A köztársasági elnök szerint Magyarország száz százalékosan elkötelezett az európai uniós jövő mellett, éppen erre próbált meg garanciákat adni az államfő a kétnapos brüsszeli látogatásán is. Schmitt Pál a BruxInfónak adott interjújában elismerte, hogy a kormány és ő maga is követett el hibákat az elmúlt hónapokban, ezeket azonban, mint mondta, ki lehet javítani. Az államfő az interjúban beszélt az EU és Magyarország konfliktusáról, a magyar-szlovák viszonyról, a plágiumvádakról, és az olimpiai várakozásairól is.
Az Európai Bíróság főtanácsnoka kedden úgy vélte, hogy Szlovákia nem sértett uniós jogot, amikor 2009 augusztusában nem engedte be az ország területére az Ön elődjét, Sólyom László akkori államfőt. Mit gondol a főtanácsnoki indítványról?
Ennek az ügynek a körülményeit nem kívánom minősíteni, tiszteletben kell tartani a bírósági döntéseket, másrészt nyilván precedens nélküli az, ami elődömmel történt, az, hogy egy államfőt egy adott pillanatban az egyik legfontosabb szabadságjogától, a szabad mozgásától megfosztottak. Tudom, hogy úgy gondolják, hogy egy államfőre más nemzetközi szerződések vonatkoznak, de az eset kapcsán most valóban ott vagyunk, ahol elkezdtük. Nekünk mindent el kell követnünk az ott élő magyarok érdekében. Annyiban romlott a helyzet, hogy a kettős állampolgárság intézményének megszületése óta nemcsak a nyelvhasználatot szankcionálja Szlovákia, hanem a törvény szerint automatikusan elveszíti a szlovák állampolgárságát az, aki az anyaországhoz való kötődését így kívánja kifejezni. Ezen a különböző diplomáciai csatornákon még sokat kell dolgoznunk.
Tart attól, hogy ha Robert Fico visszatér a szlovák miniszterelnöki székbe, akkor újabb szlovák törvények jönnek, vagy esetleg a jelenlegieket szigorúbban fogják alkalmazni?
Nem, ennél szigorúbban már nem lehet. A mostani helyzet a legrosszabb. Most baráti kormány van, nagyon sok közös programot görgetünk magunk előtt, például a regionális politikában is együtt dolgozunk. Ezeket mindenféleképpen meg kell tartanunk, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy súlyos diszkrimináció éri a Szlovákia területén élő megközelítőleg félmillió magyar honfitársunkat.
Tavaly év végén az Országgyűlés elfogadta a választójogi törvényt, amely egyebek mellett választójogot ad a magyar állampolgársággal rendelkező határon túli magyaroknak. Korábban felvetődött, hogy ez a rendelkezés nemzetközi jogszabályokba ütközhet és ronthatja a viszonyt a szomszédokkal. Miért övezi mégis ilyen csend a törvény hatályba lépését?
Azért, mert erre a nemzetközi gyakorlatban is van példa, emellett pedig az is fontos, hogy a határon túli magyarok nem választókerülethez tartoznak, hanem listán szavazhatnak. Tehát az ideológiai kötődésüket kifejezhetik, ez pedig más országokban is megengedett. Természetesnek tartom, hogy azok, akik nem élnek a választókerületekben, azok ne kaphassanak szavazati jogot.
Nem félő, hogy ez a probléma nemzetközi szinten is előjön majd a következő választások idején, amikor a gyakorlatban is alkalmazni kell a törvényt?
Miután erről most már mind a hét szomszédunk tud, tisztában vannak azzal, hogy a területükön magyarok élnek, akik ragaszkodnak a magyarságukhoz, sőt most már kettős állampolgársággal is rendelkeznek. Egyedül Szlovákia az, ahol szankciókra számíthatunk. Emellett nem hiszem, hogy szavazati jogukban korlátozhatók az európai állampolgárok.
Magyarország és az EU: az uniós intézmények nem lépték túl a hatáskörüket!
Hogyan jellemezné Magyarország és az EU aktuális viszonyát?
Túl sok magyar ügytől hangosak mostanában az Európai Unió intézményei, elsősorban az Európai Parlamentben lehetünk tanúi éles pengeváltásoknak, ami nem tesz jót Magyarországon az Európai Unió megítélésének. Arra biztosan jó sajnos, hogy erősíti az euroszkepticizmust a lakosság körében, ami a radikálisok malmára hajtja a vizet, erre pedig nincs szükség.
Hogyan látja az egyes uniós intézmények szerepét?
A Tanács egyfajta távolságtartó politikát folytat. Ott jó néven veszik, hogy csatlakozunk a közös európai törekvésekhez. Mi voltunk az egyik tagország, amelyik előkészítette a hatos gazdasági csomag elfogadását, az európai szemeszter bevezetését, de azt is jó néven veszik, hogy csatlakoztunk a költségvetési paktumhoz, annak ellenére, hogy nem vagyunk eurózóna-tagok. Nekünk érdekünk, hogy az euró minél erősebb legyen, hiszen a szerződés aláírásakor elköteleztük magunkat az euró átvétele mellett, kereskedelmi forgalmunk nagy részét euróban bonyolítjuk, a tartalékaink is euróban képződnek, sőt, még az államadósságunk nagy részét is euróban törlesztjük. Tehát a Tanács részletkérdésekkel nem foglalkozik.
Kedden találkozott az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökeivel. Kértek valamit Öntől?
Herman Van Rompuy azt kérte, hogy vegyük komolyan az Európai Bizottság leveleit, figyelmeztetéseit, kéréseit, mert neki kötelessége erre kérni mind a 27 tagállamot. Hiszen ne felejtsük el, hogy nemcsak ellenünk folyik kötelezettségszegési eljárás, hanem mindegyik tagállam ellen. De ő azt nagyra értékeli, hogy a nagy építkezésben a magyarok példamutatóan együttműködők. Az Európai Bizottság elnökével nagyon hosszú tárgyalásom volt. Azt mondta, csak akkor tud segíteni, ha maximálisan együttműködünk, és teljesítjük a Bizottság szakembereinek a kérését. Nagyon részletesen megtárgyaltuk mind a három kötelezettségszegési eljárási ügyet, de nekem úgy tűnt, hogy elsősorban a Magyar Nemzeti Bank függetlensége aggasztja, ezt többször is felvetette a beszélgetés során. A másik kettő kapcsán is elmondtam, hogy mi az álláspont. Remélem, hogy ma (szerdán) olyan levelet kapunk, ami kezelhető, hiszen készek vagyunk az esetlegesen becsúszott hibát, vagy téves értelmezést korrigálni, ha ilyen jó szándékú észrevételeket kapunk. (A beszélgetés idején még nem volt ismert, hogy a Bizottság hogyan dönt a további lépésekről – a szerk.)
A már ismert kormányálláspontot ismételte meg José Manuel Barrosónak, vagy volt valamilyen hozzáadott értéke a látogatásnak?
Ők nagyon rossz néven vettek egy nyilatkozatot azzal kapcsolatban, hogy mennyire legitim a Bizottság. (Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak azt mondta: „Engem megválasztottak, a magyar kormányt is megválasztották. De ki választotta meg az Európai Bizottságot? Hol van a demokratikus legitimációja?” – a szerk.) Én garantáltam nekik, hogy Magyarország a Bizottságra, a Parlamentre és a Tanácsra is nagyon is legitim és fontos döntéshozó szervként tekint, már csak a szerződéses kötelezettségei alapján is. Én is hat évig dolgoztam és éltem itt, tudom pontosan, hogy kinek, milyen feladata van, és milyen felelősséget visel. Barroso elnök úrral szóba került a kohéziós alapok részleges befagyasztásának a kérdése is. Ő azt mondta, hogy tudja, milyen nehéz 3 százalék körül tartani a költségvetési hiányt egy olyan időben, amikor visszafizetjük az adósságunkat, új munkahelyeket teremtünk, és amikor még a Magyar Nemzeti Bank tartaléka is nőtt. Szerinte a formabontó két intézkedéssel a 3 százalékot ugyan lehetett tartani…
A magánnyugdíjpénztári befizetésekre és a válságadókra gondol?
Igen, tehát ezek az egyszeri intézkedések egyensúlyba hozták a költségvetést, de most a nadrágszíjmeghúzás következő szakasza kell, hogy jellemezze Magyarországot, mert ezt a szintet hosszú távon nehéz tartani, de lehetséges. Hangsúlyozom, hogy a kohéziós források befagyasztása csak egy kilátásba helyezett szankció. Én jeleztem neki, hogy a beteggyógyításnak nem túl jó módszere a gyógyszer megvonása, de azt mondta, hogy a költségvetési fegyelemből nem tudnak engedni, főként úgy, hogy Magyarország is aláírta a kormányközi szerződést. Mindent összevetve, mindkét vezetőnek a szimpátiáját éreztem, és jól esett nekik, hogy államfőként jelentem meg az irodájukban, és megpróbáltam tiszta vizet önteni a pohárba Magyarországon a demokrácia állapotáról, az alaptörvényünkről.
Mennyire látja szilárdnak, érthetőnek és teljesíthetőnek azokat a feltételeket, amelyeket az Európai Bizottság támaszt majd Magyarország számára az IMF-fel majdan folytatandó tárgyalások megkezdéséhez?
Az IMF-tárgyalások megkezdésének és sikerességének alapfeltétele, hogy a Bizottsággal jóban legyünk, hogy a kéréseiket teljesítsük, hogy kimutassuk az együttműködési szándékunkat, és komolyan vegyük a figyelmeztetéseiket. A Bizottság támogató hozzáállása nélkül nem lehet sikeres IMF-tárgyalásokat lefolytatni, ezt Barroso elnök úr egyértelművé tette számomra is. Én megismételtem neki, hogy mi nem pénzt kérünk az IMF-től, az alaptörvényünk nem is engedi, hogy újabb államkölcsönt vegyünk fel, hanem elővigyázatossági hitelkeret biztosítását kérjük, ami segíti a gazdaságunkat.
Világosak a Bizottság feltételei? Hol azt halljuk, hogy csak a jegybank függetlenségét kéri számon a testület, hol azt, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége is a tárgyalások megkezdésének feltétele.
Ezek világos ügyek. Nem olyan életbevágóak, gondolnánk, de ha nekik ez a fontos, akkor ezt kell teljesíteni.
Ön milyen feltételekről értesült?
Nem értenek egyet azzal, hogy 62 évesen kényszernyugdíjra kötelezünk 250 bírót, és ez szerintük diszkriminatív. Én elmondtam ismét, hogy az általános rendteremtés egyik eleme, hogy Magyarországon mindenki 62 éves korában fog nyugdíjba menni. Elmondtam Barroso elnöknek, hogy nemcsak lefelé, hanem felfelé is korrigálunk korhatárokat, például rendőrök, tűzoltók, katonák százezrei mentek eddig a korhatár alatt nyugdíjba. Tehát van egy általános rendteremtési szándék, és ez nem diszkriminatív. Ő megismételte, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségéből nem enged. Itt két dologban kötjük mi is az ebet a karóhoz. Az egyik, hogy, mint minden magas rangú tisztségviselőnek, így a jegybank elnökének is le kell tennie az esküt az Alaptörvényre. Ezt úgy láttam, hogy megértéssel fogadták. A másik pedig, hogy mennyi legyen az elnök fizetése. Elmondtam, hogy Magyarországon maximalizáltuk a béreket, sem a miniszterelnök, sem a köztársasági elnök fizetése nem éri el a kétmillió forintot, ezért elvárjuk, hogy aki a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik, az is kövesse a példánkat. Szerintem ebben a két ügyben ők fognak engedni.
Az európai uniós intézmények mennyire következetesek, amikor Magyarországgal kapcsolatban kommunikálnak és cselekednek? Ön szerint túllépték valamiben is a hatáskörüket?
Nem lépték túl a hatáskörüket. Inkább az bánt, hogy néha olyanról vitáztak, amit még el sem olvastak, vagy amit nagyon egyoldalúan állítottak be. Ez az a bizonyos sokat emlegetett kettős mérce, csak az egyikre figyelek, a másikat nem kérdezem meg. Például az egyik biztosasszony egy rádió ügyében meghallgatta a rádió vezetőjét, de a Médiatanács vezetőjét nem. Én abban bízom, és arra kérem Martin Schulz parlamenti elnök urat is, hogy lassan kerüljenek le az asztalról a magyar kérdések. Hogy mi mindig kiállunk a magyar kisebbségek sorsáért, ez különleges téma, ezt viszont alig halljuk más országok részéről. Az, hogy behozzuk a vélt, vagy valós magyar belpolitikai problémáinkat, az szokatlan az Európai Parlamentben. Itt dolgoztam hat évig, de ez idő alatt a svéd, osztrák, vagy holland belpolitikai ügyekről vajmi keveset hallottam.
Az olaszokról azért hallhatott. Silvio Berlusconi volt kormányfő kapcsán Olaszországról voltak késhegyre menő viták az Európai Parlamentben.
Voltak, de alig hangzott el Berlusconi neve, ahogy Spanyolország kapcsán José Maria Aznar neve sem. Túl sok magyar ügytől hangos az EU, és én bízom abban, hogy körülbelül félév múlva, ahogy látják a konstruktivitásunkat, a hozzáállásunkat, a 100%-os európai elkötelezettségünket, ezek a dolgok kicsit lecsillapodnak.
Az elmúlt hónapokban hibázott-e valamiben a magyar kormány? Mennyire tudta követni a kabinet azt a sokat emlegetett evidenciát, hogy közös európai jövőben kell gondolkodnunk?
Ebben a nagy törvényalkotó lázban, ahol több mint 350 törvény született másfél év alatt, becsúsztak hibák. Én is hibáztam, amikor olyan törvényt írtam alá, amit később az Alkotmánybíróság, vagy valamelyik EU-s fórum kritizált. Igen, ezek hibák voltak, de ezeket lehet korrigálni. Az EU-val fennálló együttműködésünk szerződéseken alapul. Annak minden pontját kötelesek vagyunk betartani, és ebben nem látok komoly hibát.
Magyarország eddig hagyományosan a föderális Európa híve volt, közösségi modellel, erős EU-intézményekkel. Nem gondolja, hogy az ország az elmúlt időszakban már inkább kormányközi megközelítést alkalmaz, attól tartva, hogy az EU túlságosan beleavatkozik a belügyeibe?
Ha az EU-intézmények nem avatkoznak bele a dolgokba, óhatatlanul kialakul egy többsebességes Európa, magukra maradnak országok. Ha nem avatkoznak be, akkor nem működnek a közösségi politikák, ami az egyik legfontosabb motorja az együttműködésnek. Ha nem látható például egy erős migrációs, energia-, vagy éppen kül- és biztonságpolitika, akkor az EU veszít az erejéből, ezért a tagországoknak ezekben a témákban együtt kell működniük. Ez nem vesz el abból, hogy Magyarország és a többi tagország a szuverenitását megőrizhesse. Egyébként a néphatalom kétharmados átruházása egy pártra teljesen szokatlan Európában. Ezzel aligha tudnak mit kezdeni. Nekem csak arra kellett biztosítékot adnom az EU vezetőknek, hogy ezzel nem visszaél, hanem él a kormány, és a demokrácia változatlanul sértetlen. A kétharmadot ők nem tudják kezelni. Ez egy óriási lehetőség, ezért is született meg az új alaptörvény, ezért van ez az óriási ütemű és mértékű rendteremtés, de ez óriási felelősség is egyben.
Meg tudta őket nyugtatni?
Én elmondtam, amit gondolok. Nem én vagyok a legmagasabb szint, akivel tárgyalhatnak, akitől garanciát kaphatnak a demokráciára. Ők is tudják, hogy nem döntéshozó elnök vagyok, hiszen a döntéseket a miniszterelnök és a kormány hozza, de mégis csak az én szavam is sokat nyom a latba.
Mennyire aggasztja a közvéleményben érzékelhető fokozódó EU-ellenesség? Tud ez ellen valamit tenni?
Tudok. Nekem is rendelkezésre állnak kommunikációs csatornák, ahol el kell mondani, hogy nincs más út, mint az európai. Emlékszem még, hogy a rendszerváltás után számoltuk az éveket, hogy még mennyi idő van hátra a csatlakozásig. Ebben nőttünk fel. Ez volt az alapvető célkitűzésünk: az euro-atlanti csatlakozás. Nincs alternatíva, és ezt a lakosságnak is tudnia kell. Ez elsősorban kommunikációs kérdés, és tettek is kellenek.
Plágiumvádak: az ország kétharmadának még mindig megfelelő elnök vagyok!
Elnök úr, kedden újabb hírek érkeztek a doktori disszertációjával kapcsolatos ügyben, a hvg.hu szerint a dolgozat újabb oldalairól vetődött fel, hogy hivatkozás nélkül vette át más művekből. Igaz ez?
Megfogadtam, hogy ebben az ügyben nem nyilatkozom. Egy nyilatkozatot tettem, hogy ettől az ügytől elhatárolódom, és a plágium vádját messzemenőkig visszautasítom. Ez az álláspontom azóta sem változott, függetlenül a részállomásoktól. Ha az ember a dolgozatában a forrásokat megjelöli, és nem deklarálja 100%-osan a sajátjaként, akkor a plágium vádja fel sem merülhet. Egy másik nyilatkozatomban elmondtam, hogy mivel felállítottak egy vizsgálóbizottságot, én annak az eredményét tiszteletben fogom tartani. Egy államférfinak, magas rangú politikusnak meg kell méretnie magát minden pillanatban. Nyilvánosság előtt kell élnie, és be kell számolnia a korábbi és jelenlegi dolgairól. Az újabb felfedezéseket nem kívánom kommentálni, pontosan felírtam, hogy honnan származik az én anyagom, kitől vettem át. Ami fontos, hogy ez nem egy PhD volt a mostani elvárásokkal, hanem egy kisdoktori 20 évvel ezelőtt, ami írógéppel készült.
Mit jelent az, hogy tiszteletben fogja tartani a vizsgálat eredményét?
Azt, hogy tudomásul veszem.
Nem gondolja, hogy ez az ügy már ártott annyit az Ön személyének és a köztársasági elnöki intézménynek, hogy távoznia kellene a pozíciójából?
Annyit ártott, amennyire hagyták, hogy ártson. A felém irányuló szeretetet és bizalmat változatlanul érzem. Nyilvánvaló, hogy az ország kétharmadának még mindig megfelelő elnök vagyok. Akik az életemet, a pályámat, családi életemet, a gazdasági feddhetetlenségemet, a sportbéli és diplomáciai teljesítményemet figyelemmel kísérték, azok változatlanul bíznak bennem. A munkámat a legnagyobb alázattal és a legjobb tudásom szerint végzem függetlenül ettől a sajtó által sokat emlegetett ügytől. Valószínű, az, hogy most, 20 évvel a dolgozat megírása után kerül elő az ügy, annak köszönhető, hogy megpróbáltam segíteni a kormány munkáját, és a törvényalkotásban inkább motor voltam, mintsem fék. Inkább a határidők betartását, és a rendteremtés időzítését, mélységét segítettem elő. Ez a cél itt, és nem az, hogy kitől és honnan származnak olimpiával kapcsolatos adatok, ami mindenki számára elérhető. A nagy része közös forrásból származik egyébként, ezekre szokták azt mondani, hogy „a tudomány jelenlegi állása szerint”, de ezt még úgyis megtehettem volna, hogy a forrást sem tüntetem fel. Például azt, hogy 1936-ban volt a berlini olimpia, nem kell idéznem, hogy honnan tudom.
Olimpia: 3-4 aranyat várok!
Minek tudja be, hogy a magyar sport olimpiáról-olimpiára kevesebb aranyérmet szerez? Úgy tűnik, hogy visszaszorulóban is vannak azok a sportágak, amelyekben a magyarok hagyományosan sikeresek.
A magyar gyerekek 60%-a nem sportol semmit rendszeresen, ez máris beszűkíti a merítést. Így egyre kevesebb sportoló gyermek jut az egyesületekhez. Nem véletlen, hogy a kormány stratégiát dolgozott ki, hogy a jelenlegi 1 300 000 igazolt, rendszeresen sportoló magyar állampolgár számát 2-2,5 millióra felemeljük. Ezzel még mindig nem érjük el az európai átlagot, de ez már egy jó lépés lesz a nevelés és az egészségügy terén. Ha a merítés kisebb, az eredmények is nyilván elmaradnak. De ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az eredmények letéteményesei közül sokan elhagyták az országot, sok edzőnk külföldre távozott jobb fizetés, anyagi megbecsülés reményében. Azt látni kell, hogy Magyarországon a tehetséges gyermekek azért nem kallódnak el. Legalább 12-14 sportág lesz, ahol kiharcoljuk a részvételi jogot, és 150 fő körül alakul majd a magyar olimpiai csapat létszáma. Ez a szám is csökken egyébként.
Hány aranyérmet vár Londonban?
A lengyelek már leálltak az aranyérem-számlálással, és az összes éremben gondolkoznak. Gyakran csak egy századmásodperc különbség van az arany- és az ezüstérmes között. Biztos aranyérem-esélyest alig tudnék mondani, de fel tudok sorolni legalább 10-et, akik oda tudnak jutni. 3-4 aranyérem lehetséges, éppen azért, mert több vasat tartunk a tűzben. Összesen 12-14 éremmel számolok.