A határon túli magyarok szavazati jogán érintő kérdések megvitatására szervezett konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Egyetem a Külügyminisztérium támogatásával. „A határon kívül élő állampolgárok parlamenti képviselete – A külföldön történő szavazás, példák és kihívások” című konferenciát annak szellemében hívták életre, hogy megismerjék a választójogi kérdésekben jártas, nemzetközileg elismert szakértők nézeteit. A konferencián előadást tartott többek között Martonyi János külügyminiszter, Áder János Európai Parlamenti képviselő, és Korhecz Tamás a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.
A konferencia fővédnöke, Martonyi János külügyminiszter azzal az alaptézissel indította előadását, hogy a külhoni állampolgárok szavazati joga a nemzeti szuverenitás körébe tartozik. Az új választójogi törvény megalkotásakor azonban figyelembe kell venni, hogy a magyarok évszázadok óta szoros kapcsolatban élnek a Kárpát-medence népeivel, valamint, hogy Magyarország az Európai Unió tagja.
A nemzetközi szabályozás a fő elveket rögzíti, a külhoni állampolgárok szavazati jogával nem foglalkozik, így az nemzeti hatáskörnek tekinthető. Emellett a külügyminiszter megemlítette a Velencei Bizottság jelentését, mely 57 ország gyakorlatát vizsgálta meg és azt mondja ki, hogy meg kell keresni a lehetőséget, hogy egyenlőséget teremtsünk az anyaországi és a határon túli magyarok jogállása között. Elmondta, Magyarország mindig is saját állampolgárának tekintette az elvándorolt nemzettársakat, azonban ez az elv a szomszédos országokban élő magyarokra nem vonatkozott. Az új szabályozás pedig ezt a diszkriminációt kívánja eltűntetni.
Martonyi János előadását követően Trócsányi László párizsi nagykövet, egyetemi tanár a külügyminiszter által már említett Velencei Bizottság jelentését ismertette részletesen, s mutatott rá a külhoni állampolgárok szavazati joga mellett illetve ellen szóló érvekre. A jelentés fontosnak tartja az állampolgárok közötti egyenlőséget, ugyanakkor rámutatott azokra a hátulütőkre is, hogy a huzamosan külföldön élő állampolgárok nem ismerik megfelelően az anyaország politikai viszonyait, nem tudnak beleszólni a jelöltállításba, programalkotásba, valamint a hazai politikusok is csak nehezen tudják megszólítani őket.
Az Európa Tanács mellett működő, alkotmányozási kérdésekben tanácsadóként tevékenykedő szakértői testület megállapítja, hogy Európában a pozitív jogalkotás jellemző, vagyis az a tendencia, hogy egyre több ország próbál meg lehetőséget teremteni a külföldön élő állampolgárainak a választásokon való részvételre. Ez a gyakorlat azonban csak az országos választásokon alkalmazott, helyi választásokon csak elvétve voksolhatnak a határon túliak.
Európai példák
Joelle Garriaud-Maylam francia szenátortól a franciaországi, Manuia Aguiar egykori portugál képviselőtől a portugál, majd Guidon Tintori a Leideni Egyetem tanárától az olaszországi példákat ismerhette meg a hallgatóság. Franciaországban egy folyamatos jogkiterjesztés következményeként ma a felsőházban 6 szenátor, az alsóházban pedig 11 képviselő érvényesítheti a 2,5 millió külföldön élő francia állampolgár érdekeit. Amellett, hogy mára már államtitkári szinten foglalkoznak a határon túli franciákkal, elvi kérdésnek tekintik, hogy minden francia állampolgár rendelkezzen választójoggal függetlenül attól, hogy csak a francia, vagy akár más állampolgárság birtokosai is.
Portugáliában is sor került a nemzetfelfogás átértelmezésére, s a területi elv helyett a nemzethez tartozás – a valós kapcsolat (genuine link) állam és polgára között – került előtérbe. A portugál diaszpóra a világban 4 képviselőt juttathat a parlamentbe. A négymillió külföldön élő portugál választási hajlandósága azonban igen csekély. A négymillióból, ugyanis alig 200 ezren iratkoztak fel a választói névjegyzékre, mely kevesebb, mint 20%-os részvételi arányt mutat. Az elnökválasztás során viszont már jelentős szerepet tölthetnek be a külföldről leadott szavazatok. Manuia Aguiar elmondta, hogy a választási technikán javítani kell, mert a postai úton való szavazás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a külföldi állampolgár szavazata nem érkezik be időben, amit az érvénytelen szavazatok nagy aránya is mutat.
Olaszországban egy 2001-es törvénymódosítással tették lehetővé a külföldön élő olaszok szavazását, melynek köszönhetően 6 szenátort és 12 képviselőt küldhetnek a törvényhozásba a határon túliak. Ezzel egyidőben létrehozták a Határon Túli Olaszok Minisztériumát is. Guidon Tintori szakértő szerint a jogszabály nem kellően átgondolt, mivel túl könnyűvé vált a hozzáférés az olasz állampolgársághoz, melynek köszönhetően akár a négy generáció óta Dél-Amerikába kivándorolt olaszok is – az európai uniós útlevél megszerzése érdekében – felvehették az olasz állampolgárságot.
Példák a szomszédból
Varga Attila RMDSZ-es román parlamenti képviselő keleti szomszédunk választási rendszerét mutatta be, ahol a külföldön élő románok szavazati joga nem tekint vissza nagy múltra. A rendszerváltást követően ugyanis 1991-ben romániai lakcímhez kötötték a választójogot, s tisztán listás választáson keresztül töltötték be a parlamenti mandátumokat. A 2008-as módosítás már tisztán egyéni körzeteket hozott létre. A román diaszpóra így 4 képviselőt és 2 szenátort juttat a törvényhozásba. Ebben rendszerben egy-egy képviselőt választ az Európai Unió, Eurázsia (EU-n kívüli Európa és Ázsia), Amerika és Afrika románsága. A két szenátor között pedig Európa és Ázsia, valamint Amerika és Afrika felosztás működik. Ismeretes, hogy az elnökválasztás során döntő jelentőséggel bírtak a külföldről leadott szavazatok. 70 ezer szavazattal nyert Basescu, külföldről pedig majd 150 ezer szavazat érkezett, mellyel megfordította a szavazást.
Korhecz Tamás a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke pedig a jugoszláv utódállamok gyakorlatát mutatta be. Ezen belül is Horvátország és Szerbia választási rendszeréről kaphatott mélyebb bemutatást a hallgatóság. Az előadó elmondta, hogy a horvát gyakorlatból sokat meríthet majd a magyar kormány a törvényalkotási folyamat során, mivel a két ország demográfiai viszonyai rendkívül hasonlóak, valamint Horvátországban húsz éve működik a könnyített honosítás, valamint a határon túl élő állampolgárok választójogának intézménye. A Szábor 12 választókörzetből arányos választással választják. Ebből egy lista jut a nemzeti kisebbségeknek, egy pedig a külföldön élő állampolgároknak. Így maximum 14 képviselő nyerhet mandátumot a határon túli szavazatokból. A határon túliak pedig aktív és passzív választójoggal is rendelkeznek.
Szerbiában pedig egykamarás, arányos választási rendszer működik, egy választókörzettel. 2007-ben módosították az állampolgársági törvényt úgy, hogy minden kivándorolt honosíthatóvá vált. A határon túli szerbek rendelkeznek választójoggal, azonban nincs intézményesített képviseletük, s az országos listára szavazhatnak.
Milyen lesz a magyar szabályozás?
A konferenciát Áder János európai parlamenti képviselő előadása zárta, aki a folyamatban lévő magyarországi törvényalkotásról beszélt. Beszédét azzal nyitotta, hogy Magyarország a külhoni magyarok választójogának jogi szabályozással elmaradásban van, hiszen Európa túlnyomó többsége lehetőséget nyújt a külföldön élő állampolgárok számára, hogy anyaországuk választásain leadhassák szavazatukat. A születő módosításról annyit árult el, hogy a határon túli magyarok pártlistára szavazhatnak majd, előtte azonban önkéntesen regisztrálniuk kell magukat a választói névjegyzékben. Szavazataikat postán, vagy személyesen a követségeken is leadhatják majd, elektronikus szavazásra annak biztonsági problémái miatt nem lesz majd lehetőség.
A konferencia hasznos információkkal szolgált a külföldön élő állampolgárok választójogának nemzetközi gyakorlatára vonatkozóan. Nyugat-európai és kárpát-medencei országok példája bizonyítja, hogy az intézmény működőképes. A kérdés az, hogy sikerül-e megfelelően átültetni a magyarországi gyakorlatba, illetve milyen következményekkel jár majd a magyar-magyar kapcsolatokra, illetve a kisebbségi magyar közösségek és a többségi társadalmak viszonyára.