvalónak vélte, hogy ennek kibontása „nem lenne időszerű”, lévén, hogy szerinte először az EU-huszonhetek hét éves keretköltségvetését kell véglegesíteni. Ha már ezt megelőzően hozzáfognának a majdani „kapacitás” tervezéséhez, „az csak zavart okozna” – mutatott rá.
Fontosnak nevezte ugyanakkor, hogy – mint fogalmazott: „bizonyos feltételek mellett” – a bankok közvetlen feltőkésítésére már 2013 első felében is sor kerülhet. Méltatta egyúttal Merkelt, aki szavai szerint a közelgő német parlamenti választások ellenére is „beleegyezett abba”, hogy a bankuniót nem csak véglegesíteni fogják, de végrehajtását is megkezdik 2013-ban. „A kompromisszum szelleme ismét meghatározó maradt” – jegyezte meg.
Összességében az elmúlt hónapokban Hollande szerint hatalmas lépésekkel sikerült haladni. Van már növekedési paktum, megállapodás született a pénzügyi tranzakciós adó bevezetéséről, véglegesedett az egységes bankfelügyelet forgatókönyve, döntés született a görög válság aktualizált kezelésére, belátható időben sor kerülhet a spanyol helyzet megsegítésére, és részletes terv született a reformfolyamat 2012 utáni folytatásáról. Mindez szerinte így együtt májusban még felettébb illuzórikusnak tűnt. „Megoldottuk az elmúlt év fő gondját, és új utat nyitottunk a jövő évi teendők számára” – foglalta össze az eredményeket, hangsúlyozva, hogy „egyelőre csak 2014-ig tekintünk előre”, cserébe ezen időszakban még a meglévő szerződéses keretek között lehet majd cselekedni.