A második világháború utáni német-francia kiegyezés egyik fontos mérföldkövévé vált Charles de Gaulle francia tábornok német fiatalok előtt tartott ludwigsburgi beszéde. Az esemény ötvenedik évfordulója alkalmából ugyanott találkozott a két ország jelenlegi vezetője, Francois Hollande francia államfő és Angela Merkel német kancellár.
A találkozó lehetőséget adott mindkét fél számára, hogy külön-külön is hangsúlyozzák a két ország közti kapcsolat fontosságát, megcsillogtathassák tudásukat a másik fél anyanyelvén és ígéretet tegyenek a válság nagyobb erőkkel való felszámolására és Európa talpra állítására. A három órás egyeztetés utáni sajtótájékoztatón elhangzottakból viszont nyilvánvalóvá vált: továbbra sincs megállapodás az európai bankrendszer integrációjáról. Németország – ahogy azt Wolfgang Schauble pénzügyminiszter is hangsúlyozta – ellenzi azt a francia-olasz-spanyol támogatású tervet, amely már január elsejétől az Európai Központi Bank kezébe adná az eurózóna összes bankjának felügyeleti jogát, Berlin azonban ennél lassabban, megfontoltabban járna el. Az Európát figyelő pénzügyi piacok eredményeket akarnak látni a bankunióval kapcsolatban – érvelt Merkel, majd hozzátette: „Ezért mondjuk azt, hogy alaposnak, jó minőségűnek kell lennie , aztán meglátjuk, mennyi időt vesz igénybe.” Hozzátette azonban azt is, hogy cél, hogy „a lehető leggyorsabban dolgozzanak”.
„Európa szíve” vezeti a tizenhét fős eurózóna adósságválsága elleni harcot – mondta Francois Hollande, utalva a német-francia szövetségre, némi megdöbbenést kiváltva. A francia elnök szerint eljött az idő az unió elmélyítésére, „annak érdekében, hogy Európa intézményei és politikai döntéshozatali folyamatai a gazdasági kihívásoknak megfeleljenek”. Úgy vélte, nagyobb stabilitásra és szolidaritásra lenne szükség a jelen válságban, felhívva egyben a figyelmet a nacionalizmus és populizmus terjedése ellen. Hangsúlyozta: „Ma olyan eszközöket kell teremtenünk, amelyek erősebbé tesznek minket: költségvetési unió, bankunió, szociális unió. (…) „A válságra csak Európa lehet a válasz, Európa az, amely le fogja győzni a válságot” – közölte Francois Hollande. „Éljen soká a francia-német barátság!” – zárta le beszédét német nyelven a francia államfő, utalva ezzel Charles de Gaulle előadásának utolsó mondatára.
Németországnak és Franciaországnak rendkívüli felelőssége van Európa helyreállításában – nyilatkozta Angela Merkel. A kancellár szerint a két országnak törődnie kell az egymáshoz fűződő viszonyukkal, mivel „a jó és bizalmas kapcsolatok nem alakulnak ki maguktól”. Az idei franciaországi választások véget vetettek Nicolas Sarkozy második elnöki ambícióinak, egyben pontot téve egy olyan időszaknak a végére, amelyet Berlin és Párizs kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolata, illetve a Merkozy-tandem fémjelzett. A szocialista Hollande az ország élére kerülve egyáltalán nem részesült szívélyes fogadtatásban a jobbközép vezetésű Németország részéről, habár mindkét fél tesz erőfeszítéseket a kapcsolatok működőképessé tételének érdekében – elsősorban a válsággal szembeni küzdelem folytán. A francia elnök elvetette a sajtó által javasolt „Merkhollande” nevet, azzal indokolva, hogy nem szükséges a kettőjük nevét összetenni ahhoz, hogy az európai politikának nevet adjanak. Hollande Németország és Franciaország viszonyát egy idős páréhoz hasonlította, akik között egy olyan egymástól függő barátság létezik, amely néha útközben elveszik, de ettől még kölcsönösen nélkülözhetetlen.
„Éljen soká a francia-német ifjúság, éljen soká az európai ifjúság!” – fejezte be Angela Merkel francia nyelven a beszédét.