Az október 11-én megbukott szlovák kormány vezetőjét Iveta Radičovát sokan az ország eddigi legjobb miniszterelnökének tartják, mások épp ellenkezőleg vélekednek. Szlovákia első női kormányfője teljesen visszavonul a politikából, ám sok elemző szerint a népszerűségi és politikai tőkéjét figyelembe véve ez hiba lenne. Valóban kilép a közéletből, vagy csak egy erős visszatéréshez készíti elő a terepet? A Kitekintő a távozó politikusasszony személyiségét, eddigi politikai szereplését és potenciális jövőképeit elemzi.
Bő egy év utáni kormányzás után csúfos véget ért a jobboldali koalíció Szlovákiában. A belső ellentétek szétfeszítették a tavaly júliusban hivatalba lépett kabinetet, a bukás pedig látszólag az együttműködés névleges fejét, Iveta Radičová miniszterelnököt érintette a legsúlyosabban. Az eddigi jelek szerint a politikusnő végérvényesen kilépik a politikából, és visszatér civil hivatásához, a szociológiához. A jövő év márciusára programozott előrehozott választásokig ugyan még ő tölti be az ügyvivő kormány vezetői posztját, ám feladata ezután csak az, hogy „fűtsön és világítson”, ahogy arra Robert Fico, a baloldali Smer elnöke epésen rámutatott.
Merre tovább, Iveta?
A bukást követően hamar beindultak a találgatások Radičová jövőét illetően. Voltak elemzők, akik szerint a partnereiből és saját pártjából is kiábrándult politikus új pártot alapít majd, és azzal indul neki az előrehozott választásoknak. Mások úgy vélekedtek, hogy kivár, és 2014-ben ringbe száll az üresen maradó államfői székért, amelyet már 2009-ben is kinézett magának, ám akkor alulmaradt a jelenlegi elnökkel, Ivan Gašparovič-csal szemben. Az elmúlt napokban azonban mindezen forgatókönyvek megrengtek, amikor bejelentette visszavonulási szándékát.
Az már múlt héten biztossá vált, hogy a miniszterelnök-asszony nem tart igényt pártja választási listájának első helyére, sőt egyáltalán nem szeretne bekerülni a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) jelöltjei közé. Ráadásul a tömörülés hétvégi tanácskozásán azt is kijelentette, a jövő évi választások után a pártból is kilép. A Bumm.sk tudósítása szerint, párttársainak elmondta teljes felelősséget vállal kormánya tevékenységéért, a bukás körülményeiért is. Ugyan még arcát adja a választási kampányhoz, ám utána elhagyja az SDKÚ-t.
Úgy érzem, már nincs jogom az állampolgárok bizalmáért folyamodni a következő választások során – indokolta meg döntését.
Nyilvánosan tagadta, hogy új politikai formáció építésén dolgozna. Véleménye szerint ez hűség kérdése, és ő nem szándékszik megtagadni eddigi pártját. Elmondta, hogy nem fogja követni némely elődeit a párton belüli ellentétek szításában, és pártszakadások levezénylésében, finoman utalva a két ex-miniszterelnök, a jobboldali Mikulaš Dzurinda és a baloldali Robert Fico korábbi tevékenységére. Az államfői ambícióiról szóló beszélgetést túl korainak nevezte.
Eddigi politikai partnerei mind fájlalták Radičová bejelentését. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke sajnálatát fejezte ki, és elmondta a kormányfő távozásával sokat veszít a szlovák jobboldal. Hasonlóan vélekedett Pavol Abrhan, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) alelnöke is, aki szerint Radičová új színt hozott a szlovák politikába, az átláthatóságért tett igyekezetét pedig tiszteletre méltónak nevezte. Az SDKÚ vezetője, Mikulaš Dzurinda is csatlakozott a sajnálkozók kórusához, ám az ő nyilatkozatait joggal lehet őszintétlenséggel gyanúsítani, hiszen rövidtávon ő profitálhat a legtöbbet az eseményből. Szinte biztos, hogy a kétszeres miniszterelnök tavasszal újra a választási lista első helyére kerül, és újra ő lesz a legnagyobb jobboldali tömörülés miniszterelnök-jelöltje.
Az ellenzéki Robert Fico, aki márciustól nagy eséllyel visszatérhet a kormányfői székbe, távolról sem volt olyan lovagias, mint a kormánykoalíció vezetői. Az elmúlt egy évben nem telt el olyan hét, hogy a szociáldemokrata vezér ne vádolta volna meg ellenfelét gerinctelenséggel, gyengeséggel vagy éppen korrupcióval. A visszavonulás hírét hallva így nyilatkozott:
Elfut, mert csődöt mondott személyesen és kormányfőként is. Gyenge miniszterelnök volt, nem volt képes kormányozni. Kormányzása után kő kövön nem maradt Szlovákiában. Elfut a felelősség elől, mert nem tud magyarázattal szolgálni választóinak.
A visszavonulás okai
Bár nem valószínű, hogy a ficói válasz a leghelyesebb, ám a kérdés valóban fennáll, hogy miért is e teljes kivonulás a politikából. Radičová nem az egyetlen politikus a régióban, aki megbukott bizalmatlansági indítványon, és mégis legtöbbjüknek esze ágában sem volt háttérbe vonulni. A The Slovak Spectator internetes lap elemzésében idézett szakértők szerint a politikusasszonyra hatalmas terheket rótt az elmúlt egy év kormányzása, ezek feldolgozásához pedig időre van szüksége.
Lapozzon, és tudja meg miért ábrándult ki a politikából Iveta Radičová!
Ha vetünk egy pillantást a 2010 nyara óta regnáló kabinet működésére, akkor egyértelművé válik Radičová kiábrándultságának oka. A koalíció megalakulása után szinte rögtön megkezdődtek a civakodások és belviszályok. A kormányfőnek minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy kompromisszumokat hozzon létre a felek között, és jól kormányozza az országot. A végleges szakítást okozó eurósánc körüli vitát rengeteg torzsalkodás előzte meg. A főügyészválasztás, a nyelvtörvény, az adóreform csak három olyan téma, amely akár hasonló bukáshoz vezethetett volna, hiszen a miniszterelnök-asszony már korábbi két esetben is meglebegtette lemondását. A koalíciós viszályokon túlmenően saját pártja, az SDKÚ egyöntetű támogatását sem élvezhette. Dzurinda pártelnök többször is borsot tört a riválisának vélt politikus orra alá, legutóbb a kassai adóhivatalok körül alakult ki olyan nézeteltérés, amelyben szinte egyetlen párttársa sem állt ki a kormányfő mellett.
Az először 2005-ben szociális és munkaügyi miniszterként a politikába lépő szociológus-asszony karrierje szinte töretlenül ívelt felfele a mostani bukásig. 2009-ben az SDKÚ elnökjelöltje, 2010-ben pedig miniszterelnök-jelöltje lett. Ez utóbbi pozíciót azért szerezte meg, mert Dzurindának akkor korrupciós gyanúk miatt háttérbe kellett vonulnia. A most megbukott kormányban külügyminiszterként tevékenykedő politikus egy pillanatig sem veszítette el pártja fölötti irányítást, így sosem volt tiszta, hogy ki is irányít mit, és hogyan.
Az ellenzék sem hagyott egy perc nyugalmat sem Radičová számára. Robert Fico még önmagához képest is túlságosan ellenszenvesen és lovagiatlanul viselkedett a kormányfővel szemben. Talán azért is, mert ő képviselte a jobboldali pártok legerősebb Fico-ellenes vonalát, egy pillanatra sem volt hajlandó szóba állni a 2006 és 2010 között miniszterelnökként tomboló politikussal. A Smer elnökének viselkedésmódjával kapcsolatban úgy nyilatkozott:
Fico tizenöt hónapon keresztül provokált, hogy az ő szintjére süllyedjek. Nem volt mindig könnyű a saját nyelvembe harapni, de meg vagyok róla győződve, hogy a politikának máshogy kell kinéznie.
A Parameter.sk arról is beszámol, hogy a politikusnő érti, Fico miért csak az ő személyiségének lejáratásán ügyködik, hiszen így akarja megspórolni a többieket, életben tartva egy esetleges bal-jobb koalíció esélyét.
Egy hálás céltábla vagyok. Nem átallja ellen felhasználni minden eszközét. Számomra lehetetlen a kommunikáció ezzel az úrral – mondta.
A decensség átka: gyenge gyomor
Mindezen körülmények között Radičovának mégis sikerült erősen reformista és európai politikát folytatnia. A helyzetből, de személyiségéből adódóan is megpróbált konszenzusos politikát folytatni, megpróbált nem az erő nyelvén beszélni. Talán naiv módon, de megpróbált tartást, értékelvűséget és erkölcsösséget vinni a politikába. Tette ezt egy olyan Kelet-Közép-Európában, ahol egyik érték sem szerepel a politikusok legtöbbjének szótárában.
A The Slovak Spectator publicistája szerint Radičová legfontosabb tulajdonsága a decensség volt, amely egy igen ritka erény a mai politikában.
Mindazonáltal, egy miniszterelnök decenssége Szlovákia heves politikai éghajlatában, pártja és miniszterei érezhető támogatása nélkül egy törékeny emberi jellemvonás, amely károsodhat minden egyes használat alkalmával – véli Beata Balogová.
Talán ez a decensség és értékelvűség az oka annak, hogy nem sikerült négy évig hatalmon maradnia. Az államelnöki aspirációival kapcsolatos újságírói kérdésre a 2005-ben elhunyt férje, Stano Radič humorista egyik aforizmájára utalva így válaszolt:
„Vegyenek be a politikába! Jelige: erős gyomrom van.” Nekem az utóbbi időben már komoly görcseim voltak.
Radičová valószínűleg nem rendelkezett politikusi gyomorral, de a visszavonulását követő években hasonló érzékenységű és tartású politikai vezetője nem lesz Szlovákiának. Pedig jól jönne neki.