Erősen megosztotta a biztosi testületet az a kérdés, hogy hogyan mérjék a bioüzemanyagok üvegházhatást okozó gázok kibocsátására gyakorolt hatását. A Bizottság jogszabályi javaslat előterjesztésére készül, és könnyen kérdésessé válhat a biodízel jövője Európában.
A jelek szerint nehéz fába vágta a fejszéjét az Európai Bizottság, amikor a Tanács és az Európai Parlament felkérésére megpróbált utánajárni annak, hogy milyen összhatása lenne a bioüzemanyagok fokozott felhasználásának az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására. A biztosi testület múlt szerdán úgynevezett orientációs vitát tartott a témáról, amelynek egy szóvivő szerint nem volt célja a végleges álláspont kialakítása. Ettől függetlenül a Bizottság háza tájáról kiszivárgott információk alapján megállapítható, hogy a testület tagjai korántsem pendülnek egy húron a kérdésben, és Brüsszelnek még több kérdést is tisztáznia kell, mielőtt – deklarált szándékai szerint – jogszabályi javaslatot terjeszt elő néhány héten vagy hónapon belül.
Ismeretes, hogy a 2009-ben elfogadott klímacsomag értelmében a megújuló energiák részarányának 2020-ra 10 százalékra kell nőnie a közlekedési szektorban. E cél elérését alapvetően a bioüzemanyagok (a bioetanol és a biodízel) felhasználásának fokozásán keresztül képzeli el az Európai Unió. Környezetvédők ugyanakkor rendkívül óvatosak a bioüzemanyagokkal szemben, többek között azért, mert attól tartanak, hogy előállításukkal minimális mértékben vagy egyáltalán nem csökkenne a károsanyag-kibocsátás a fosszilis üzemanyagokhoz képest.
Részben ezt az aggodalmat erősíti meg az a Nemzetközi Élelmiszerpolitikai Intézet (IFPRI) által készített tanulmány is, amelynek számos megállapítását a Bizottság által készített és a vita alapját képező hatástanulmány is magáévá tette. Az IFPRI szerint ugyanis egyértelmű, hogy a pálmaolajból, szójababból vagy repcemagból előállított biodízel csak kicsivel kevesebb vagy azonos károsanyag-kibocsátással jár, mint a hagyományos fosszilis energiákból készült üzemanyag. Ennek oka az úgynevezett közvetett földhasználat—változásban keresendő (angol rövidítése ILUC).
A bioüzemanyagok termelésének növelése megköveteli, hogy az eddig élelmiszerként termelt búzát és repcemagot fokozottan erre a célra állítsák át. Az így kieső élelmiszertermelést elvileg a gabonatermelés intenzifikálása révén, vagy nem mezőgazdasági területek termelésbe vonásával lehetne pótolni. Az ilyen termelésbe vonható területek (erdők vagy tőzegterületek) azonban jellemzően rengeteg szén-dioxidot kötnek le, vagyis megművelésük során növekedhet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása.
A közvetett földhasználat-változás (ILUC) kibocsátásra gyakorolt hatását ugyanakkor jelenleg csak globális szintű makrogazdasági modellezéssel tudják mérni, ami ugyanakkor nagyon bizonytalanná teszi a tényleges hatások felmérését. Jól értesült források szerint több biztos éppen erre a bizonytalansági tényezőre hivatkozva kérdőjelezte meg azt a megközelítést, amiben a két témafelelős biztos, Connie Hedegaard klímaügyi és Günther Oettinger energiaügyi biztos egymás között megállapodott. A vita most akörül bonyolódik, hogy figyelembe vegyék-e és ha igen, hogyan az ILUC-ot a bioüzemanyagra vonatkozó normák meghatározásánál.
A megközelítéssel szemben kételyeket hangoztató biztosok (Dacian Ciolos mezőgazdasági, Karel De Gucht kereskedelmi, Michel Barnier belső piaci és Antonio Tajani iparpolitikai biztos) értesülések szerint úgy vélték, hogy a rendelkezésre álló jelentés nem nyújt elég szilárd alapot, ami alapján befektetési döntéseket lehetne hozni. Mások arra mutattak rá, hogy azon számítás alapján, amin a Hedegaard-Oettinger féle megközelítés is nyugszik, 2017-re megszűnne Európában a biodízel előállítása, ami az uniós bioüzemanyag-gyártás 70 százalékát adja jelenleg. A biodízelt ugyanis jellemzően olajos magvakból, a bioetanolt pedig gabonaszemekből és cukorból állítják elő.
A bioüzemanyagok előállítását jelenleg két irányelv szabályozza. Az egyik a megújuló energiák előállítására vonatkozó irányelv, amit 2009-ben fogadtak el és ami előírja, hogy a megújuló energiák részaránya a végső energiafelhasználáson belül 2020-ra el kell, hogy érje a 20 százalékot, a bioüzemanyagoknak pedig az üzemanyag-felhasználáson belül a 10 százalékos szintet. A másik az üzemanyagok minőségi követelményeire vonatkozó jogszabály, amely 2020-ra 6 százalékos csökkentést írt elő a közúti és a nem közúti közlekedésben használatos üzemanyagok és energiák károsanyag intenzitására. Az általános vélemény szerint a bioüzemanyagok és a hagyományos üzemanyagok keverése jelentősen közelebb vihet e cél eléréséhez.