Az uniós károsanyag-kibocsátási egységek kereskedelmének fenntartását, és az éghajlatváltozás elleni uniós harc fenntartását célozza az emissziókereskedelmi rendszer (ETS) reformjára vonatkozó bizottsági javaslat, amelyet szerdai ülésén fogadott el a testület. A csomag az egységek árverezési rendjének megváltoztatását, és strukturális jellegű reformokat is rejt.
Az uniós károsanyag-kibocsátási egységek árának felverését, és a kereslet-kínálati egyensúly helyreállítását célozza az Európai Bizottság az ETS rövid- és hosszútávú reformjavaslatával, amelyet szerdán fogadott el a testület. Brüsszel ezzel az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe szeretne életet lehelni, amelynek működése elsősorban a gazdasági válság következményeképpen lassult le, vagy legalábbis brüsszeli vélemények szerint nem ösztönzi kellő mértékben a károsanyag-kibocsátás csökkentését, és a zöld technológiákba irányuló befektetéseket.
Az EU ETS 2005 januárjában kezdte meg a működését. Az Európai Unión belül működő – a rendszer hatálya alá tartozó – iparágak vállalatainak úgynevezett kibocsátási egységekkel kell lefedniük a tevékenységük során keletkezendő üvegházhatású gázok emisszióját. Amellett, hogy egyes tagállamok ingyenesen is jogosultak kiosztani a cégeknek egységeket, a kibocsátási engedélyeket alapvetően árveréseken kell megszerezniük az érintett vállalatokat. Az árveréseken túl pedig a vállalatok kereskedhetnek egymás között is az egységekkel.
A rendszer definíció szerint azt eredményezi, hogy egy vállalatnak sok pénzébe kerül, ha növelni akarja a megengedett kibocsátási mennyiséget, viszont, ha mérsékli az emisszióját, akkor az egységei értékesítéséből még tekintélyes bevételhez is juthat. Az eredeti elképzelések szerint a rendszer arra ösztönözte volna az ipart, hogy térjen át kevésbé szennyező technológiákra.
Bár az ETS többé-kevésbé a várakozásoknak megfelelően működött egészen a gazdasági válságig. A krízis viszont a vártnál nagyobb gazdasági visszaesést és kisebb termelést, következésképpen alacsonyabb széndioxid-kibocsátást eredményezett, aminek következtében a vállalatok jelentős része nemhogy „kijött” a rendelkezésre álló egységeiből, de még feleslege is maradt. Emiatt alakult ki az elmúlt évekre jelentős mennyiségű egységtöbblet az ETS-ben, egyre lejjebb nyomva a kibocsátási engedélyek árát. (Az EU eredetileg 20 euró körüli áron számolta az ETS pénzügyi hatásait, az elmúlt hónapokban viszont már a 6-7 eurós ár sem volt ritka a piacon).
Az Európai Bizottság már korábban jelezte, hogy szükség van az azonnali beavatkozásra, hogy rövidtávon visszaálljon a kívánt mértékre a kibocsátási egységek ára, emellett viszont hosszútávon is módosítani kell az ETS működési szabályait, hogy egy következő gazdasági válság ne idézzen elő hasonló folyamatokat.
A testület a rövidtávú kiigazítással összefüggésben már júliusban felvetette, hogy szükség lenne az ETS harmadik kereskedési időszakában (2013-2020) átalakítani a már korábban lefektetett árverési menetrendet. Mivel jelenleg is túl nagy egységtöbblet van a piacon, a Bizottság és a szakma szerint is logikus lenne, ha a kereskedési időszak elején az eredetileg tervezettnél jóval kevesebb kibocsátási engedélyt értékesítenének. A nyáron felvetett három opció (400 millió, 900 millió, 1,2 milliárd) közül végülis a középsőt választotta a testület, eszerint szerdán arra tett javaslatot, hogy 900 millió kibocsátási egység 2013-2015-re tervezett elárverezését halasszák a harmadik kereskedési időszak végére.
A Bizottság megjegyzi, hogy az átcsoportosítástól sem vár jelentős, látványos eredményt, de arra vélhetőleg elegendő lesz, hogy megállítsa az egységárak csökkenését.
Az Európai Bizottság ezzel egyidőben elfogadott egy nagyívű értékelő jelentést is az európai karbonpiac működéséről. Ennek a jelentésnek volt a feladata, hogy felmérje az ETS hosszabb távú reformjával kapcsolatos lehetőségeket. Erre is alapvetően azért van szükség, hogy a jelenlegi helyzetből tanulva megakadályozza, hogy a jövőben felboruljon a kibocsátási egységek piacának kereslet-kínálati egyensúlya. A Bizottság hat lehetséges forgatókönyvet tárt a tagállamok elé az ETS strukturális reformjára, ezzel összefüggésben a tagállamok és a piac véleményét várja.
Az egyik lehetőség szerint növelni kellene a harmadik kereskedési időszakban a kibocsátás mennyiségét igazodva egy esetleges 30 százalékos uniós CO2-csökkentési célhoz 2020-ig 1990-hez képest. Eszerint 1,4 milliárd egységgel kellene csökkenteni a kibocsátási küszöböt 2013-2020 között.
A második opció szerint véglegesen ki kellene vonni bizonyos mennyiségű kibocsátási egységet a harmadik kerekedési időszakból. A Bizottság szerint ehhez nem kellene felülvizsgálni a teljes ETS-irányelvet, amtől viszont sok tagállam ódzkodna. A harmadik forgatókönyv szerint az eddigi 1,74 százalék helyett nagyobb mértékben kellene évről-évre csökkenteni az ETS-ben lévő éves kibocsátási küszöbértéket, ez viszont felvetne versenyképességi kérdéseket.
A negyedik lehetőség szerint ki kellene terjeszteni az ETS hatályát már iparágakra is. A Bizottság elképzelései szerint elsősorban olyanokra, amelyeket kevésbé érintett hátrányosan a gazdasági válság. Ugyancsak a lehetséges reformirányok között van az, hogy 2020 után már ne legyen közvetlen hozzáférés a nemzetközi kibocsátáskereskedelmi rendszerek emissziós egységeihez, vagy legalábbis korlátozzák ezt.
Az utolsó opció szerint be kellene vezetni egy olyan ármechanizmusokat, amelyek egyfajta ártámogatásként avatkoznának be a rendszerbe, amikor a károsanyagkibocsátás mértéke jelentősen lecsökken.
Az Európai Bizottság széleskörű szakmai vitát kezdeményez a hat lehetséges reformjavaslatról, ezt követően határoz majd a testület arról, hogy a döntően 2020 utánra vonatkozó hosszútávú ETS-reformnak milyen irányai lesznek.