Putyin múlt héten kétnapos közel-keleti útja során találkozott az izraeli vezetőkkel, majd ellátogatott Abbasz palesztin elnökhöz és Jordániába is. Míg az orosz elnök célja az volt, hogy demonstrálja jó kapcsolatait a zsidó állammal, mintegy ellensúlyozva a szíriai és iráni kérdésben elfoglalt álláspontját, addig az izraeli vezetés ezt kihasználva tényleges ígéreteket szeretett volna kicsikarni Putyintól.
Az újabb EU-válságcsúcs és a szíriai események mellett még az orosz sajtóban is kisebb sajtóvisszhangot kapott az elnök (Belaruszt nem számítva) első külföldi vizitje. Putyin hét év óta először járt elnökként Izraelben, s utolsó látogatása során teljesen más körülmények és feltételek uralkodtak a Közel-Keleten – 2005-ben elképzelni sem lehetett volna arab tavaszt.
Putyin látogatásának első programjaként Simon Peresszel együtt részt vett a Vörös Hadsereg a fasiszta Németország feletti győzelme tiszteletére emelt szobor felavatásán Netanyában. Az emlékmű létrehozását még maga Netanjahu kezdeményezte egy 2010-es moszkvai vizitje során. Későbbi nyilatkozatok során az orosz elnök hangsúlyozta, hogy „közös feladatunk, hogy megakadályozzuk a háború és tanulságainak meghamisítására tett próbálkozásokat” és cinikusan beszéljenek a második világháborúról.
Peresz izraeli elnök pedig már az avatás során nyilvánvalóvá tette, hogy mit szeretne elérni Moszkvánál:
Biztos vagyok abban, hogy Oroszország, mely legyőzte a fasizmust nem engedhet meg ma hasonló veszedelmeket. Sem az iráni fenyegetést, sem a szíriai vérontást” – mondta az izraeli elnök.
Az izraeli fél a nap későbbi nyilatkozataiban végig azt hangsúlyozta, hogy Oroszországnak kötelessége határozottan fellépni a különböző közel-keleti kérdésekben. „Változik a világ, s nem megengedhető, hogy ez a változás a jövőnket kérdőjelezze meg. Az Ön vezetése alatt Oroszország nagyon fontos szerepet játszik azon kihívások és fenyegetések kezelésében, melyek veszélyeztetik a világot” – udvarolt Peresz elnök Putyinnak.
Ahol mindkét fél elégedett: gazdaság
Az orosz elnök tárgyalt Simon Peresz elnökkel és Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel is, azonban a megbeszélésekről nagyon szűkszavú nyilatkozatok születtek. Az izraeli politikusoknak nem sikerült elérniük, hogy Putyin vállalásokat tegyen bármilyen közel-keleti ügyet illetően. A miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követő sajtótájékoztatón az orosz vezető inkább a gazdasági kérdésekre koncentrált.
Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a hatóságok és az üzleti szféra erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült túljutni a két ország közötti kereskedelemben érezhető átmeneti visszaesésen. A tavalyi évben az árucsere tíz százalékkal növekedett, s majdnem három milliárd dollárt tett ki, mely meghaladja a krízis előtti teljesítményünket is” – említette Putyin.
Putyinnal együtt négy repülőgépen 300 üzletember és szakpolitikus érkezett Izraelbe a további együttműködési lehetőségek feltérképezése érdekében. A két ország közötti kapcsolatokról beszélve nem szabad megfeledkezni arról a körülbelül egymillió izraeli lakosról, akik a Szovjetunióból vándoroltak ide, különleges kulturális-gazdasági hidat képezve ma is.
Putyin továbbá kiemelte a gyógyszer- és agráripari, illetve az energetikai kooperációban rejlő lehetőségeket, rávilágítva a Gazprom és az Inter RAO JeESz által tervezett óriásprojektekre. De beszélt az űrtechnikai együttműködés kiszélesítéséről is: a jövőben orosz rakéta-hordozók segítségével állíthatják pályára az izraeli műszereket. Korábban pedig Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes beszélt arról, hogy tárgyalásokat folytatnak közös drónfejlesztésről is, melyeket akár külföldön is értékesíthetnének – emelte ki az oilru.com.
A politikai témákat az orosz elnök megpróbálta kerülni. A világ és a régió helyzete valóban gyorsan változik, s „Oroszország érdeke, hogy biztosítva legyen a Közel-Kelet és Izrael békéje és nyugalma”. „Természetesen nagyon hasonlóan beszélünk a szíriai helyzetről és az iráni atomkérdésről is.”- mondta Putyin, azonban ennél konkrétabb elköteleződést nem tudtak elérni nála az izraeli politikusok.
Az iráni kérdés
Az orosz és az izraeli nézőpont mégis Irán kérdésében áll legtávolabb egymástól. Moszkvának széleskörű pénzügyi érdekei vannak Iránban, nem mellékesen Oroszország építette meg a busheri nukleáris reaktort, s nagy hatótávolságú rakétapajzs létrehozását tervezte Iránnal, mely üzlet azonban amerikai és izraeli nyomásra végül nem valósult meg.
Tudjuk, hogy Oroszország nem ért egyet azzal, hogy Irán nukleáris arzenált építsen ki. (…) Irán vezetése nyíltan kimondja, hogy el szeretné törölni Izraelt a föld színéről. Nem tudunk megbékülni azzal, hogy egy olyan rezsim kezébe atomfegyver kerüljön, aki el akar minket pusztítani. (…) Most Önökhöz fordulunk és ez sorsfordító pillanat számunkra. Meg vagyunk győződve arról, hogy az Önök hangját ebben a kérdésben meghallják” – kérte fel Simon Peresz Putyint mintegy arra, hogy közvetítsen a két állam között.
Moszkva bár nem egyszer akadályozta meg az Irán elleni komolyabb ENSZ-szankciókat is, nemrég helyszínt biztosított az iráni atomprogramról folytatott tárgyalások újabb fordulójának – azonban a hatok találkozója nem járt sikerrel, sőt Izrael egy lehetséges csapást is kilátásba helyezett.
Netanjahu a Putyinnal folytatott megbeszélések utáni sajtótájékoztatón három feltételt sorolt fel, melyeket a nemzetközi közösségnek Iránnal szemben támasztania kellene: az urándúsítás az ország egész területén való teljes leállítását, a már dúsított urán kiszállítását az országból, s a földalatti nukleáris objektum leszerelését.
„A kölcsönös megsemmisítés a nemzetközi kapcsolatokban nem elfogadható”- intette mérsékletre Putyin az izraeli felet.
Szíria, ahol az érdekek hosszabb távon megegyeznek
A másik kérdés, melyben Oroszország a nemzetközi közösségtől eltérően foglal állást, az Szíria ügye. Amíg az izraeli vezetés újra felhívta a nemzetközi közösség figyelmét, hogy állítsák meg a vérontást Szíriában, addig Oroszországra sokan mint az Aszad-rendszer első számú külföldi védelmezőjére tekintenek.
Oroszország az arab tavasz kezdete óta arról próbálja meggyőzni partnereit, hogy a demokratikus változásoknak civilizáltan és külső beavatkozás nélkül kell végbemenniük”- hangsúlyozta Putyin.
Oroszország több okból is el szeretné kerülni, hogy radikális változás történjen Damaszkuszban. Szíriában található az orosz flotta egyetlen mediterrán kikötője, s egy esetleges nagy változás esetén ennek a bérlete is veszélybe kerülhetne. S ha az eddigi siíta (alevita) vezetés helyére radikális szunnita csoportosulások lépnének, az Moszkva számára az előbbinél is sokkal súlyosabb következményekkel járna, hiszen felerősíthetné a radikalizmust Oroszország észak-kaukázusi régióiban is – írja George Friedman a Stratfor elemzője.
Moszkva fegyverrel támogatja a jelenlegi szír vezetést, s éppen ez okozza a legnagyobb fejtörést Jeruzsálem számára. Izrael félelme az, hogy ha az Aszad-rendszer mégis elbukik, akkor ezek a fegyverek a Hezbollah kezébe kerülhetnek. A legkisebb közös nevező egy Izraellel barátságos, mérsékelt szunnita vezetés lehetne –véli Friedman.
Palesztin-izraeli konfliktus: mindkét félnek lépnie kell
A miniszterelnökkel folytatott tárgyalások során Vlagyimir Putyin kitartóan kiállt a palesztin-izraeli tárgyalások felújítása mellett. „ A közel-keleti események hátterében még inkább sürgető, hogy megoldást találjunk a krónikus kérdésekre, mindenekelőtt az arab-izraeli konfliktusra” – mondta az orosz elnök. „Az egyetlen út a rendezés.”
Válaszbeszédében Netanjahu közvetítésre kérte fel Oroszországot. „A béke kulcsa – egyszerre a legbonyolultabb és a legegyszerűbb dolog. Vagy Abbasz elnök jön ide, vagy én megyek oda. Készen állok mindkét lehetőségre, de el kell kezdenünk magunknak tárgyalni. Remélem, hogy ezt az egyszerű gondolatot átadja holnap”-utalt a miniszterelnök Putyin másnapi betlehemi látogatására.
Oroszország az Egyesült Államokkal, az ENSZ-szel és az Európai Unióval közösen létrehozott közvetítő Kvartett tagjaként részese a közel-keleti békefolyamatnak. A Kreml a vitás kérdésekben általában a palesztinok oldalán foglal állást. S valóban: Putyin közel-keleti útját Ciszjordániában, majd Jordániában folytatta, s egy betlehemi sajtótájékoztatón maga is hangsúlyozta, hogy az orosz és a palesztin nézőpont a regionális és globális kérdésekben közel áll egymáshoz vagy lényegében megegyezik. Azonban az orosz álláspont a rendezést illetően az, hogy mindkét félnek tennie kell a békefolyamat előmenetele érdekében- mutatott rá a Deutsche Welle.
„Bármilyen egyoldalú lépés ellentétes eredményeket válthat ki” – hívta fel a figyelmet Putyin a palesztin elnökkel folyatott találkozása után Betlehemben. Azonban azt nem tisztázta, hogy itt a palesztinok teljes jogú ENSZ-tagság elérése érdekében tett lépéseire vagy a ciszjordániai zsidó telepek építésére gondol.
Betlehemi vizitje során az orosz elnök részt vett egy új orosz tudományos és kulturális központ megnyitásán, majd útját Jordániában folytatta, ahol találkozott II. Abdullah királlyal és felavatott egy ortodox zarándokhelyet. Jordániában a fent említett találkozókról beszélve azt mondta, hogy nem tartotta feladatának az izraeli és palesztin vezetők közötti személyes találkozó egyeztetését, de az a benyomása, hogy nem zárható ki közöttük a megállapodás.
Az izraeli látogatás mérlege
Az út célja nem csak a gazdasági együttműködés támogatása vagy az emlékműavatás volt. Putyin ezzel a látogatásával demonstrálni akarta, hogy van szava és szerepe a térségben.
George Friedman, a Stratfor elemzője szerint Kreml anélkül szeretné megerősíteni befolyását a régióban, hogy komoly elkötelezettséget vállalna. Így biztosíthatja gazdasági érdekeit, s marad tere a manőverezésre. Moszkva azonban nem feltétlenül szeretné az iráni vagy a szíriai konfliktus azonnali megoldását, hiszen ezek hosszú távra is leköthetik a Nyugat energiáit, nem hagyva szabad kezet a valódi orosz érdekszférában való tevékenykedésre.
Oroszország a Közel-Keleten a Nyugat és az Egyesült Államok alternatívájaként szeretne fellépni, s ezáltal betölteni az általa vélt jogos helyet a régióban – nyilatkozott Nilkolaj Kozsanov, a washingtoni intézet szakértője a Golosz Amerikinek.