Görögország választ, a tét nem csak a görög állam gazdasági helyzete, hanem egész Európa stabilitása is. Tsipras vagy Samaras, csőd vagy megszorítások, drachma vagy euró? Hamarosan választ kapunk ezekre a kérdésekre. Egy biztos, nem lesz harmadik választás! Az európai lobbi megtette a magáét, az Új Demokrácia (ND) újra vezet, viszont a Szélsőbaloldali Koalíció (SYRIZA) szorosan a nyomdokában halad. Athén 2012 – Görögország és Európa is változás előtt áll.
Már javában zajlik a görög választás és minden szem a görög „exit poll-okra” van szegezve. A tét nagy, ezt maga az a tény is jól szemlélteti, hogy a CNN egy egész kampánystábot küldött a helyszínre, amelynek az élén Richard Quest és John Defterios neves gazdasági elemzők állnak. Sok az ismeretlen tényező, amely csak június 18-án fog napvilágra kerülni teljes bizonyossággal. A legfontosabb kérdés az, hogy ki alakíthat kormányt – a megszorításokat reprezentáló ND, avagy a megszorításokat eddig határozottan elutasító SYRIZA? Két hete már nem jelent meg nyilvános közvélemény-kutatás eredmény, viszont nem hivatalos források szerint az utóbbi napok masszív EU-s támogatásának köszönhetően Antonis Samaras (ND) pártja ledolgozta a hátrányát és újra a legesélyesebb a végső győzelemre. Hogy menyire szoros a fej-fej melletti verseny Alexis Tsipras és Samaras között, jól mutatja, hogy angol fogadóirodák 1:3-hoz taksálják az ND-győzelmet, a SYRIZA-ét pedig 3:11-hez. Érdekesség, hogy a legfrissebb hírek szerint Alexis Tsiprast sokkal többen látnák szívesen a miniszterelnöki pozícióban, mint a 61 éves Samarast. Jól mutatja a generációk közötti különbséget az, hogy míg Samaras utolsó kampánybeszédét a Syntagma téren tartotta Athénban, addig Tsipras inkább az interneten és médián keresztül próbálta megszólítani a szavazóit.
Az ND szavazóbázisának legjelentősebb részét a 30-40 évnél idősebb generáció adja, a SYRIZA ezzel szemben a közvélemény-kutatások szerint a fiatalok pártja. Két tényezőt feltétlenül figyelembe kell venni a mai nap során – a tegnapi Görögország-Oroszország meccs végeredményét és az időjárást. A meccs végső eredménye (Görögország-Oroszország 1:0) miatt erősödtek a nacionalista érzelmek és emiatt a SYRIZA jobb eredményt érhet el, viszont a pokoli hőségek éppen a fiatalokat tarthatják távol a szavazóhelyiségektől. Megjósolhatatlan, ki fog nyerni, viszont az szinte biztosan kizárható, hogy bármelyik párt is képes lenne megszerezni a szavaztok abszolút többségét. Görögországnak koalíciós kormánya lesz és nagyban függ a két fő párt esélye attól, hogy a „slepp” milyen eredményt fog elérni. A Kommunista Párt (KKE) rendezte a legnagyobb kampányzáró rendezvényt Athénban, ahol több ezer ultrabaloldali szimpatizáns túlüvöltette a párhuzamosan zajló ND rendezvényt. A két nagypárt retorikája rendkívül hasonlít egymásra abból a szempontból, hogy mindkettő szerint ők az egyedüli megmentői Görögországnak az ellenfél pedig biztos államcsődbe vezetné az országot. Nagyon érdekes folyamat ment végbe az utolsó héten – az ND és a SYRIZA által hangoztatott gazdaságpolitika arculata egyre jobban kezdett hasonlítani a másikéhoz.
Alexis Tsipras ugyan nem vett vissza az utóbbi populista, megszorításokat ellenző elképzeléseiből, viszont a pártján belül több olyan vélemény is elhangzott, hogy ha megnyerik a választásokat, enyhébben próbálnak tárgyalni az EU-IMF párossal. Ez nem meglepő, minden elemző jól tudja, hogy Görögország nem tudna a saját lábán megállni uniós támogatás nélkül, az adóreformok egymagukban nem tudnák megoldani a helyzetet. Sok gazdasági elemző szerint a SYRIZA két front közé szorult– az euró és a drachma pártiak össztüze közé. A Szélsőbaloldali Koalíció legnagyobb anyagi támogatói pontosan olyan drachmapárti lobbi csoportok, amelyek a régi valutát kívánják visszahozatni a szélsőbaloldali párt segítségével. Miért is jövedelmező egyeseknek a drachma újbóli bevezetése? Az elmúlt két évben Görögországból kiáramolt tőke szignifikáns része spekulatív célokat szolgál – a drachma esetleges bevezetése esetén az euróval rendelkező lobbi csoportok akár fél áron vásárolhatnák fel a görög ingatlanpiacot. A drachma visszavezetése gyors elértéktelenedéshez vezetne azt követően, hogy a kormány felfüggeszti a tőkeáramlást korlátozó átmeneti intézkedéseket. A kezdeti 1:1-es euró-drachma átváltási arányt az infláció szempillantások alatt elértéktelenítené.
Másfelől Tsipras nem érdekelt az eurózónából való kilépésben, ugyanis a görög szavazók túlnyomó többsége hallani sem akar a régi fizetőeszközről. A görög lakosság gyors tőkekivonásba kezdene, ha bejelentenék a fizetőeszköz cserét. Már akkor is pánik törne ki az állampolgárok között, ha kormány csendben jelentené be a változásokat. A bankoknak már gondot jelent az ATM berendezések megfelelő pénztartalékkal történő ellátása, viszont ha a lakosok megrohamoznák a bankokat, akkor az ország likviditása drasztikus zuhanásba kezdene. Ha Tsipras alakít kormányt a választásokat követően, akkor minden bizonnyal engedni fog az EU-IMF (és a kevésbé radikális koalíciós társ(ak)) nyomásának. Görögország eurózónából történő kilépése óhatatlanul is a gyors szétesés veszélyének tenné ki a SYRIZA-t, ugyanis a sokszínű szövetségen belüli a habarcsot éppen a választási győzelem képezi, az ideológiai ellentét ugyanakkor már idén jelentkezhet.
Az elmúlt napokban összeurópai támadás indult meg Tsipras és pártja ellen, a nyugati sajtó és a politikusok egytől egyig a megszorítások folytatására szólították fel a görögöket. Angela Merkel, Francois Hollande és Mario Monti is burkoltan megfenyegette a görögöket, hogy ha nem szavaznak a megszorításpárti jelöltekre (ergo Samarasra), akkor az ország búcsút mondhat az eurózónának. A jelenlegi helyzet rendkívül hasonlít a 80-90-es évek fordulójára, amikor az európai vezetők mindent bevetettek, hogy meghiúsítsák Andreas Papandreu hatalomra jutását. Akkor az európai honatyák a kiszámítható partnert, a könnyebben irányítható Konstantinos Mitsotakist próbálták hozzásegíteni a győzelemhez. Jelen pillanatban Merkel és az európai nomenklatúra sokkal inkább egy kiismert, könnyen irányítható politikust kíván az „Akropolisz tetején” látni, mint amilyen a 90-es évek óta reflektorfényben lévő Samaras.
Görögország pillanata eljött, június 18-án a választási eredményektől lesz hangos a világsajtó. A kérdés csupán az, hogy milyen színben fognak pompázni a címlapok – ha kékben, akkor a pénzügyi piacok megnyugvással fogják fogadni, ha vörösben, akkor nyílegyenes zuhanással fognak válaszolni. Kövesse a Kitekintő Görögországot és Délkelet-Európát érintő elemzéseit és ismerje meg mi áll az esemény hátterében!