Az Európai Unió és Ukrajna képviselői pénteken parafálják a két fél közötti társulási megállapodást és annak részeként egy „mély és átfogó” szabadkereskedelmi egyezményt, ám hivatalos aláírásra mindaddig nincs remény, amíg Kijev nem változtat jelenlegi politikai irányvonalán.
Öt éven át tartó tárgyalássorozatnak vet véget pénteken az Európai Unió és Ukrajna közötti politikai és gazdasági kapcsolatokat minden eddiginél magasabb szintre helyező társulási megállapodás és szabadkereskedelmi egyezmény parafálása. A mintegy 160 oldalas társulási megállapodás és a több mint ezer oldalnyi „mély és átfogó” szabadkereskedelmi egyezmény parafálásával uniós tisztviselők szerint az EU pozitív üzenetet kíván küldeni valamennyi ukrajnai politikai erőnek, ám azt egyelőre egyikük sem tudta megmondani, hogy mikor kerülhet sor a mostani megállapodások hivatalos aláírására, majd pedig tagállami ratifikálására és hatályba lépésére.
Ennek oka, hogy az EU jelezte, a mostani parafálás ellenére mindaddig nem teszi meg az érdemi lépést a megállapodások hatályba helyezésére, amíg a kijevi vezetés nem szakít jelenlegi antidemokratikus politikai gyakorlatával. Az EU feltételei közé tartozik az európai uniós értékek és a jogállamiság tiszteletben tartása, a független igazságszolgáltatás, a politikailag motivált bírósági eljárások leállítása, ahogy azt a Julija Timosenko volt miniszterelnök elleni per és ítélet kapcsán már jelezte az Unió, valamint a szabad és igazságos választások.
A politikai fennhangoktól függetlenül a pénteken parafálandó dokumentum bizottsági források szerint talán az egyik legambiciózusabb szabadkereskedelmi egyezmény, amit az Európai Unió valaha is kötött egy országgal. Az egyezmény átfogó, mert az áruktól kezdve a szolgáltatásokon és a befektetésen át a személyek mozgásának korlátozott liberalizálásáig valamennyi gazdasági területre kiterjed, és végső formájában anélkül terjeszti ki az uniós belső piac szabályainak jelentős részét az ötven millió kelet-európai országra, hogy annak nem ígér belátható időn belül konkrét tagságot.
A szabadkereskedelmi egyezmény nem ír elő egyidejű és egyenlő mélységű piacnyitást mindkét fél számára, az EU kezdetben számos területen jobban megnyitja majd piacát az ukrán termékek és szolgáltatások előtt, mint fordítva, hogy aztán egy tízéves átmeneti időszakot követően kölcsönössé és teljessé váljon a liberalizáció. Becslések szerint ugyanakkor a most parafált megállapodások ratifikálása és hatályba lépése is 3-4 évet vehet majd igénybe az aláírás után, bár a szabadkereskedelmi egyezmény számos rendelkezését az ilyenkor szokásos módon egy interim megállapodás keretében már jóval korábban életbe léptethetik.
Brüsszeli források szerint a szabadkereskedelmi tárgyalások befejezését az eltérő gazdasági érdekek mellett az általános ukrajnai befektetési és üzleti környezettel kapcsolatos európai aggodalmak hátráltatták. Az EU végül elutasította az ukránoknak azt az igényét, hogy az agrártermékek kereskedelmét teljesen liberalizálják. Az európai autóexport ügyében ugyanakkor Kijev foglalt el védekező álláspontot. A megállapodás értelmében az ukrán üzletemberek, high-tech szolgáltatást nyújtók és egyéni vállalkozók könnyebben beutazhatnak és letelepedhetnek majd az EU-ban, de – miként arra uniós források rámutattak – irreális lenne túlzott várakozásokat támasztani ezen a területen.
Nem terjed ki a piacnyitási megállapodás a közúti teherfuvarozásra, ami továbbra is kétoldalú megállapodások tárgyát kell, hogy képezze. Többek között az olcsó ukrán konkurenciától tartó Magyarország is ellenezte, hogy ezen a téren az EU ennek a megállapodásnak a keretében megnyissa a piacát. És bár Ukrajna aláírta az Európai Energia Chartát és az Energiaközösségi Megállapodást is, a társulási és az ahhoz tartozó szabadkereskedelmi egyezmény tisztviselők szerint olyan rendelkezéseket is tartalmaz, ami csökkenti az elmúlt évekbeli gázszállítási válságok megismétlődésének a veszélyét.