Mindent összevetve további mintegy 25 milliárd eurót faragott le a következő hétéves keretköltségvetésből a Herman Van Rompuy csapata által jegyzett legújabb tárgyalási keret. A kohéziós politika büdzséjét 30 milliárd euróval kurtították meg a Bizottság eredeti javaslatához képest.
Az eddigi logikát követve újabb 25 milliárd euróval csökkentette az EU 2014 és 2020 közötti finanszírozására szánt költségvetési keretet az Európai Tanács elnöke által jegyzett legfrissebb tárgyalási javaslat, amit kedden este juttattak el a tagállamokhoz. A Herman Van Rompuy tárgyalási keretében szereplő hét éves időszakra szóló kiadási főösszeg a BruxInfo számításai szerint 973 milliárd euró, ami 10 milliárd euróval alámegy a ciprusi soros elnökség október végi számsorának és 60 milliárd eurót farag le az Európai Bizottság idén nyáron aktualizált javaslatából, ami 1033 milliárd euróval számolt.
Ha a 10 milliárd eurós friss vágáshoz hozzáadjuk azt a több mint 14 milliárd eurót, ami abból ered, hogy három nagy infrastrukturális projekt, köztük a Galileo eredetileg költségvetésen kívülre szervezett költségeit az új javaslat beemeli a büdzsébe (és a keret növelése helyett beszorítja a kiadások közé), akkor érünk el a 25 milliárd eurós megtakarításhoz a ciprusi javaslathoz képest. Ugyanezen logika alapján pedig az Európai Bizottság nyári javaslatából közel 75 milliárd eurót farag le az új tárgyalási keret, ami azonban még változhat a következő napokban, mielőtt jövő héten az állam- és kormányfők vitatkoznának róla.
Az említett összegek a pénzügyi kötelezettségvállalás mértékét, s nem pedig a tényleges kifizetések szintjét jelölik, amelyek rendszerint elmaradnak a papíron rögzített előirányzattól.
Van Rompuy verziója annyiban eltér a ciprusi elnökség gyakorlatától, hogy az újabb vágás során nem alkalmazza maradéktalanul a „fűnyíró elvet”. Az európai léptékű közlekedési, energetikai és távközlési infrastruktúrák építését finanszírozni hivatott Európai Összekapcsolási Eszköz (CEF) például 10 milliárd euróval több pénzt kap a ciprusi elnökség két héttel ezelőtti javaslatához képest. Ennek és néhány más tételnek (például a Galileo és mások beszorításának) fedezésére a legfrissebb javaslat 16,5 milliárd euróval tovább farag a 2014 és 2020 között tervezett felzárkóztatási forrásokon, ezzel párhuzamosan pedig 7,5 milliárd euróval csökkenti a közös agrárpolitika első pillérére (direkt támogatásokra és piaci intézkedésekre) szánt büdzsét.
Mindösszesen az Európai Bizottság javaslatához képest a kohéziós politikára majdnem 30 milliárd euróval, az első pilléres agrárkiadásokra pedig 13,1 milliárd euróval kevesebb pénz jutna a következő hét éves periódusban. Ismeretes, hogy Brüsszel a 2013-as nominálértéken fagyasztotta be a kohéziós és az agrárkiadásokat (reálértékben tehát csökkentette azokat), hogy az ebből keletkezett megtakarításokból elsősorban „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló” költségvetési tételeket gyarapítsa. (A ciprusi papír 12,5 milliárdot húzott le a regionális politikából és 5,6 milliárdot az agrárbüdzsé első pilléréből).
„A negatív várakozásoknak megfelelő” – értékelte lakonikus rövidséggel az új tárgyalási keretet szerdán egy nevének elhallgatását kérő tagállami diplomata. Hozzátette, hogy a keret további csökkentésén kívül a javaslat a támogatások felhasználásának szabályait is szigorítja.
A tervezett összekapcsolási eszközhöz 10 milliárd eurót a legszegényebb uniós tagállamok beruházásait támogató kohéziós alapból csoportosítanak majd át, ami rossz hír ezeknek az országoknak. A kohéziós (felzárkóztatási) politikára a dolgok jelenlegi állása szerint 309 milliárd euró állna rendelkezésre, nagyjából 30 milliárddal kevesebb, mint a Bizottság javaslatában.
Az új tárgyalási keret sem kínál megoldást az úgynevezett magyar problémára, ami abból áll elő, hogy az egyes országok által elérhető kohéziós támogatások felső határát erőteljesen levitték (hazánk esetében 3,52 százalékról előbb 2,5, majd 2,36, a legújabb verzióban pedig GDP-arányosan 2,4 százalékra), miközben rendkívül alacsony GDP-növekedést prognosztizált a magyar gazdaságnak a következő évekre Brüsszel. Ugyan előbb a ciprusi, majd most a Van Rompuy-féle tárgyalási keret is kész bizonyos szintig kivételt tenni a 2008 és 2010 között recesszióba süllyedt országokkal, ám még ha 2,99 százalék is lenne a felső határ (ami a jelenlegi verzióban a maximális szint), Magyarország akkor is körülbelül 3,8 milliárd euró távolságra lenne (21,9 milliárd euróval) a jelenleg elérhető 25,7 milliárd euróhoz képest.
Orbán Viktor kormányfő kedden Brüsszelben közölte, hogy továbbra sem mond le arról, hogy a finanszírozás a következő hét évben sem csökkenjen (Orbán sajtótájékoztatójáról lásd külön írásunkat).
A legújabb tárgyalási keret ezúttal először tesz említést egy felülvizsgálati záradékról, tekintettel a több országot is érintő rendkívül súlyos válsághelyzetre és a gazdasági előrejelzéseket övező nagyfokú bizonytalanságra.
Ugyancsak magyar fájdalom, hogy az uniós társfinanszírozás felső határa a szövegben továbbra is csak 75 százalék, a többek között hazánk által is reklamált 85 százalékos szint helyett.
Változás továbbá, hogy Van Rompuy a tagállamokra bízná annak eldöntését, hogy korlátot szabnak-e a nagyüzemeknek és a földbirtokosoknak kifizetett közvetlen jövedelemtámogatásoknak. Az Európai Bizottság eredetileg ezt javasolta.
A tárgyalási keret egy harmadik támogatott kategóriával, az átmeneti régiókkal is számol. Ebbe a csoportba az uniós átlagos fejlettségi szint 75 és 90 százaléka közötti GDP-vel rendelkező térségek tartoznának. A javaslat része az 5 százalékos eredménytartalék is, aminek Magyarország szintén nem örül.
A bevételi oldalon a tárgyalási keret ugyan felkarolja a Bizottság által javasolt új saját források ötletét (új áfa-forrás és a pénzügyi tranzakciós adó bevételeinek egy része), de ezt részben a távoli jövőbe tolja ki (az áfa-nál legkésőbb 2021-ig, az FTT-nél pedig csak a tagállamok egy körére).
A brit költségvetési visszatérítéshez nem nyúl hozzá a javaslat, míg három tagállamnak javasol ideiglenes átalány-visszatérítést, Németországnak, Hollandiának és Svédországnak.