500 évvel ezelőtt Atahualpa, az utolsó inka uralkodó életének megkímélése ellenében több tonna aranyat és ezüstöt ajánlott fel a spanyol konkvisztádoroknak, akik azonban mégis megölték őt, ezzel romba döntve az Inka Birodalmat. Az aranyhoz köthető konfliktusok azonban ma is számos áldozatot szednek: Peruban a múlt a héten 5 ember halt meg egy új aranybánya létrehozása elleni demonstráció során. 500 év alatt egyaránt nőtt a kitermelt nemesfémek mennyisége, és az azzal kapcsolatba hozható halálesetek száma.
A perui kormány szükségállapotot hirdetett miután múlt kedden három ember meghalt, 21 pedig megsebesült egy új arany- és rézbánya létrehozása elleni tüntetések során (a halottak száma azóta ötre, a sebesülteké 25-re nőtt). Az esetről két külföldi riporter számolt be az OnEarth hasábjain, akik épp a konfliktus kiéleződése előtt három nappal érkeztek Peruba. Szerintük a fejlődő országokban az ásványkincsek iránti fokozódó kereslet és az egyre növekvő aranyárak miatt gomba módjára szaporodó bányák felmérhetetlen környezeti károkat, valamint társadalmi elégedetlenséget szülnek, amelyre a hosszú éve zajló perui események is kiváló példaként szolgálnak, most épp a 2011 júliusában elfogadott Conga-projekt megvalósítása kapcsán.
A kormány számára azért is fontos a projekt, mert az exportbevételek 60 százaléka a bányászathoz kötődik: Peru az arany mellett gazdag ezüstben, rézben és egyéb fémekben is. Azonban a bányászati szektorban jelentkező problémák miatt az utóbbi időben csökkent az aranykitermelés, s így a kivitelből származó bevételek is.
A Cajamarca közelében fekvő Yanacocha városában található Dél-Amerika legnagyobb aranybányája, amelynek többségi tulajdonosa az amerikai Newmont bányászati vállalat, amely tervbe vette, hogy még egy attól is nagyobb bányát hoz létre 24 kilométerre Yanacochától.
Az arany- és rézkitermelésből álló Conga-projektre – amely 4,8 milliárdos beruházást jelentene több mint 3600 méteres magasságban a hegyek között – Ollanta Humala perui elnök mondott végső áment két héttel ezelőtt, s a bejelentést követően szinte azonnal megteltek Cajamarca utcái a tüntetők tömegeivel, akik már hónapok óta szerveztek kisebb-nagyobb tiltakozásokat a projekttel szemben.
A nyereségért bármit?
A helyiek véleménye szerint a bánya létrehozása veszélyeztetné a tiszta vízhez való hozzáférést, ezáltal a gazdák megélhetését és az egészséges élelmiszerek termelését. Ugyanis a Newmont vállalat szinte „kisajátítaná” a környező négy magaslati tavat, amelyből kettőt teljesen kiszárítana annak érdekében, hogy szabad hozzáférése legyen az alattuk fekvő aranykincshez, míg a másik kettő a hulladéklerakást szolgálná. A vízkészlet pótlására mesterséges tározókat hoznának létre. A vállalat szerint a vízgazdálkodási tervüket úgy alakították ki, hogy a környező közösségek számára egész éven át biztosítsák a vízellátást, ez viszont nem nyugtatta meg a lakosságot.
A perui kormány már tavaly novemberben azt ígérte, hogy a bányászati szektort érintő problémák hamarosan megoldódnak, s így az ország meg tudja őrizni pozícióját (sőt javítani is tud helyezésén) a világ aranytermelésében: jelenleg Kína, Dél-Afrika, Oroszország, Ausztrália és az Egyesült Államok is megelőzi. Az illetékes minisztérium akkori közleménye szerint a kormány egyeztetéseket is kezdeményez a bányászati vállalatokkal, hogy 2,5 millió unciára emeljék az aranykitermelést 2017-re, vagyis duplázzák meg az akkori, 2011. évi szintet. Ennek elérésében segítene 2015-től a Conga bánya is, amelytől a kormány több ezer új álláshely teremtését és jelentős adóbevételeket vár (pontosabban a megnyitást követő 19 éven keresztül 3 milliárd dollár értékben, amely Cajamarcát gazdagítaná).
Humala elnök hétfőn a trujillo érseket, Miguel Cabrejost küldte Cajamarcában mediátorként, hogy párbeszéddel véget vessen a megmozdulásoknak, az elnök maga azonban nem nyilatkozott az öt halálos áldozatot követelő incidens óta. A héten is csak azért adott nyilatkozatot, mert a perui rendőrség elfogta a Fényes Ösvény nevű terrorszervezett 11 tagját, és kiszabadított tíz, kiképzésnek alávetett gyermeket a gerillák fogságából. Arról azonban nem beszélt, hogy a múlt heti események (illetve annak előzményeinek) fényében tervez-e átalakításokat a kormányában, amelyet egyre több hang követel.
Áldozatok
A hivatalos adatok szerint Humala egyéves elnöksége alatt 15 ember halt meg a természeti erőforrásokhoz kötődő tüntetések miatt, míg az előző elnök Alan García 2006-tól 2011-ig tartó mandátuma alatt 174-en. A társadalmi konfliktusok gyakorisága jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedben, ugyanis az ország 2006 óta szinte töretlen, figyelemre méltó gazdasági teljesítménye mögött a természeti kincsek kiaknázásán alapult. Saját egészségük, valamint a környezet és a természeti erőforrások védelme pedig egyesítette a lakosságot.
Ahogyan arról a Kitekintő korábban már beszámolt, 2008-ban az amazóniai indiánok demonstrációja előzte meg, hogy ősi földjeik a külföldi energiavállalatok kezére kerüljenek, valamint tavaly nyáron arról is hírt adtunk, hogy a Titicaca-tó közelében, Punóban hatalmas tüntetés bontakozott ki az őslakos ajmarák és a külföldi bányászati cégek közötti konfliktus miatt. Elemzők szerint a sorozatos tömegdemonstrációknak a közvetlen motivációk mellett az az okuk, hogy a perui közélet kevésbé intézményesített, így nincs lehetőség arra sem, hogy a civilek a mostanihoz hasonló esetben érdekeit más módon képviseljék a kormánnyal szemben.
Húszéves probléma
A bányászattal kapcsolatos társadalmi ellentétek gyökere egészen az 1990-es évek elejéig nyúlik vissza. Az akkor bevezetett piacgazdasági reformok értelmében – a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank felügyelete alatt – megkezdődött a bányászati ágazat privatizációja, és megjelentek a multinacionális vállalatok, amelyek közül a denveri székhelyű Newmont eszközölte a legnagyobb beruházást, a Cajamarca közelében fekvő Yanacochában 1993-ban. A helyi gazdák már a kezdetektől számos panasszal, majd tiltakozással éltek: eleinte a földekért cserébe fizetett, szerintük nem elégséges kompenzáció miatt, majd fokozatosan előtérbe kerültek a környezet – és egészségvédelmi szempontok is. 2000-ben például a bányatársaság egyik kamionja útközben felborult, s körülbelül 300 kg higany ömlött ki belőle, amelynek következtében közel ezer ember kapott higanymérgezést.
A sorozatos demonstrációk hátterében az is meghúzódik, hogy a vidéki lakosság már hosszú évtizedek óta úgy érzi, hogy nem részesülnek kellő mértékben a bányászatnak köszönhető gazdasági növekedés hasznából – ami egyáltalán nem elhanyagolható mértékű. 2010-re 47 százalékkal nőttek a bányászati beruházások Peruban. Abban az évben 11 új (összesen 16,6 milliárd dollár összértékű) projekt esetében fogadták el a környezeti hatástanulmányt, valamint 8 már működő bánya bővítését is tervbe vették. Továbbá az andoki országban érdekelt bányászati cégek 23 új kitermelési projekt megvalósítása érdekében 20,7 milliárd dollár befektetést irányoztak elő.
Hol van az alagút vége?
A társadalmi konfliktusok megoldása többszereplős egyeztetéseket igényel a kormányzat, a külföldi vállalatok, a nemzetközi donorok és a civil szféra között. Például a kormány részéről igencsak az ideje az ágazatot érintő szabályozás kialakításának, figyelembe véve mind a helyiek érdekeit, mind a környezetvédelmi szempontokat. Ezen kívül pontosan ki kellene jelölnie azokat a területeket, ahol bányászati tevékenység folytatható, hiszen Peru bizonyos része nem igazán alkalmas a kitermelésre.
Azonban nem Peru az egyetlen ország, ahol az utóbbi időben tüntetések bontakoztak ki az új bányászati koncessziókkal szemben. Múlt hónapban 20 ezer kolumbiai vonult utcára a tolimai Ibaguében, hogy tiltakozzanak a La Colosa nevű, több milliárd dolláros bányászati projekt megvalósítása ellen.
A latin-amerikai térség egésze hatalmas nyersanyagkészleteket rejt magában, s számos ország azok kiaknázásában látja a növekedés kulcsát, így valószínű, hogy a közeljövőben is sok hasonló megmozdulásra lehet számítani.