“Ezekben a nehéz időkben különösen fontos, hogy mindenki képes legyen a saját árnyékát átlépve a közös problémák megoldásában együttműködni. Azzal, hogy az FNV is megszavazta a javaslatot egy két éves közös munkát zárhatunk le és végre elkezdhetjük az effektív munkát.” – nyilatkozta Henk Kamp a holland szociális ügyekért felelős miniszer, amikor sikerült az legnagyobb szakszervezeteket tömörítő FNV-vel (Federatie Nederlandse Vakbeweging) az új nyugdíjszabályozásról megállapodni. A dolog azonban nem ilyen egyszerű egy olyan országban, ahol a jóléti szabályozásokon történő változtatások heroikus munkát kívánnak meg. A problémának társadalmi illetve markáns politikai dimenziói is vannak. A viták már Jan Peter Balkenende negyedik kormánya idején megkezdődtek, azonban a nagyobb léptékű változtatásokra a Mark Rutte által vezetett kabinet szánta rá magát.
Nyugdíj, de mikor és hogyan?
A holland nyugdíjbiztosítási rendszer öregségi és hozzátartozói ellátásai kiterjednek valamennyi lakosra Hollandiában, s az öregségi nyugdíjkorhatár férfiaknál és nőknél egyelőre egységesen 65 év. A tervezett nyugdíjtörvény legjelentősebb nóvuma, hogy a nyugdíjba vonulás életkorával kapcsolatban komoly változtatásokat kodifikálna. Ennek fényében a legfontosabb pontjai, hogy a nyugdíjba vonulás korát bár a munkavállaló döntheti majd el, a munkavállalók érdeke, hogy a megemelt nyugdíjkorhatárral menjenek nyugdíjba. Ennek következtében 2020-tól – bár nyilván ennek van anyagi vonzata – lesznek akik továbbra is 65 évesen mehetnek nyugdíjba, de főszabály szerint eddigre már a 66 éves kor vagy a 42 munkában töltött év lesz a nyugdíjba vonulás időpontja, és a korhatár 2025-ig 67 évre emelkedik.
A korábban nyugdíjba menők és a tovább dolgozni kívánók esetében a szabályozás szerint a korábban visszavonulók nyugdíja 6,5 százalékkal kevesebb, míg – ezzel is stimulálva a minnél hosszabb munkavállalást – a tovább dolgozóké pontosan ennyivel lesz több. Ezzel együtt az időseket foglalkoztató intézmények az államtól extra támogatást (mobiliteitsbonus) kapnak majd. A nyugdíjak összegének emelkedése 2013-tól 2028-ig 0,6 százalékkal haladja majd meg az inflációt, pontosabban a béreknek az inflációval mértékével feljavított vásárlóértékét. Emellett a jelenlegi nagyjából egységesen fixált nyugdíjakat felváltja a nyugdíjpénztári befektetésektől jóval markánsabban függő nyugdíj. Komoly változásként jelenik meg az is, hogy – ellentétében az 1995-ben kialakított ún. Witteveenkaderrel – a nyugdíjjárulék fizetése nem fele-fele arányban oszlik majd meg munkaadó és munkavállaló között, hanem kétharmad egyharmad arányban a munkaadói oldal felé fog mindez eltolódni.
A nyugdíjtörvény helye a politikai erőtérben
A nyugdíjszabályozás nem csupán gazdasági és nyilvánvalóan szociálpolitikai szempontból lehet érdekes számunkra, hanem politikailag is. Mark Rutte liberális – kereszténydemokra kormánya, amely az Alsóházban (Tweede Kamer der Staten Generaal) kisebbségben van, csakis a szélsőségesnek titulált PVV (Szabadságpárt) támogatásával (az ún. gedoogsteun révén) jöhetett létre, azonban mára egy nagyon széles, mindig másra támaszkodó kabinet konstrukciója bontakozik ki előttünk. Különbőző kérdésekben, de a szocialista párt (SP) kivételével a teljes baloldalt (PvdA, D66, GroenLinks) legalább egyszer megnyerte már magának Rutte, s emellett a kisebb keresztény pártokkal (CU, SGP) is megvan a szükséges harmónia. Különösen szépen látszik ez a konszenzuskeresés a nyugdíjtörvény kapcsán, ahol a jelenleg legnagyobb ellenzéki pártot, a PvdA-t is sikerült megnyerni a törvénynek. Szükség is volt erre, hiszen a legtöbb kérdésben a kormányt támogató PVV, akárcsak az afganisztáni (Kunduz) misszió és a görög kérdés kapcsán a kormánypártokkal ellentétesen szavazott. Az idő azonban a kormánynak játszott, hiszen alig egy hete a nyugdíjkorhatár emelésének legnagyobb ellenfele, a szocialista párt is megenyhült. Wilders tehát – aki a 2010-es választásokkor még a legnagyobb törésvonalnak nevezte ezt a reformot – a kormányalakításnál bár megenyhült, de bizonyosan nem fog a törvény mellett szavazni, és úgy tűnik hogy egyedül maradt.
A hagyományos konszenzuskeresés politikája
Henk Kamp miniszternek a törvény előkészítési szakaszában a polder-modell értelmében a munkavállalók (VNO-NCW) és a szakszervezetek képviselőivel is – bár ez egy több hónapos folyamat volt, de végül – sikerült megegyeznie. Utóbbival azonban a tárgyalások nem voltak konfliktusoktól mentesek, amelyek igazán a szakszervezeti szövetség, az FNV elnökének, Agnes Jongeriusnak a törvényt támogató döntése után eszkalálódtak ismét, hiszen a szövetség egyes tagjszervezeteinek elnökei egyből bizalmi válságról kezdtek el beszélni Jongerius nyilatkozata után. Jongerius – aki a törvény egy korábbi változatának vitája során az akkori szociális minisztert, Piet Hein Donnert, illezve Wouter Bost szociáldemokrata miniszterelnök-helyettest komoly kritikával illette – nagyon sokat változtatott az eredeti álláspontán, s végül belement az új szabályozásba. Az FNV legnagyobb tagszervezetei azonban továbbra is sokáig ellenzték – legalábbis jelenlegi formájában – a törvényt. A legnagyobb ellenálló, az építési szektort képviselő szervezet azonban láthatóan megenyhül a kérdésben.
Kamp a konszenzus érdekében igyekezett mindent megtenni. Ennek következtében az alacsony keresetűek az utolsó három évben extra összeget tehetnének félre a nyugdíjukhoz, úgy, hogy egyfelől kevesebb járulékot kell majd fizetniük, másfelől a magas keresetűek járulékaiból fizetné ezt az állam, továbbá a kemény fizikai munkát végzők esetében a törvény kivéltelt tenne, s náluk a nyugdíjkorhatár nem emelkedne. Ezekkel együtt a miniszer jelezte azt is, hogy amennyiben az FNV nem támogatja a javaslatot, a polder-modellt félreteszik, és nélkülük mennek tovább.
Hogyan tovább?
A nyugdíjtörvény a rengeteg ellenállás, demonstráció és politikai nehézségek ellenére úgy tűnik, hogy átmegy az Alsó- és a jelenlegi politikai erőviszonyok mellett a Felsőházon is. A törvény azonban nem csupán önmagában álló rendelkezés lesz, hanem mindez a további társadalombiztosítási szabályozások (Wajong, WW, ZW, WIA) átalakításának a startját is jelenti. Ha ezeket sikerül megoldani, akkor elemzők szerint Hollandiában ismét egy hosszabb ideig tartó nyugalmas időszak következik majd. Legalábbis nyugdíjügyileg.