A tagállamok jelentős része támogatja a többéves pénzügyi keretre tett javaslatát, még ha egyesek nem is teljesen elégedettek – jelentette ki a múlt heti EU-csúcs „eredményeinek” szentelt parlamenti vitán Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. Az EP a saját források rendszerének reformjától, a büdzsé rugalmasabbá tételétől és egy tényleges félidős felülvizsgálattól tették függővé támogatásukat.
Herman Van Rompuy megítélése szerint a tagállamok jelentős hányada támogatta a többéves pénzügyi keretre a múlt heti uniós csúcson előterjesztett javaslatát, és olyan komplex tárgyalási folyamatról van szó, amit nem lehet a gazdagok és a szegények, vagy az Észak és a Dél közötti harccal jellemezni.
Az Európai Tanács elnöke a múlt heti uniós csúcsról tartott keddi parlamenti vitán indoklásként elmondta, hogy a nettó befizetők táborának fele, köztük egyes nagy tagállamok, egyáltalán nem tartottak igényt költségvetési visszatérítésre. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós büdzsé nettó kedvezményezettjei közül jószerével senki sem kéri az általa a csúcson javasolt kiadási főösszeg megemelését.
„A tagállamok döntő többsége kész lenne megállapodni, de a keretköltségvetés elfogadásához egyhangú döntés kell” – mutatott rá az Európai Bizottság elnöke, aki szerint még korai lenne megkongatni a vészharangokat, de további késlekedésnek sincs már helye. José Manuel Barroso úgy vélte, hogy a mostani minden idők legbonyolultabb költségvetési tárgyalása. Van Rompuy emlékeztetett rá, hogy sok tagállam „a költségvetési kiadások visszafogásának általános kontextusába helyezné az európai büdzsét. „Nem tudok teljesen azonosulni ezzel a nézőponttal, mert meggyőződésem, hogy a többéves pénzügyi keret alapvetően a befektetés büdzséje, de ez a vélemény politikai tény és nem lehet nem tudomást venni róla” – közölte.
Az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökei is hangsúlyozták, hogy az utolsó javaslat értelmében az uniós kiadások 2 százalékkal csökkennének 2014 és 2020 között a jelenlegi pénzügyi időszakhoz képest. Van Rompuy ugyanakkor aláhúzta, hogy még ez sem akadályozta meg abban, hogy jelentős mértékű növelést javasoljon a jelenlegi helyzethez képest a növekedést, a munkahelyteremtést és a versenyképességet javítani hivatott kiadásokban.
„Aki további megtakarításokat mérlegel, annak figyelembe kell vennie a tényt, hogy a költségvetés összes többi részei maximum 280 milliárd euróra rúgnak, és nincs kizárva, hogy egyesek a kiadások 71 százalékát kitevő kohéziós politika és közös agrárpolitika keretének növelését szeretnék” – mutatott rá, hozzátéve, hogy elutasít minden improvizációt.
HVR nehéznek és kényesnek nevezte a költségvetés bevételi oldalát. Azok ugyanis, akik más területeken reformokat ösztönöznek, ebben a kérdésben kevésbé hívei a változtatásnak. És – húzta alá – a nettó befizetők csoportján belül sincs egységes álláspont erről. Ennek ellenére úgy véli, hogy létezik megoldás, még ha kevésbé is ambiciózus.
José Manuel Barroso közölte, a Bizottság kész felvállalni a tagállamok által rábízott plusz hatásköröket, ugyanakkor nem tudja elfogadni azt, hogy megfosszák az ezek gyakorlásához szükséges eszközöktől. Barroso kifogásolta, hogy az uniós csúcstalálkozó közben a „háta mögött”, a folyosón egyesek nagy erőfeszítéseket tettek az EU-intézmények, de különösen a Bizottság mószerolására és besározására.
Az Európai Parlament meghatározó frakcióinak vezetői jellemzően kritikus szemmel nézték Van Rompuy szerintük az uniós ambíciók végrehajtását megkérdőjelező kompromisszumos javaslatát és a megállapodás elmaradását is.
Joseph Daul, az Európai Néppárt kifogásolta, hogy egyes vezetők népszerűség-hajhászásra törekednek. „A politikust az különbözteti meg az államférfitől, hogy az előbbi csak a következő választásra gondol, míg az utóbbi a következő generációkra” – jegyezte meg. Arra is felhívta a figyelmet, hogy minden egyes uniós állampolgárnak naponta 60 eurócentbe, vagyis egy csésze kávéba kerül az EU finanszírozása. A francia néppárti honatya szerint, ha a javaslat alapján született volna meg az alku, akkor az rossz és sekélyes lett volna Európának.
Hannes Swoboda, az európai szocialisták és demokraták frakcióvezetője úgy vélekedett, hogy az Európai Tanács ülésén a nacionalizmus és az önzőség uralkodott, és senki sem gondolt Európára. Teljességgel elfogadhatatlannak nevezte, hogy a „kevés jobb” koncepció kerekedett felül. Azt is bírálta, hogy az uniós bürokráciát és az adminisztratív kiadásokat tegyék meg egyesek bűnbaknak. Swoboda szerint a külpolitikai és fejlesztési segélyeken tervezett megtakarítások arról tanúskodnak, hogy az EU nem érdemli meg a Nobel-békedíjat.
Guy Verhofstadt, az európai liberálisok pártcsoportjának vezetője szerint a csúcson abszurd vita zajlott, hiszen éppen az ellenkezője igaz: csak a tagállami források európai szinten való ötvözése segít a nemzeti kormányoknak abban, hogy csökkentsék a deficitet. Annak a félelmének adott hangot, hogy ugyanaz fog történni, mint hét évvel ezelőtt, amikor szerinte elvtelen pénzosztogatásba torkollott a költségvetési vita. A korábbi belga miniszterelnök úgy vélte, hogy az egyetlen megoldás, ha megszabadulnak a nemzeti hozzájárulásoktól és azokat saját források váltják fel. Figyelmeztetett, hogy amennyiben ebben és a rugalmasság kérdésében nem veszik figyelembe az EP véleményét, akkor nem lesz megállapodás a képviselőtestülettel (azaz az EP nem adja beleegyezését a többéves keretköltségvetéshez).
Daniel Cohn-Bendit, az európai zöldek vezérszónoka arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénzügyi vita régi modellje megdőlt, amióta az Európai Parlament lényegében 29-ik tagállamként ül az asztal körül, és dönthet a keret sorsáról. Képmutatásnak nevezte, hogy ugyanazok az országok, amelyek le akarják faragni a közös agrárpolitika kiadásait, elutasítják, hogy a legnagyobb közvetlen kifizetéseket korlátok közé szorítsák.
Ján Zahradil, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) vezérszónoka ugyanakkor kollégáit bírálta, mert szerinte csak a hallgatóságnak játszanak. Véleménye szerint a csúcs egyáltalán nem volt kudarc, és elutasította, hogy a nemzeti kormányokat ellenségként kezeljék, mint azt szerinte az előtte szólók közül többen tették. Úgy vélekedett, hogy Van Rompuynek a költségvetés szerkezetére kell odafigyelnie, ha megállapodást szeretne elérni.
A szakpolitikusok, Alain Lamassoure, a költségvetési bizottság néppártim elnöke, Reimer Böge, néppárti koordinátor és a bolgár szocialista jelentéstevő, Ivailo Kalfin kijelölték azokat a határokat, amelyek mellett szerintük az EP elfogadhatja vagy sem a kormányközi megállapodást. Ezek: a saját források rendszerének reformja; a költségvetés kellő rugalmassága (ami éppen akkor fontos, amikor a források korlátozottak); a költségvetés érdemi félidei felülvizsgálata; és az uniós büdzsé egységének megőrzése (például egy esetleges különbejáratú eurózóna-büdzsével szemben).
„Készek vagyunk megegyezni, de nem mindenáron. A plenárison minősített többségi támogatást akarunk” – jelentette ki Reimer Böge, német néppárti képviselő.