A Robert Fico első miniszterelnöksége alatt elfogadott és azóta módosított nyelvtörvény, a kisebbségi nyelvi jogok ma Szlovákiában egyáltalán nem támogatják az itt élő nemzetiségek nyelvhasználatát. A szlovákiai magyar politika képviselői pedig nincsenek olyan alkupozícióban, hogy ezt a szlovák politika számára is érzékeny kérdést radikálisan meg tudják változtatni. Ezek a körülmények azonban egy olyan, eddig egyedülálló kezdeményezést hívtak életre, mely teljes mértékben a civil szféra épít és mindenféle politikától és felső akarattól függetlenül a magyar nyelv dél-szlovákiai megmaradásáért küzd. A cél a figyelemfelkeltés és az arra való ráébresztés, hogy a magyar nyelv igenis életképes, használata semmilyen törvénybe nem szabad, hogy ütközzék. Interjúnkban a Kétnyelvű Dél-Szlovákia kezdeményezés aktivistáival beszélgettünk.
Mi is pontosan a Kétnyelvű Dél-Szlovákia kezdeményezés?
A Kétnyelvű Dél-Szlovákia ötlete 2011 nyarán fogalmazódott meg. A mozgalom életre hívása reakció kívánt lenni anyanyelvünk fokozatos térvesztésére, közvetlen előzménye pedig az állapotokra megoldást nem nyújtó kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása volt. Az alapítók és az azóta csatlakozottak zömükben világlátott fiatal értelmiségiek, akik a meddő pártpolitikából kiábrándulva a civil érdekérvényesítésre kívánják helyezni a hangsúlyt.
Milyen a nyelvi jogok helyzete ma Szlovákiában a nyelvtörvény és annak módosítása után?
A homogén nemzetállamra törekvés eszköze és szimbóluma Szlovákiában egyértelműen a nyelvpolitika. Ebbe a törekvésbe illeszkedik bele a Fico-féle nyelvtörvény, mely megszilárdította az államnyelv elsőrendű pozícióját és bizonyos esetekben pénzbüntetéseket is kilátásba helyezett zon magánszemélyek és önkormányzatok számára, akik nem a megfelelő módon használták az államnyelvet. Legsúlyosabb következménye mégis pszichikai volt: az államnyelvről szóló törvény jelentősen hozzájárult a félelem légkörének kialakításához a magyar nemzetiségű polgárok körében.
A Radičová-kormány alatt nem került sor a törvény eltörlésére, mindössze módosítására, a magánszemélyekre vonatkozó szankciókat kivették a passzusokból. A kisebbségi nyelvhasználat kereteit alapjaiban határozza meg az a törvény, melyet tavaly júliusban fogadott el a parlament. A törvényt politikai okokból sokan áttörésként értékelték, a valóság azonban az, hogy nem jó a jogi szabályozás, mert rossz a logikája. A kisebbségi nyelvek használatát nem elég lehetővé tenni, hanem a pozitív diszkrimináció jegyében „helyzetbe is kell hozni”.
A pozitív diszkrimináció elvéről a szlovák politikai elit azonban hallani sem akart, a parlament magyar politikusai pedig nem képviselték elég következetesen ezt az elvet. A nyelvhasználati küszöb 20%-ról 15%-ra csökkentése mindössze arra elegendő, hogy azok a települések, melyek korábban beletartoztak a magyar nyelvet közigazgatásban lehetővé tevő községek listájára, most ne kerüljenek le róla. A szabályozásban megjelent egy új elem is, mely a korábbi lehetőségekhez képest visszalépésnek számít, nevezetesen az, hogy a hivatalok megszabhatják, milyen időintervallumban teszik lehetővé a polgárok részére a kisebbségi nyelv használatát. Innentől kezdve minden a hivatalok és önkormányzatok jóindulatán múlik.
Milyen akciókat hajtottak végre eddig?
Tevékenységünk sokrétű. Célunk egyfelől, hogy a vállalkozói szférát a kétnyelvűség betartására ösztönözzük, ebbe a koncepcióba illeszkednek bele a matricázások. Akcióink egy másik vetülete, hogy felhívjuk a figyelmet szlovákiai nyelvhasználati gyakorlat intoleráns jellegére és ezáltal elvárásokat fogalmazzunk meg a mindenkori állami vezetés és a magyar érdekképviselet irányába. Ilyen akció volt az első kétnyelvű közlekedési tábla felállítása Dunaszerdahely mellett, illetve a párkányi vasútállomáson lezajlott magyar nyelvű utastájékoztatások. A jogbővítés irányának felvázolása mellett Szlovákiában a már meglévő jogszabályok betartásával is foglalkozni kell. Ennek keretében hívtuk fel a figyelmet egy 97 rendbeli törvénysértésre, ugyanis ennyi magyar helységnévtábla hiányzott az egyes magyarlakta településeken.
Hogy értékelik ezeket az akciókat?
Átütő siker, hogy a kétnyelvűség kiemelt helyre került a közbeszédben, és ami legalább olyan fontos, itt-ott az országos szlovák média ingerküszöbét is meghaladta a téma. A korábban jellemző általános érdektelenség immár a múlté. Még tavaly is anyanyelvünk folyamatos térvesztéséről lehetett olvasni, mára egyes helyeken ez a tendencia megállt. Sőt, Somorján, a helyi civilek matricázása és a kétnyelvűségre felszólító önkormányzati határozat után nehezen képzelhető el új kirakat magyar feliratok nélkül.
A nyelvhasználat kérdésében mely területeket tekintik a legproblémásabbnak?
A gyakorlatban nagyon kevés olyan területe van a nyelvhasználatnak, ahol hiánytalanul érvényesül a kétnyelvűség elve. A gazdasági szektorban például a magyarországi cégek sok esetben kizárólag szlovák nyelvű kommunikációját tekinthetjük a legfájóbb pontnak. Csak hogy a legnagyobb vállalkozásokat említsük, az OTP, a CBA vagy a MOL tulajdonában lévő Slovnaft a legjobb esetben is aránytalan kétnyelvűséggel kommunikálnak (a szlováknál sokkal kevesebb vagy kisebb magyar feliratokat használva). A felvidéki magyarok hálásak lennének, ha a magyarországi cégek nem ellenük, hanem értük dolgoznának.
Milyen a megítélése a kezdeményezésnek?
Egyik csoport hozzáállását sem általánosíthatjuk. A szélesebb szlovák közvélemény hozzáállására a nemzeti fóbiák továbbélése jellemző. Egy szűk értelmiségi réteg respektálja ugyan a magyarság nyelvi igényeit, azonban ez nem elég. A kérdés nem rendezhető megnyugtatóan a szlovák fél hozzájárulása nélkül, ezért a mi feladatunk az, hogy segítsük az előítéletek lebontását, és sulykoljuk, hogy a kétnyelvűség nem a többségi nemzet ellen szól. A magyar nemzetiségűek körében vegyesek a visszajelzések. A szlovákiai magyarság egy része feszültségkeltésként tekint tevékenységünkre. Azok viszont, akik a magyar közösség hosszú távú megmaradását szeretnék, messzemenően azonosulnak céljainkkal.
Kik csatlakoznak és kik támogatják a kezdeményezést?
Sok aktivizálódni vágyó civil keres meg minket azzal, hogy felajánlják segítségüket. Ők a matricás kampány révé csatlakozhatnak a mozgalomhoz, ezekből e-mailes megkeresés után tudunk postázni. Mások, akik személyesen nem tudnak segíteni, de azonosulnak céljainkkal, részt vállalhatnak az akciók költségeinek fedezéséből. Non-profit szervezetként mindenféle segítség vagy felajánlás elkél.
Mi a mozgalom hosszú távú célja?
Hosszabb távon a magyar nyelv diszkriminációjának megszüntetését és egy öntudatosabb szlovákiai magyar közösséget szeretnénk, amely bátran él jogaival és büszkén felvállalja hovatartozását, nemzeti identitását pedig az élet minden területén képes megélni.
Figyelemmel kísérik-e, hogy más országokban hogy alakul a kisebbségi nyelvhasználat kérdése és együttműködnek-e más hasonló jellegű szervezettel?
Noha minden európai nemzeti kisebbség helyzete egyedi, mégis figyelemmel kísérjük más közösségek státuszát. A kisebbségbarát megoldások számunkra hivatkozási alapul szolgálnak, hiszen ha létezik Európában kisebbségi sorsban élő etnikum, melynek kiterjedtebb nyelvhasználati jogai vannak, akkor a szlovákiai magyar közösség sem érheti be kevesebbel.
Szlovákia tekintetében a szlovéniai példa meghonosítását tartanák ideálisnak, vagyis a teljes, kötelező érvényű hivatali kétnyelvűséget. Szlovéniában a kétnyelvű területeken a hivatalnokok kisebbségi nyelvismeretét az állam anyagilag is honorálja, míg Szlovákiában hiába van jogunk az anyanyelvhasználathoz, ha a hivatalnoknak joga van nem magyarul kommunikálni. Nem vitás, van hova fejlődni.
A kétnyelvűség ügye pártok felett áll, ezért a politikai alakulatok közül nem tartjuk a kapcsolatot egy párttal sem. Tagjai vagyunk azonban a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának, mely a civil szervezetek egyeztető fóruma. Jelzésértékű, hogy a Kerekasztal tagszervezetei annak ellenére fogadták maguk közé a Kétnyelvű Dél-Szlovákiát, hogy egy nem bejegyzett társulásról van szó. Ez mindenképp mutatja azt a széleskörű társadalmi elismerést, amelynek a KDSZ örvend.
Kifejezetten a magyar nyelvhasználatért tevékenykedő hasonló határon túli civil szervezetről nincs tudomásunk. Amennyiben ilyen irányultságú erdélyi, kárpátaljai vagy délvidéki csoportosulások keresnének meg bennünket, számíthatnak segítségünkre. Szívesen vesszük a partnerség bármilyen formáját, hogy megosszuk tapasztalatainkat, melyeket a civil érdekérvényesítés és a figyelemfelkeltő akciók kivitelezése terén szereztünk.Próbálunk nyitni a szélesebb európai partnerség irányába is, nemrégiben felvettük a kapcsolatot a franciaországi breton kisebbség hasonló jellegű szervezetével és a későbbekben a fejlett civil szférával büszkélkedő dél-tiroliak felé is nyitni szeretnénk.
Mire számítanak az új szlovák kormánytól?
Robert Fico miniszterelnök a kisebbségi jogok tekintetében a Radičová-kormány alatt kialakul status quo megtartását ígéri. A korábbi tapasztalatok azonban okot adnak arra, hogy szkeptikusok legyünk, valójában nem tudhatjuk meddig tart az új imázs. A status quo azt is jelenti, hogy további jogbővítésre egész biztosan nem számíthatunk, a következő négy évben alighanem az eddigi – amúgy is szerény – eredmények megtartása lesz a cél.
Az alábbi oldalon a „Nyelvében él a narodnostna menina” című interjúnkat olvashatja hasonló témában.