Sorozatos tüntetések indultak néhány nappal ezelőtt Grúziában, miután az ellenzéki televízió olyan videó-felvételek birtokába jutott, amelyen elítélteket kínoznak grúz börtönőrök. A dolog pikantériáját adja, hogy Grúziában kevesebb, mint egy hét múlva lesznek választások, és a mérlek nyele hirtelen átbillent az ellenzék felé. A kormány ellenzéki megrendelést emleget, az ellenzék a grúz elnököt, Mihail Szaakasvilit hibáztat mindenben. A helyzet azonban sajnos nem ennyire fehér és fekete, elemzésünkből kiderült, miért.
A botrány kirobbanása
Szeptember 18-án, kedd este a grúz televízióban a lakosság megbotránkoztató felvételeket láthatott: a leadott részletek szerint az egyik helyi börtönben, a Gldani börtönben a börtönőrök elítélteket kínoztak és megaláztak, ráadásul az ügy feltételezhetően huzamosabb ideje húzódott. A lakosság érthetően felháborodott, az ellenzék pedig nagy erejű tüntetéseket szervezett Tbiliszi és más grúz városok utcáin, amelyek azóta is változatos intenzitással folytatódnak.
A hirtelen kirobbant botránynak már komoly politikai áldozatai lettek: így szinte azonnal a tüntetési hullámot követően lemondott a grúz büntetésvégrehajtási rendszer minisztere Hatuna Kalmahelidze, majd néhány nappal ezelőtt feláldozta magát a fiatal, 32 éves belügyminiszter, Bacso Ahalaj is.
Érdekes, hogy a botránykeltő videó-felvételekről először nem is a csatornák, hanem a grúz Belügyminisztérium számolt be először – persze az is lehet, ekkor már tudták, hogy az ügy ki fog szivárogni, és próbálták megelőzni a bajt. Az igazi kirobbantói az ügynek két ellenzéki televíziós csatorna volt, „Maesztro” és a „9. csatorna”, amelyekből az utóbbi az egyik ellenzéki jelölthöz, a milliárdos Bidzin Ivanisvilihez tartozik.
A kormány az üggyel kapcsolatban magyarázkodásra kényszerült: állításuk szerint az egészet megrendelte az ellenzék, hogy „információs bombát robbantson” a választások előtt. És valóban: alig egy hét múlva, október 1-én Grúziában parlamenti választások lesznek, és a remekül beidőzített botrány nagyon súlyosan érintette a Szaakasvili vezette kormánypártot.
Az azóta nyilvánosságra került információk szerint a felvételeket egy jelenleg Belgiumban élő grúz állampolgár, Vlagyimir Bedukidze juttatta el az ellenzéki csatornákhoz, sőt mi több, Brüsszelnek is adott a biztonság kedvéért. A nyomozók adatai szerint ezt nem is tette ingyen – állítólag két millió dollárt kapott a sokkoló felvételekért.
A belügyminisztérium szerint ugyanakkor nem spontán jelenségről van szó, a felvételeket megrendelte valaki. A „valaki” ebben az esetben az ellenzék lehetett: szerintük a jelenleg börtönben büntetését töltő bizonyos ellenzéki Tamaz Tamazisvili lehetett az összekötő (fegyvertartásért ítélték el), aki fizetett az őröknek, hogy alkalmazzanak erőszakot az elítéltekkel szemben, egyiküknek pedig mindennek a rejtett kamerás lefilmezése volt a feladata.
A rendőrség szerint az ellenzék több másik helyen is provokációs akciókat próbált szervezni, amelyeket azonban sikerült meghiusítani. Azóta 12 embert őrizetbe is vettek a börtön-kínzásokkal kapcsolatban, de egyértelmű bizonyítékokkal erre a verzióra nem tudtak szolgálni.
Az ellenzék szerint persze mindenben a kormány, és legfőképpen maga az elnök, Mihail Szaakasvili tehet, de ugyanolyan felelős a gondolatmenetük szerint Szaakasvili jobb keze, a miniszterelnök Vano Merabisvili, az igazságügyminiszter Zurab Adeisvili, és a belügyminiszter Bacso Ahalaj (aki végül le is mondott). Ahalaj lemondása szintén nagy csapás lehetett a kormány számára – az elnök egyik leghűségesebb embere, aki egyben a grúz politika egyik legerősebb embere volt, fiatal kora ellenére. Korábban ő irányította a büntetésvégrehajtást (valószínűleg ezért érzett magán „morális és politikai felelősséget”), illetve volt védelmi miniszter is, és nagy befolyása volt a nemzetbiztonsági szervekre, így valóban az egyik legbefolyásosabb politikus volt az országban. Az ő feláldozásával Szaakasvili egyértelműen kompromisszum-készségről tett tanubizonyságot, az ellenzék pedig egy rendkívül veszélyes ellenféltől szabadult meg.
A börtön
Az biztos, hogy a Gldani börtönből kirobbant botrány közel sem olyan egyértelmű, mint amit a sajtóban állítanak róla. Kevesen tudják, hogy a börtön Grúzia egyik legmodernebb börtöne volt, amely több elismerésben is részesült.
A börtönt 2008-ban építették és a legmodernebb technológiákkal szerelték fel. 2011-ben – utólag ironikus módon – még el is nyerte a WTO legjobb börtönöknek járó díját.
A börtönök ajtajáig a reformok nem jutottak el?
A Nyugati sajtó találó megfogalmazása szerint a reformok nem jutottak el a börtönök ajtajáig. Valóban: az elmúlt 8 év alatt Grúzia nagyon sokat változott, ami a Szaakasvili féle vezetés egyértelmű sikerének mondható el: teljesen felszámolták a KGB-t és a lakosságot korábban elnyomó nemzetbiztonsági szerveket, látványosan megreformálták a rendőrséget, javították az egészségügyet, és radikálisan leszorították a korrupciót. Ezek az átalakítási reformok kétségtelenül a legpéldaértékűbb transzformációt jelentik az egész poszt-szovjet térségben. A grúzoknak gyakorlatilag sikerült az, amiben más államok kudarcot vallottak: sikerrel fel tudták számolni a szovjet múltat.
A grúz büntetésvégrehajtási rendszer problémájának a kulcsa azonban egészen másban keresendő. Hatalomra kerülése után Mihail Szaakasvili harcot hirdetett a szervezett bűnözés és a mindent átható korrupció ellen. A 2003 végi „Rózsás forradalom” után az elítéltek száma megháromszorozódott! A legfrisebb adatok szerint Grúziában 100 ezer főre 514 elítélt jut, amely a legmagasabb számnak számít Európában. Ezzel a világon is a top listába tartozik Grúzia – az elítéltek száma alapján a lakosság számára vetítve az ország 6. helyen áll a viágon.
A kemény fellépésre szükség is volt, és nagyon hamar meglett az eredménye. Valószínűleg az eszközök nem számítottak, és az erőszak – amennyiben nem jutott ki a börtönök és a vizsgálati szobák ajtajain túlra – megengedett volt, az eredmények pedig igazolták ezt. A helyzet a grúz börtönönkben eddig sem volt túl rózsás, ezt senki nem tagadhatja. A grúz ombudsman („nemzetvédő”) minden évben hosszú visszaélési listát készített a börtönök problémáiról, de a gondok nem rendeződtek. Nem készültek azonban megbotránkoztató felvételek, ami felrázta volna a lakosságot, így nem is volt gond – eddig.
A választások árnyékában
Mindennek a kulcsa a most következő parlamenti választásokban rejlik, ami minden jel szerint Grúzia eddigi legkiélezettebb választása lesz. Kétség kívül ez is a Szaakasvili rendszerének az egyik pozitívumának mondható. A kiélezett helyzet ellenére a kormánypárt így is körülbelül 20 százalékos előnnyel vezetett, ami a szeptember 18-ai botrány után felborult, így a néhány nap múlva soron következő választásokra teljes bizonysággal nem lehet megmondani, hogy melyik párt kerül ki győztesnek.
Az is érdekes, hogy a botrány nem terjedt volna el olyan széles körben, amennyiben 2012 júniusában nem született volna példaértékű, az ellenzéket segítő törvény. A grúz parlament által meghozott törvény szerint ugyanis a választások előtt minden grúz csatorna el kell, hogy érje a lakosság egészét, így az ellenzéki csatornák hatalmas lehetőséget kaptak. 60 nappal a választások előtt a kábelszolgáltatók kötelesek betenni a műsorkínálatba mindazokat a csatornákat, amelyek korábban a lakosság legalább 20 százalékát lefedték. Ennek is köszönhető az, hogy a börtön-botrányról az egész ország rögtön tudomást szerzett.
Az ország modernkori történetében először a parlament nem az ország fővárosában Tbilisziben, hanem Kutaisziben ül majd össze 2012-től. A kutaiszi parlament modern épülete idén készült el, így a mindössze 192 ezer fős város (amely egykör Grúzia fővárosa volt) átveheti a főváros egyes funkcióit a decentralizáció jegyében.
A 150 parlamenti helyért lényegében 4 párt versenyez: a Szaakasvili által vezetett kormánypárt, az „Egységes Nemzeti Mozgalom” (főbb pontjai: teljes integráció az európai- és euro-atlanti szövetségrendszerekbe) és fennhatóság visszaszerzése az elveszített grúz területek felett); a „Grúz Álom”, ami nem egy pártot jelöl, hanem 2012-ben létrejött választási blokkot, amely több kisebb pártot tömörít magában (főbb pontok: nyitott, emberségesebb állam, autoriter tendenciák visszaszorítása, európai irány és kapcsolatok javítása a szomszédos államokkal); a „Kereszténydemokrata Mozgalom” (fiatalom által vezetett párt, programja Nyugat-baráti, hasonló a kormánypárthoz); és a Lejborista Párt (szociál-demokrata párt, teljes irányváltást hirdetnek Nyugat helyett Oroszország felé).
A választási küzdelem legnagyobb esélyesei a kormánypárt, „Egységes Nemzeti Mozgalom”, illetve a „Grúz Álom” tömörülés. Amíg a másik két párt mindössze 6-7 helyre számíthat a 150-ből, addig egészen szeptember 18-ig a kormánypárt és a Grúz álom között körülbelül 40-20 százalékos erőkülönbség volt. Ez az állás a botrány kirobbanásáig volt érvényes, ugyanis a legfőbb grúz közvéleménykutató szervek szerint Szaakasvili és csapata népszerűségi indexe 20 százalékot esett a múlt héten – ennyire fájt nekik az ügy, és ennyire jól jött ez az ellenzék számára. Mindennek fényében valóban el lehet gondolkodni arról, hogy nem rendelték-e meg a kínos videókat.
Az ellenzéki tömörülést Grúzia leggazdagabb embere, Bedzin Ivanisvili vezeti. Hivatalosan azonban nem szerepel a választási versenyben, ugyanis egy éve a grúz hatóságok elvették a hazai állampolgárságát francia állampolgárságára hivatkozva (többen például ezeket az epizódokat róják fel Szaakasvilinek, aki autoriter módszerekkel próbál az utóbbi években előnyhöz jutni ellenfeleivel szemben). Így a Grúz Álom hivatalos vezetője Ivanisvili egyik ügyvédje, amíg az ellenzéki politikus nem állítja vissza a grúz papírjait. Azonban a milliárdosnak mind a kapcsolatai, mind a pénze megvan ahhoz, hogy eljuttassa az üzeneteit a lakosság egészéhez, és jól szerepeltesse pártját a választásokon Szaakasvilivel szemben.
A botrány leülepedésével a kormánypártnak minden bizonnyal sikerül majd visszanyernie valamennyit az elvesztett előnyből, azonban az ellenzék is azon lesz, hogy a figyelem középpontjában tartsa az ügyet. Szakértők szerint ezek az események a térség komoly destabilizációjához vezethetnek: szoros eredmény esetén mind az ellenzék, mind a kormánypárt tiltakozhat majd a számok ellen, és a jövő héten mindez robbanékony helyzetet teremthet elő.
A „Putyini út”
lAmi fokozza a téteket Szaakasvili számára, az az, hogy nem lehet többé elnök, és mint tudjuk, senki sem adja ki szívesen a hatalmat a kezéből. A 2004 óta hivatalban lévő grúz államfő második mandátumát tölti most, amely jövőre, 2013-ban jár le. Várhatóan 2013-ban lesznek Grúziában következő elnökválasztások, de Szaakasvili az alkotmány szerint többet nem vehet rajta részt – ugyanaz a helyzet tehát, mint annak idején 2008-ban orosz kollégájával (akivel ki nem állják egymást), Vlagyimir Putyinnal történt.
Az ellenzék szerint Szaakasvili ugyanazt a megoldást alkalmazhatja, mint korábban Putyin tette: az elnöki székből átül a kormányfői székbe. A grúz elnök nem teregette ki egyenlőre lapjait, azonban több jel is erről a taktikáról árulkodhat: Szaakasvili ugyanis keresztülvitte az alkotmány jelentős módosítását, amely kiterjeszti a parlament hatáskörét, és nagy hatalmat ad a miniszterelnök kezébe. Eszerint hamarosan nem a grúz elnök, hanem a miniszterelnök lesz az ország első számú embere… de csak 2013-tól, akkor lép majd csak életbe az alkotmány. Vagyis ha a leköszönő Szaakasvili valóban átülne a miniszterelnöki székbe, akkor megőrizné mindazt a hatalmát, amivel jelenleg is rendelkezhet. Vagyis a jelek szerint mintha magára szabta volna át a grúz hatalmi jogosítványokat.
A másik erre utaló jel lehet az, hogy az államfő néhány hónappal ezelőtt vitt véghez néhány jelentős politikai cserét: ekkor lett miniszterelnök Vano Merabisvili, aki Szaakasvili egyik legfőbb bizalmi emberének számít. Hasonló mindez, mint ami annak idején Oroszországban történt, amikor Putyin Medvegyevet jelölte miniszterelnöknek mandátuma lejárta előtt, majd pedig helyet cseréltek a választások után.
Bárhogy legyen is, a képletet teljesen felboríthatja a börtön-botrány: a jelenlegi bizonytalan helyzetben amennyiben ellenzék nyerné a parlamenti választásokat, úgy Szaakasvili terve és a hatalma borulhat. Biztosak lehetünk benne, hogy mindent megtesz majd, hogy ezt elkerülje.