Egy hét sem telt el azóta, hogy országgyűlési választásokat tartottak a csőd szélén levő Görögországban, de a politikai pártok máris a megismételt voksolásra készülnek. A megszorításokat pártoló Új Demokráciára és Pánhellén Szocialista Mozgalomra (PASOK) borús jövő vár, a közvélemény kutatások szerint bármi is történik az elkövetkező napokban, a két domináns pártnak befellegzett. Mennyi esélye lehet Evangelos Venizelos PASOK-elnöknek meggyőznie a Demokratikus Baloldalt, amely egyedüliként mutatott némi hajlandóságot az együttműködésre? Ki alakíthat kormányt, ha a görögök újra az urnák elé vonulnak júniusban? Hogyan alakulnak a macedón-görög kapcsolatok? A Kitekintő újabb, Görögországról szóló elemzésében ezekre a kérdésekre is megpróbál választ adni.
Bazi nagy görög…
A görög pártok megalkuvás-képtelensége kiválóan bizonyítja azt, hogy mennyire ismeretlen a görög belpolitikában a kollektív érdekképviselet. A 300 fős görög parlamentbe május 6-án hét párt jutott be, de az azóta eltelt szűk egy héten egyik párt sem volt hajlandó nyitni a többiek felé. Ne tévesszen meg senkit az éjjel-nappal tartó konzultációk sokasága, mind a megszorítás-pártiak, mind pedig az európai megszorításokat ellenzők tábora javában készül a júniusi megismételt választásokra. Evangelos Venzilos az utolsó napokban még egy utolsó elkeseredett próbálkozást tett arra, hogy rávegye a Fotis Kouvelis vezette Demokratikus Baloldalt a PASOK – Új Demokrácia tandem támogatására, de ezúttal sem ért el áttörést.
Ha megfigyeljük az elmúlt hét főbb eseményeit, nagyon érdekes következtetéseket vonhatunk le. A vasárnapi választásokat megnyerő Új Demokrácia vezetője, Andonis Samaras a győzelem ellenére nagy csalódásként értelmezte pártja 18,8 százalékos eredményét. A görög választási rendszer nyíltan az első helyen végzett pártnak kedvez, az Új Demokrácia a rendkívül gyenge eredmény ellenére 108 képviselői helyet szerzett. A megerősített proporcionális rendszer 50 „bónusz” képviselői helyet biztosít a győztesnek, de e rendkívüli támogatás ellenére sem sikerült kormányképes szövetséget alkotnia a két megszorításpárti erőnek.
A második helyen végzett, Alexis Tsipras vezette Szélsőbaloldali Koalíció (SYRIZA) nagyon taktikusan használta ki a három napos kormányalakító mandátumot. A 38 éves Tsipras egyetlen szempontot tartott szem előtt – az időhúzással egybekötött szövetségkeresést. Az Alpha TV megrendelésére készült legfrissebb közvélemény kutatás alapján, ha megismételt választásokra kerül sor, a SYRIZA toronymagasan nyerne, a szavazatok 28 százalékát vinné el. A SYRIZA további térnyerése az Új Demokrácia és a neonáci Arany Hajnal rovására történhetne. Ebben az esetben Alexis Tsiprasnak minden nagyobb nehézség nélkül sikerülne kétpárti koalíciós kormányt felállítania, ugyanis az elmúlt napokban mind a Demokratikus Baloldal, mind pedig a nacionalista Szabad Görögök hajlandóságot mutattak az együttműködésre a SYRIZA-val. A markánsan populista politikát folytató Tsipras ennél azonban sokkal körültekintőbben járt el, a politikus töb, parlamentbe be nem jutott párttal is felvette a kapcsolatot. A három százalékos bejutási küszöböt majdnem átlépő Zöldek, valamint az 1 százalék körül mozgó Szociális Paktum is vállalná a baloldali szövetség megkötését a SYRIZA-val.
A SYRIZA kormányra kerülése az Új Demokrácia és a PASOK igazi 22-es csapdája lenne. Az utóbbi évtizedek domináns pártjai a felbomlás szélére kerülnének, a lakosság teljesen megvonná támogatásukat, ellenzékből kellene politizálniuk. Az alkotmány egy utolsó kiskaput tartogathat nekik, Karolos Papoulias köztársasági elnök a megismételt választások kiírása előtt még egységkormány létrehozására szólíthatja fel a parlamenti pártok vezetőit. Ha valamilyen módon sikerülne Venizelosnak és Samarasnak meggyőznie a Demokratikus Baloldalt, akkor még lenne esély arra, hogy a 2010 óta folytatott, megszorításokra épülő politikát megmentsék. Erre a forgatókönyvre viszont kevés az esély, Kouvelis határozottan elzárkózott attól a gondolattól, hogy elvállalja a miniszterelnökséget. Az éltes korú politikus is jól tudja, hogy ha pártja megmentené a két nagy pártot, akkor nagy valószínűséggel a lakossági elégedetlenség hatására morzsolódna fel teljes mértékben a népszerűsége. „Nem veszünk részt olyan egységkormányban, amelyben nem szerepelne a SYRIZA is” – nyilatkozta Kouvelis.
Venizelos sajtónyilatkozataiból a teljes elkeseredettség hangja cseng ki – a PASOK egyetlen követelése az euró megmentése. A jelenlegi pénzügyminiszter a katasztrofális választási eredmények miatt május 11-én felszólította a párt politikai tanácsának összes tagját, hogy mondjanak le tisztségükről. Theodoros Pangalos (PASOK) volt miniszterelnök-helyettes szerint a párt végnapjait éli. Venizelos, az előzetes feltételezéseknek megfelelően bejelentette, hogy május 12-én visszadja Karolos Papoulias köztársasági elnöknek kormányalakítási mandátumát, miután nem sikerült megegyezniük az új kabinetről. Az Új Demokrácia sem sokkal jobb helyzetből várja a megismételt választásokat, a közvéleménykutatás szerint a jelenlegi 108 képviselővel szemben alig 57 helyet szerezne. Samaras jól érzékeli, hogy szorult helyzetben vannak, és minden megtesz a SYRIZA „számokkal alá nem támasztott” politikája elleni támadás megindítása érdekében.
Lesz-e változás a macedón-görög kapcsolatokban
Egy látszólag teljesen periferikus kérdést is fontosnak tartok megemlíteni, a görög választások eredményét érdemes lenne a macedón-görög névvita tükrében is megvizsgálni. Az egész délkelet-európai térség stabilitása közvetetten ettől a bizarr névvitától (is) függ. Évek óta nem tapasztalt etnikai feszültségek keserítik meg a macedón politikusok mindennapjait és a görög választások még kedvezőtlenebbül hathatnak a térségre. A macedón külpolitikai elemzők reménykednek, ugyanakkor óvatosan fogadták a május 6-i görög országgyűlési választások eredményét. Szkopjéban esélyt éreznek arra, hogy ha Alexis Tsiprasnak sikerül kormányt alakítani a megismételt választásokat követően, akkor enyhülhet a közel 20 éve tartó feszült viszony a két szomszéd között. A választásokon második helyen végző SYRIZA, eltérően az ebben a kérdésben eddig folytatott erősen nacionalista politikától, nyitna a névvita rendezése felé. Idén februárban Tsipras és Stavros Dimas külügyminiszter többek között a névvitáról is egyeztetett, a SYRIZA elnöke hangsúlyozta, hogy érdemes lenne újra megkezdeni a tárgyalásokat a macedón féllel és az ENSZ mediátori szerepét betöltő Matthew Nimitz-cel. Az elmúlt években éppen Nimitz tett több javaslatot a vitás helyzet rendezésére, ugyanakkor minden esetben volt valamelyik félnek ellenvetése az amerikai diplomata kezdeményezésével szemben.
Ki kell emelni, hogy Tsipras csak az álláspontok közeledését szorgalmazta, ugyanakkor pártja a hivatalos görög álláspontot képviseli a Macedónia név széleskörű használatát illetően. Tsipras részéről az óvatosság teljes mértékben érthető, a potenciális koalíciós partnerek egytől-egyig hevesen elutasítják a Macedóniának engedett bárminemű „többlet jogot”. Egyes információk szerint a SYRIZA és a Panos Kamenos vezette nacionalista Szabad Görögök közötti lényeges nézetkülönbségek egyike éppen a macedón név kérdése. Tsipras május 9-én találkozott Kamenos-szal, valamint a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) és az Új Demokrácia vezetőivel, Evangelos Venizelos-szal és Andonis Samaras-szal, hogy tárgyaljon velük kormányalakítási szándékairól.
Az Utrinszki vesznik macedón napilap szerint a SYRIZA-n belül széthúzás van a macedón névvitát illetően. A párt egyik szárnya megadná a lehetőséget Macedóniának, hogy saját maga határozza meg, mi legyen az állam neve, viszont más politikusok szerint továbbra is meg kell különböztetni az észak-görög tartomány, valamint a Görögország északi szomszédja megnevezést.
Mi lesz június után?
Ideje figyelmet szentelni a gazdaságnak és az európai pénzügyi függőségnek is. Az utóbbi napokban felszólalt európai vezetők (például Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, Martin Schultz európai parlament elnök, Angela Merkel német kancellár) közül szinte mindenki elutasította a SYRIZA és a többi megszorítást ellenző párt érveit. A témában felszólaló politikusok többsége kijelentette, hogy Görögországnak folytatnia kell a megszorításokkal kikövezet utat, ám ha Görögország nem kíván az eurózónán belül maradni, akkor ennek a döntésnek a terhe teljes mértékben a görög lakosok vállát fogja nyomni. „Nem egyirányú a szolidaritás” – összegezte sommásan Guido Westerwelle német külügyminiszter. Schäuble szerint Görögország esetleges kilépése az eurózónából, ugyan negatívan hatna a közös fizetőeszközzel rendelkező országokra, ám nem mérne végzetes csapást a zónára. A német pénzügyminiszter szerint az elmúlt két évben az Európai Unió megtanult gyorsan adaptálódni a váratlan helyzetekhez és a stabilitási intézkedéseknek köszönhetően nem várható a görög hatás átgyűrűződése más országokra.
A német optimizmussal szemben lesújtó véleményt mondott a Fitch hitelminősítő ügynökség. Az ügynökség szerint, ha Görögország kilépne az eurózónából, akkor az eurózóna összes tagállamát a leminősítés veszélye fogja fenyegetni. A Fitch közleményében a tagállamok minősítése is szerepelt, a legnegatívabban Franciaországot, Spanyolországot, Olaszországot, Portugáliát és Írországot érintené a görög kilépés.
A Reuters értesülései alapján egyes nemzetközi bankok már a drachmával történő kereskedésre is felkészültek, néhány pénzügyi intézmény soha nem is törölte Athén volt fizetőeszközét adatbázisaiból. Habár 10 éve használja Görögország a közös európai valutát, az óvatosabb pénzügyi intézetek előrelátták, hogy nagy gondok akadhatnak a görög gazdasággal. Nem véletlen, hogy több szakértő már a 90-es években figyelmeztette az Európai Uniót, hogy a balkáni állam trójai faló lehet az európai gazdaságra nézve.
A Bruxinfo értesülései alapján az Európai Bizottság szerint az uniós gazdaság idén stagnálni fog, az euróövezet teljesítőképessége pedig 0,3 százalékkal fog csökkenni. „A bizalom lassan kezd visszatérni, a második félévben, és jövőre pedig elindul a lassú növekedés” – fogalmazott Olli Rehn. A prognózis szerint 2013 végén már 1,3 százalékos gazdasági növekedést lehet majd mérni az EU 27 tagországában, az euróövezetben 1 százalékos lehet a GDP bővülése jövőre. Egyes gazdasági elemzők szerint az Európai Unió hajóját nem a görög jéghegy fogja elsüllyeszteni, hanem Spanyolország – az ibériai ország gazdaságának a megingása már az Európai Központi Bankot is kimozdítani egyensúlyából.