Érdekesebbnél érdekesebb belpolitikai események zajlanak Macedóniában. A Macedón Információs Ügynökség (MIA) a napokban tette közzé azt a titkosított dokumentumot, amelyet 2005-ben nyújtott be Matthew Nimetz, annak érdekében, hogy rendeződjön a Görögország és Macedónia között 20 éve fennálló névvita. Az irat szerint mind a görögök, mind a macedónok hajlottak volna Nimetz javaslatának elfogadására, viszont az akkor még ellenzéki Nikola Gruevszki és pártja, a VMRO-DPMNE meghiúsította a mérföldkőnek is mondható egyezményt. A hír nyilvánosságra kerülését követően azonnal elkezdődtek a heves politikai csatározások, de valójában kinek áll ez az érdekében? Hónapokkal a helyhatósági választások előtt a lakosság továbbra is a kormánypártban látja a sikeres politikai útvonal képviselőit.
A macedón belpolitika számos tekintetben egyedülálló jelenség Európában, a pártokat tradicionálisan három jellemvonásuk alapján lehet megkülönböztetni – ideológiai hovatartozás, etnikai politika és a görög-macedón kérdéshez való viszonyulás szerint. Egy macedón párt csak akkor lehet sikeres a belföldi porondon, ha markáns véleménnyel rendelkezik az ország euróatlanti integrációjának jövőjéről, valamint az ezzel szorosan kapcsolatban álló névvita ügyéről. A pártok zöme a mihamarabbi konfliktusrendezés álláspontját képviseli, viszont itt ki is merülnek az azonosságok. A macedón belpolitikában az elmúlt 20 évben teljes volt a széthúzás a konkrét javaslatokat illetően az ország nevére, ország lakosságára, az államnyelvre és az ország történelmére vonatkozóan. A korai 90-es évektől két csoportra oszlott a politikai pártok nézete ez ügyben – a radikális, meg nem alkudók táborára és az engedékenyebb, a kompromisszumokra jobban hajló pártok körére. Az engedékenyebb hangszintet megütő politikusokról sem kell azt hinni, hogy minden áron a görög álláspont elfogadása mellett érvelnek, sőt, a liberális szemléletű Kiro Gligorov első köztársasági elnök is a végletekig kitartott a macedón független identitás mellett.
A 90-es évek második felében megerősödő és 2006 óta Nikola Gruevszki vezetésével kormányzó VMRO-DPMNE szakítva a korábbi évek liberálisabb politikájával teljes mértékben kiállt azon nacionalista nézetek mellett, hogy semmi áron nem szabad engedni a görög követeléseknek. A macedón alkotmányban a hivatalos állammegnevezés Republika Makedonija, azaz Macedón Köztársaság, az államnyelv a macedón és macedón az államalkotó nemzet – ezt a szemléletet, kisebb engedményekkel ugyan, de szigorúan képviseli a mostani kormánypárt.
A MIA hírügynökség május 29-én nyilvánosságra hozott egy dokumentumot Matthew Nimetz 2005-ös javaslatáról, aki az ügyben eljáró diplomáciai koordinátor szerepét töltötte be a vita rendezése érdekében. A hírügynökség nem sokkal azt követően publikálta az anyagot, hogy Branko Crvenkovszki árulással vádolta Gruevszkit. Az irat szerint Nikola Gruevszki nem támogatta azt a javaslatot, hogy 2005-től 2008-ig az országot Republika Makedonija-nak nevezzék, 2008-at követően pedig hozzácsatolták volna az angol Republic of Macedonia fordítást is. A dokumentum érdekessége, hogy az államnév megjelölésén túl a nemzetiségre csak „a Macedón Köztársaság állampolgáraiként” utal, az államnyelv pedig macedc-ként van feltüntetve. Nimetz ajánlatát az akkori macedón országgyűlés összes pártja támogatta, az ebben az időben még ellenzékiként politizáló VMRO-DPMNE kivételével. Brano Crvenkovszki (SzDSzM) volt miniszterelnök május 29-i televíziós felszólalásában bírálta Gruveszkit amiatt, hogy 2005-ben még meghiúsította a konszenzust, viszont a 2008-as bukaresti NATO csúcson már támogatta volna a Republika Makedonija (Skopje) javaslatot. Crvenkovski szerint Gruevszki azért hiúsította meg Macedónia alkotmányos nevének az elfoglalását, hogy a sikert ne az akkor regnáló Crvenkovszki vezette Macedónia Szociáldemokraták Uniója (SzDSzM) arassa le. A baloldali politikus még hozzátette, hogy 2005-ben Gruevszki azért is utasította el Nimetz ajánlatát, mert az ártott volna a macedón nemzeti identitásnak. Crvenkovszki felszólította politikai riválisát, hogy élő adásban álljon ki ellene és tárgyalják meg a macedónok szeme előtt a kialakult helyzetet.
Gruevszki nem maradt adósa a szociáldemokrata politikusnak és kontratámadásba lendült, szerinte Crvenkovszki hét év elteltével tudott csak előrukkolni ezzel az irattal, ez viszont jelentősen erodálja politikai hitelességét. A kormányfő szerint Görögország részéről továbbra sincsenek meg a garanciák, amelyek biztosítanák az identitás és a nyelv szabad használatát. Politikai sárdobálásnak minősítette Crvenkovszki tettét és szerinte a legnagyobb vesztese ennek az ügynek éppen az állam lesz. Egy jogi kérdés viszont jogosan felmerül, ha ez az irat valóban titkosított információként szerepel, akkor a két politikus törvényesen hogyan juthatott hozzá, továbbá titkosított információk terjesztéséért nem jár-e felelősségre vonás? Gruevszki nem véletlenül tért ki arra, hogy a belügyi szerveknek kötelességük lenne kivizsgálni Crvenkovszki tettét.
Elszakadva a politikai adok-kapok folyamatoktól, érdemes lenne kivizsgálni, hogy miért került napvilágra 2012 májusában ez az információ. Ősszel helyhatósági választások lesznek Macedóniában és az ellenzéki pártok mindent bevetnek annak érdekében, hogy megszorongassák a hosszú esztendőkön át stabilan álló VMRO-DPMNE-t. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a lakosság legnagyobb része továbbra is Gruevszkit tartja a legkompetensebb hazai politikusnak, a VMRO-DPMNE pedig egy mostani választáson a szavazatok közel 23 százalékát szerezné meg. A kormánykoalíció kisebb pártja, a Demokrata Unió az Integrációért (DUI) az elmúlt hónapok etnikai feszültségei miatt jelentősen veszített támogatottságából. Az ellenzék soraiban jelentős mozgolódás tapasztalható, az őszi választásokra erős koalíciót kíván formálni az SzDSzM. A szociáldemokraták szinte az összes parlamenten belüli és kívüli kispárttal szövetkezne a győzelem érdekében. A legnagyobb döbbenetet a baloldali SzDSzM és a nacionalista VMRO-NP formálódó koalíciójának híre keltette, ugyanis 1998-ban még ez a két párt versengett az akkori országgyűlési választások megnyeréséért. A VMRO-NP jelenlegi vezetője, Ljupcso Georgievszki volt miniszterelnök hosszú esztendők óta rivalizál egykori párttársával, Nikola Gruevszkivel, ezért az ellenzéki szociáldemokratákkal folytatott koalíciós tárgyalások nem is tűnnek annyira irreálisnak. Macedóniában hagyománya van a váratlan politikai koalícióknak, erre a legszemléletesebb példa a két albán pártnak – a DUI-nak és az Albánok Demokratikus Pártjának (DPA) – a „felcserélése” 2008-ban, ugyanis ekkor bomlott meg végleg az addig tradicionálisnak tartott VMRO-DPMNE-DPA tandem.
Macedóniában a pártok között továbbra is érvényes az „aki az ellenségem ellensége, az a barátom” közmondás, viszont érdemes lenne a belföldi ellentéteket házon belül tartani. Az SzDSzM és a VMRO-DPMNE vitája a külpolitikai témákban még jobban eltávolítja Macedóniát a hőn áhított euróatlanti integrációtól.