Pesszimista az Európai Bizottság az Európai Összekapcsolási Eszköz vitája kapcsán. Siim Kallas közlekedési EU-biztos kemény vitára számít a jövőben a 30 milliárd eurós transzeurópai pénzalapról, bár szerinte enélkül nem valósulnának meg valódi, határokon átnyúló infrastruktúra-projektek.
Nem számít sok jóra az Európai Bizottság alelnöke az Európai Összekapcsolási Eszköz (Connecting Europe Facility – CEF) nevű pénzalap vitájában. Siim Kallas erről a European Policy Center (EPC) rendezvényén beszélt csütörtökön, előrevetítve, hogy komoly érdekkülönbségek figyelhetők meg a tagországok között.
A CEF létrehozására tavaly nyáron tett javaslatot az Európai Bizottság a következő pénzügyi tervezési ciklusra vonatkozó költségvetési tervezethez kapcsolódva, a célja pedig az lenne, hogy az összesen 30 milliárd eurós keretből támogatást nyújtson a transzeurópai közlekedési-, energia- és telekommunikációs infrastruktúra kiépítésére és fejlesztésére 2014-2020 között. A 30 milliárd euróból 21,7 milliárd eurót lehetne fordítani a határokon átnyúló közlekedési projektekre, ez pedig kiegészülne további 10 milliárd euróval, amelyet kizárólag a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) befejezésére lehetne felhasználni.
Elsősorban a 10 milliárd eurós pótlólagos keretet érte komoly kritika a tagországok részéről, ezt az összeget ugyanis a 2014-2020 közötti időszakra tervezett kohéziós alapból kanyarítaná le az Európai Bizottság. A tagállamok egy része úgy látja, hogy ezt az összeget hasznosabban tudnák elkölteni maguk a tagországok, anélkül, hogy a Bizottság megkötné, hogy mire kell felhasználniuk.
A közlekedési EU-biztos szerint frusztráló, hogy éppen az úgynevezett „kohéziós országok” panaszkodnak az új uniós pénzalap kiegészítésére. Nem is ért egyet az érveléssel, Siim Kallas úgy látja, ha a tagállamok szabadon költenék el ezt a pénzt, „az eredmény egyáltalán nem lenne olyan szép és jó”.
A BruxInfo kérdésére Siim Kallas elmondta, „a tagországok a kohéziós alapból soha nem költenének pénzt transzeurópai projektekre, csak nemzetállami fejlesztésekre, ebben egészen biztos vagyok”. A bizottsági alelnök úgy látja, a kormányok álláspontja nem túl előrelátó, és „taktikailag sem túl bölcs”. Hozzátette, hogy folyamatosan próbálja győzködni a Tanácsot a CEF létjogosultságáról, hamarosan például a javaslat ellen leginkább ágáló visegrádi országok szakminisztereivel találkozik.
A tagországok egy részének az volt a kérése a Bizottság felé, hogy ha már 10 milliárd eurót elvenne a kohéziós alapból, akkor ezen belül hozzon létre ugyanolyan nemzeti borítékokat, mint az agrártámogatások esetében. Siim Kallas egyértelművé tette, hogy ezt nem támogatja, mivel „ezzel a CEF is ugyanolyan lenne, mint a többi uniós pénzalap”, holott az Európai Összekapcsolási Eszköznek szerinte ennek éppen az lenne a célja, hogy a tagállami érdekeken felülemelkedve, valódi európai projektek készülhessenek el. Méghozzá nagyobb projektek, „10 milliárd eurót nem lehet szétosztani kisebb fejlesztésekre, a nagyok viszont ugyanúgy lefedik az úgynevezett kohéziós országokat is” – tette hozzá a bizottsági alelnök.
Siim Kallas a maga részéről azt ígérte a „kohéziós országoknak”, hogy a projektek kiválasztásának folyamata méltányos lesz, és minden tagállam ugyanolyan feltételekkel kaphat pénzt a keretből.
Nemcsak a kohéziós alapból származó 10 milliárd eurós kiegészítést, hanem magát a 30 milliárd eurós keretű CEF-et, és a transzeurópai közlekedési hálózatok új rendszerét sem támogatja több tagállam, köztük Magyarország sem. Legalábbis egyelőre többen kétkedve fogadják az új rendszert, és a hozzárendelt pénzalapot, szerintük ugyanis nem egyértelmű, hogy az új alap hogyan fog működni, és garanciákat sem látnak annak sikerére.
A decemberben bemutatott TEN-T hálózattal összefüggésben pedig Magyarország, és még számos tagállam számára nem világos, hogy a Bizottság milyen szempontok alapján rajzolta újra a TEN-T folyosókat. Mint ismeretes, a 10 transzeurópai közlekedési vonalból három haladna át Magyarországon, jóllehet a kormány egyelőre kettővel számol. (A Duna-folyosó részeként a Bécs-Budapest közötti vasútvonal fejlesztésére 2020-ig csak hatástanulmány készülne.) Ezzel kapcsolatban Balázs Péter volt külügyminiszter, az egyik folyosó koordinátora korábban a BruxInfónak azt mondta, szerinte Magyarországon annyi folyosó megy keresztül, amennyit a földrajzi helyzete indokol.
Kovács Tamás Iván helyettes államtitkár a közlekedési miniszterek decemberi találkozóján kifejtette, nem ért egyet a törzshálózati folyosók koncepciójával sem. Szerinte ezzel egy fölösleges harmadik szint jönne létre a közlekedési hálózati rendszerben, jelentős adminisztratív terhet róva a tagállamokra. A politikus úgy látja, mindez lekötné az Európai Összekapcsolási Eszköz (Connecting Europe Facility) költségeinek jelentős részét.
Visszatérő érvelés az is, amit Nagy-Britannia hangoztat lépten-nyomon: most, amikor minden tagország megszorításokra kényszerül, ennek a filozófiának kellene megjelennie az EU-politikák finanszírozásában, és így a 2014-2020 közötti többéves pénzügyi keret tervezetében is. Az uniós forrásokat London szerint az egységes piac kiteljesítésére kellene fordítani.
A nettó befizető országoknak általános véleménye, hogy a rendelkezésre álló európai uniós forrásokat a kedvezményezetteknek a jelenleginél sokkal célzottabban kellene felhasználniuk. Legyen inkább kevesebb projekt, de azok legyenek megvalósíthatók és konkrétak. A Bizottság szerint a CEF éppen ezt a célt szolgálná.
Mindet összevetve az Európai Bizottság alelnöke úgy látja, hogy a helyzet nem néz ki túl jónak, és a vita is hamarosan veszélybe kerülhet. Siim Kallas hozzátette, „nem vagyok túl optimista a vita lehetséges eredményét tekintve”.