Nem lehet pontosan megállapítani azok számát, akik az úgynevezett Bestiára, a „halál vonatára” kapaszkodnak fel azért, hogy elhagyják Közép-Amerikát az Egyesült Államokért, egy új és jobb élet reményében. Ez a szerelvény viszi el őket a mexikói-amerikai határhoz. Az illegális bevándorlók egy részének sikerül, többeknek azonban kudarccal, vagy ami még rosszabb, halállal végződik az utazás.
Nincsenek pontos adatok a vonaton utazók számáról és származásáról, de magáért beszél, hogy a mexikói hatóságoknak tavaly 30 nap alatt 1500 utast sikerült „megállítaniuk”, akiknek a többsége Guatemalából, Hondurasból és El Salvadorból jött.
Egy, a vonat nevét is viselő dokumentumfilm forgatásával kerülhettek a figyelem középpontjába azok a kivándorlók, akik annyira elkeseredettek, hogy az életüket kockáztatva is képesek hónapokat utazni, miközben a határátkelésük közel sem biztos. A filmet a vonat egyik korábbi utasa forgatta, aki ma már az Egyesült Államokban él, ezáltal az ő információi tényleg első kézből származnak.
A vonaton
De milyen is ezen a vonaton utazni? A vagonokban, vagonok tetején, és hogyan kezdődik az utazás egy guatemalai számára, akinek a vágyott cél előtt át kell jutnia Mexikón is?
A délről, Mexikón kívülről érkezőknek először egy folyón kell átkelniük, majd majdnem 300 kilométert gyalogolniuk, hogy az első vonatot elérjék. Heteken keresztül csak vonatról vonatra szállnak át, vagonok között és tetők alatt keresve helyüket. Néhányan meg-megállnak és menedékhelyeken pihennek meg, hogy erőt gyűjtsenek a folytatáshoz. Itt önkéntesek és papok állnak segítségükre, akik még az agyontaposott cipőjük talpát is megjavítják.
Mások inkább folytatják a vonatutat, mert félnek, hogy lekésik a következő csatlakozást. A vagon tetején elalvókat a leesés veszélye fenyegeti, ami a halálukat okozhatja, de ugyanígy járhatnak azok is, akik elvesztik az egyensúlyukat.
A veszély azonban egész útjuk során elkíséri őket, még akkor is, mikor a szerelvény áll a semmi közepén, a sivatagban.
A vonatra várakozók gyakran mexikói bűnözői csoportok támadásának és emberrablásainak esnek áldozatául. Ez olyannyira jelent valódi veszélyt, hogy a mexikói Nemzeti Emberjogi Bizottság pontos és megdöbbentő adatokkal rendelkezik a rablások számáról. E szerint tavaly hat hónap alatt 11 333 migránst raboltak el, tőlük vagy családjaiktól próbálva váltságdíjat kikényszeríteni.
E bűncselekményeket olyan drogcsempész bandák végzik, mint például a hírhedt mexikói Los Zetas. Nemcsak a váltságdíj reményében rabolják el őket, hanem azzal a céllal is, hogy maguk közé állítsák az utazókat és bevonják őket a drogcsempészetbe.
A túlélőknek sem biztos, hogy sikerül
A hosszú út után további kitartásra lesz szükségük a migránsoknak, amint a határhoz megérkeznek. Itt már úgy tűnik, tényleg csak egy karnyújtásnyira vannak a lehetőségek hazájától, mégis hónapokba is beletelhet, míg sikerül átjutniuk a másik oldalra. Több hónapra is az amerikai-mexikói határvonalnál ragadhatnak, mígnem sikerül összegyűjteniük annyi pénzt, amennyiért valaki átjuttatja őket a túloldalra. Sokan vannak olyanok is, akik minden nyom nélkül eltűnnek.
És akiknek sikerült elérniük Amerikát? Ők kevesen vannak és nem biztos, hogy megtalálták biztos megélhetésük forrását az államokban.
Az említett dokumentumfilmben egy salvadori nő mesél történetéről az Egyesült Államokból. „Mindig is mondtam, hogy nehéz, de nem lehetetlen átjutni. Állítottam, hogy nem halok meg, mielőtt megérkeznék, de mostmár csak annyit mondok: ahogy Isten szeretné”. Ő három hónapos út után érkezett meg Los Angelesbe, állandó munkája nincsen, de nem tartja megoldásnak, hogy visszamenjen hazájába.
A leírtak fényében, a több hónapos viszontagságos út és bizonytalan jövő miatt már-már ésszerűtlennek tűnhet, hogy miért választják ilyen sokan a megszökést. Az biztos, hogy nyomós oknak kell a háttérben állnia, és nagy szenvedést és nehézséget kell valakinek átélnie a hazájában ahhoz, hogy vállalkozzon akár több száz kilométer megtételére is. Őket még az a tény sem rettenti vissza, hogy több mint egy éve 72 illegális bevándorló holttestét találták meg Mexikó egyik államában, akik minden bizonnyal az Egyesült Államokba akartak eljutni.
A mexikói Nemzeti Emberjogi Bizottság becslései szerint naponta 50-en tűnhetnek el olyan emigrálni szándékozók, akik semmiféle irattal nem rendelkeznek és így nem is lehet nyomon követni őket.