Vad találgatások korát éljük, sokan próbálkoznak Görögország és az euró sorsának az előrejelzésével. Már lassan igazán elcsépelt téma a válság, de egyes információk szerint akár júniusban bekövetkezhet a görög államcsőd, ugyanis a görögök tömegesen megtagadják az adók befizetését. Nem szerencsés dolog kivárásra játszani, a lakosság lépései csak felgyorsíthatják az egyre elkerülhetetlenebbnek tűnő gazdasági összeomlást. Görögországban sokan megkérdőjelezték, hogy rendkívüli időkben mennyire szabad hagyatkozni a demokratikus államberendezkedés kifulladó rendszerére?
A napokban az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde igen erős és csípős bírálattal illette a görög lakosságot. A világ egyik legbefolyásosabb politikusának elmondása szerint a Szubszaharai Afrikában éhező kisgyermekek sokkal nagyobb szimpátiát élveznek részéről, mint az elszegényedő görög lakosság. A kemény bírálatot a közelmúlt hírei váltották ki, amelyek szerint a görög lakosság egy jelentős része a júniusi választásokig nem kíván adót fizetni jövedelme után, ugyanis nem kívánja a bizonytalanság sorsára bízni pénzét. Az IMF utóbbi húsz évben gyakorolt politikáját éppen olyan jogosan lehet bírálni, mint a fejlett országok vezetőit az Afrikában kialakult szegénység miatt, viszont a keserű szavak mögött az igazság rejtőzik. Ha Görögország valóban a demokrácia hazájának tartja magát, akkor a görög lakosság, élve demokratikus jogaival, miért nem űzte el a közel 40 éve regnáló PASZOK és Új Demokrácia pártokat, amelyek a kialakult válság fő felelősei? Természetesen nem csak a két párt nomenklatúráját lehet bírálni, hanem a 90-es évek óta gyakorolt pazarló politika összes résztvevőjét. Tágabb aspektusban a kialakult válság felelőseinek hosszú padján az Európai Unió számos gazdasági vezetőjét is fel kellene sorakoztatni, akik elmulasztották górcső alá venni a görög gazdaság minden aspektusát az ezredfordulón. A megélhetési gondokkal küzdő átlagos görög lakos és a pénzügyi integráció atyjaként is ismert Jacques Delors között annyira széles a potenciális felelősök skálája, hogy értelmetlen „lenne” rövidtávon azon töprengeni, hogy ki a felelős, valamint mi és mikor romlott el.
Menteni kell a menthetőt, a június 17-én esedékes megismételt országgyűlési választások minden bizonnyal sok kérdésre adnak majd választ, viszont jelen pillanatban az a kérdés, hogy megmarad-e addig Görögország? Pontosabban az a Görögország, amelyet ma ismerünk. Egyes becslések szerint a görög államháztartás már június első-második hetére kongani fog az ürességtől, ez többek között a második mentőcsomag megkurtított májusi részletének és a görög adóbevételek elapadásának a logikus következménye. Hogy mi történne egy görög államcsőd következtében? A gazdasági piacok pánikja nagy valószínűséggel előidézheti az utóbbi időkben mindenki által rémálomként aposztrofált görög kilépést az eurózónából. Drachma, infláció, menekültek, bankok csődje, jegyrendszer, bankok államosítása… lehet folytatni a sötét konspirációs gondolatokat, viszont a görög állampolgároknak és vezetőiknek inkább a jelennel kell foglalkozniuk és nem a jövővel. Végső soron a drachma visszavezetését gyors elértéktelenedés és tőkekiáramlás követné, viszont markáns lépésekkel (valuta tanács bevezetése, kedvező gazdasági zónák kialakítása, befektetés-ösztönző adórendszer kialakítása) helyes pályára lehetne állítani az országot.
A nyugati országok szépen, csöndben elkezdtek felkészülni a görög sokkra, Svájc és Nagy-Britannia a napokban korlátozta a letelepedési engedélyek számát bizonyos uniós országok vonatkozásában, egyes pénzintézetek felélesztették a 10 éve szunnyadó drachma árfolyamát követő rendszereiket és az uniós tagországok is „buffer” gazdasági terveket készítenek a kilépés negatív hatásainak kibekkelése érdekében. Egyes áruházak és vállalkozások már az árcímkéket és a pénztárgépeket is elkezdték visszaállítani, annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az euróról történő átállás. A TUI német utazási iroda már tanácsokkal is ellátja azon üzletfeleit, akik Görögországba mennek nyaralni. A vállalat szerint a drachma bevezetésével akár élelmiszerhiány is kialakulhat, amelyet csak extra euró készpénzzel tudnak majd megoldani a külföldiek.
A környező országok érzékelik legjobban a görög betegség tüneteit – Ciprusban a napokban fognak dönteni arról, hogy csatlakozzanak-e az Európai Stabilitási Mechanizmushoz, amelyet várhatóan 2012 júliusában fognak létrehozni. A megrendült ciprusi gazdaság egy esetleges görög csőd után akár gyors mentőakcióra szorulhat, ugyanis jelentős a ciprusi részesedés a görög bankok tőkekihelyezésében. Hasonló cipőben van Bulgária is, viszont ott a kormány fiskális szigorának köszönhetően a görög hatás nem fog olyan mértékben hatást gyakorolni. A balkáni ország valamelyest még profitált is a görög válságból, ugyanis görög vállalkozások százai települtek át a görög-bolgár határ északi oldalára, hogy élvezzék Európa legkedvezőbb befektetés-ösztönző adórendszerét. A legsúlyosabban minden bizonnyal Spanyolország és Portugália fogja megsínyleni Görögország csődjét – az ibériai államok értékpapírjai a legkisebb negatívumokra is zuhanással reagáltak az elmúlt hónapban.
Viszonylag későn kezd ráeszmélni Nyugat-Európa arra, hogy a megszorításokra épülő politika nem tudja eltávolítani Dél-Európát a szakadék széléről. Kevésnek bizonyulhatnak az utolsó pillanatokban elindított gazdaságélénkítő intézkedések, a görög lakosság kiábrándult az európai mentési módszerekből és június 17-én keményen megbüntetheti az európárti politikusokat. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a megszorításokat csípőből elutasító Szélsőbaloldali Koalíció (SYRIZA) a masszív európai ellenkampánynak köszönhetően visszacsúszott a második helyre és az Új Demokrácia visszaszerezte a legkedveltebb görög párt címet. Érdekesség, hogy az Új Demokrácia és a SYRIZA a többi párt kárára valamelyest növelni tudta előnyét. Az Ethnos közvélemény-kutatása alapján az első körben bejutott pártokon túl a liberális Drasinak és a Dimiorgia Xana pártnak lenne esélye átlépni a 6 százalékos küszöbhatárt. A megszorításokat támogató Új Demokráciának és PASOK-nak mindenképpen találniuk kell egy szövetségest, akinek segítségével szilárd kormánykoalíciót tudnának alkotni. A görög pártok mindegyike az eurózónán belül maradást kívánja elérni, a görög lakosság 80 százaléka szintén a közös európai valuta mellett állt ki.
A görögök (beleértve pártjaik vezetőit is) nem engedhetik meg azt a luxust maguknak, hogy harmadjára is az urnák elé vonuljanak. Bármelyik fél is alkot kormánykoalíciót, az törékeny és sebezhető lesz. Az egységkormány megoldása jelentené a legkedvezőbb kimenetelt, viszont az Alexis Tsiprast és pártját, a SZYRIZA-t támogató lobbi csoportok túlságosan is komoly befolyásossal bírnak – csekély annak a valószínűsége, hogy az első választást követő tárgyalási fiaskó után sikerülne elérni a pártok közötti konszenzust.
Ha sikerül is a megszorításpárti politikusoknak kormányt alakítani, akkor sem biztos, hogy sokáig lesznek hatalmon – a tüntetések szüntelenül folytatódnak, az öngyilkosságok száma vészesen megugrott és júliusban már elfogyhat az állami nyugdíjakra és fizetésekre szánt pénz is. Volt egyszer egy Görögország, júniustól változás következik be, de hogy pozitív vagy negatív értelemben vett új Görögországot ismerhetünk meg, az csakis a görög lakosságon múlik.