A költségvetési biztost szavaival élve „tipikusan nadrágszíj-meghúzó” 2012-es uniós büdzsében állapodott meg szombatra virradóra a Tanács és az Európai Parlament. A tényleges kifizetések alacsony szintje miatt fennáll a veszély, hogy az EU nem lesz képes eleget tenni bizonyos pénzügyi kötelezettségvállalásainak.
Nem ismétlődött meg az egy évvel ezelőtti dráma: a Tanács és az Európai Parlament szombatra virradóra a szerződés által előírt 21 napos határidőn belül megállapodott a 2012-es uniós költségvetésről. „Ez tipikusan a megszorítás költségvetése” – jellemezte a végeredményt Janusz Lewandowski, a büdzsé tervezetének kidolgozásáért felelős biztos, aki szerint az EU költségvetése a tagállamok pénzügyi problémáinak túszává vált.
A tényleges kifizetések mindössze 1,89 százalékkal nőnek jövőre 2011-hez képest, ami 129,088 milliárd euró kiadást, a GNI arányában pedig 0,98 százalékos szintet jelent. Ez a szám pontosan megegyezik azzal, amit a Tanács közös álláspontjában elfogadott, vagyis a kormányok jottányit, mondhatni egy centet sem engedtek az intézményközi tárgyalásokon, holott a Parlament körülbelül 4 milliárd euróval többet követelt. Az Európai Parlament azzal vigasztalódhatott, hogy a jövő évi költségvetés a pénzügyi kötelezettségvállalások szintjén végül 986 millió euróval nagyobb lesz, mint amit a Tanács eredetileg elfogadhatónak tartott.
A pénzügyi kötelezettségvállalások és a tényleges kifizetések között egyre jobban szétnyíló olló azonban annak veszélyét vetíti előre, hogy az EU idővel nem fog tudni eleget tenni pénzügyi kötelezettségvállalásainak, hiszen azok kielégítésére nem lesz elég pénz. „Ez a gyakorlat legfeljebb két-három évig folytatódhat, utána törölni kell majd programokat” – figyelmeztetett Alain Lamassoure, francia néppárti képviselő, a parlamenti tárgyalóküldöttség vezetője. Janusz Lewandowski szerint is növekszik a valószínűsége annak, hogy az EU nem tudja majd a tagállamoknak megtéríteni az Európai Szociális Alapból és a hetedik kutatási keretprogramból konkrét projektekre lekötött és kifizetett támogatásokat.
Az intézményközi költségvetési tárgyalások utolsó szakaszából a legtöbb időt valójában a 2011-es költségvetés módosítása körüli vita vette el. A kormányok még a tavalyi tárgyalásokon egy közös nyilatkozatban kilátásba helyezték, hogy amennyiben év közben plusz kiadások válnak szükségessé, a büdzsé gyors módosításával teremtik elő a szükséges forrásokat. Ez most meg is történt, ám a Bizottság által az Európai Szociális Alapból és a hetedik kutatási keretprogramból finanszírozott projektekhez kért plusz 550 millió (kiigazított formájában már 595 millió) euróból a tagállamok csak 200 millió euró többletbefizetést vállaltak át, a fennmaradó rést a vidékfejlesztési büdzsé megnyirbálásából teremtik elő. A Bizottság már november 21-én előterjeszt egy összesen 38 millió euró értékű módosító javaslatot a szociális alapból esedékes kifizetések szavatolása érdekében.
Alain Lamassoure a megállapodást követően elhárította, hogy a Parlament vereségeként állítsák be a végeredményt. Mint hangsúlyozta, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta ez a terminológia nem állja meg a helyét, ugyanis a két költségvetési intézmény együttműködése és nem harca jellemzi mostantól a procedúrát. „Ha elfogadtuk a Tanács számait, ezt azért tettük, mert a nehéz gazdasági és költségvetési helyzetben ez volt a maximum, amit a tagállamok adni képesek. A válság óta nem csak arról van szó, hogy a kormányok nem akarnak többet adni, hanem arról, hogy nem is tudnak” – mutatott rá a veterán EP-képviselő, korábbi francia Európa-ügyi miniszter.
Lamassoure úgy vélte, hogy a jelenlegi helyzetben az EU finanszírozása teljesen a tagállamok kényétől-kedvétől függ. Ezért nyilvánvaló, hogy Európának saját források kellenek, hiszen csak ez képes annak szavatolására, hogy az uniós büdzsé ne függjön többé a tagállamok finanszírozási akaratától illetve arra való képességétől. „Ha ez a feltétel teljesülni fog, egészen más lesz a vita” – tette hozzá.
A tárgyalásokon a Tanács álláspontját megjelenítő lengyel pénzügyminisztériumi államtitkár szerint az idei költségvetési tárgyalások sajátossága abban állt, hogy ezúttal mellőzték a vitát a politikai prioritásokról és ehelyett a tényleges kifizetések szintjére koncentráltak, arra törekedve, hogy ne a szükségesnél ne terheljék meg jobban a nemzeti költségvetéseket.
Ami a 2012-es büdzsét illeti, a pénzügyi kötelezettségvállalások szintjén 147,23 milliárd eurót állítottak be a rendszerbe, ami a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,12 százalékának felel meg. Összehasonlításképpen: a Bizottság büdzséjavaslata 1,13%-ot, a Tanács kiinduló álláspontja 1,11 százalékot, az EP olvasata pedig 1,13 százalékot tartalmazott.
A tényleges kifizetéseknél 129,088 milliárd euró, azaz a GNI 0,98 százaléka a végeredmény, ami pontosan megegyezik a Tanács egyhangúlag elfogadott álláspontjával. A Bizottság és az EP is ezzel szemben 1,01 százalékos kifizetést szorgalmazott. A Parlament egyenesen több mint 4 milliárd euróval ment volna a tanácsi álláspont fölé, ám végül be kellett érnie azzal, hogy a kormányok a pénzügyi kötelezettségvállalásoknál elmozdultak az EP felé. És akárcsak tavaly, idén is egy külön közös nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy amennyiben a most jóváhagyott források elégtelennek bizonyulnak az adminisztratív kiadások kivételével a 2012-es költségvetés többi fejezetének a finanszírozásához, a Bizottság a büdzsé módosításának kezdeményezésével legkésőbb jövő év szeptemberében pótlólagos forrásokra jelenthet be igényt.
A 2012-es költségvetésben a tényleges kifizetések szintjén 55,3 milliárd euró áll majd rendelkezésre a költségvetés első fejezetére. Ezen belül 11,5 milliárd euró a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló versenyképességi kiadásokra és közel 44 milliárd euró a kohéziós kiadásokra. A természeti erőforrásokra (mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem) 57 milliárd euró lesz elkülönítve (ebből 43,8 milliárd a piaci intézkedésekre és a direkt támogatásokra); a bel- és igazságügyi fejezetre közel 1,5 milliárd euró; a külkapcsolatokra közel 7 milliárd euró, míg az adminisztratív kiadásokra 8,2 milliárd euró.