A mélyebb integrációban és a föderalizmus irányába történő továbbhaladásban látja az egyetlen megoldást az Európát és az euróövezetet sújtó válságra egy volt tagállami vezetőkből és neves közgazdászokból álló csoport, amely hétfőn kilenc pontos programot javasolt a kilábalásra.
Gerhard Schröder volt német kancellár, a korábbi spanyol szocialista miniszterelnök Felipe Gonzáles, Matti Vanhanen, a nemrég távozott finn kormányfő, Tony Blair, a belga Guy Verhofstadt, Jacques Delors, Nouriel Roubini, a híres közgazdász, a Nobel-díjas Joseph Stiglitz és a volt uniós biztos Mario Monti neve fémjelzi többek között azt a szellemi műhelyt, amely hétfőn programot hirdetett az euróövezetet sújtó válságból való kilábalásra. A Nicolas Berggruen Institute ernyője alatt létrehozott „Tanács Európa Jövőjéért” szerint a közösségi módszeren alapuló mélyebb integráció az egyetlen megoldás az Európát sújtó válság megoldására.
„Az eurózónának el kell döntenie, hogy irányt vesz-e egy átfogóbb fiskális és gazdasági unió felé, vagy a szakadást kockáztatja, ami veszélybe sodorná az egész európai integrációt” – szögezte le közleményében a prominens személyekből álló társaság. „Ha az európaiak nem indulnak el a fiskális, gazdasági és politikai unió irányába, ha nem lesz az eurózónán belül nagyobb konvergencia, akkor az övezet potenciálisan felbomolhat és széteshet” – figyelmeztetett a hétfői brüsszeli sajtótájékoztatón Nouriel Roubini, a nagy gazdasági válságot az elsők között megjósló híres amerikai közgazdász.
A csoport kilenc pontban foglalta össze ajánlásait, amelyek a válság rövid-, közép- és hosszú távú kezelését átfogóan célozzák. Miként arra több résztvevő is rámutatott, a terv kizárólag akkor működik, ha a rövid távú lépéseket is alárendelik egy hosszú távú víziónak, amit a csoport tagjainak többsége a föderalizmus valamilyen fokának elérésében vél felfedezni. „Az igazán egységes Európa víziójának megújítása a legjobb módja a jelenlegi kormányzási krízisből való kilábalásnak” – fogalmaznak a kiáltvány szerzői.
A kilenc pontos javaslat először a rövid távú teendőket veszi számba. Első pontként feladatul szabja a július 21-i európai tanácsi döntések gyors végrehajtását. Ezen felül ugyanakkor szükségesnek nevezi a meglévő pénzügyi stabilitási alapok megnövelését úgy, hogy ezek 2012-re egy teljes értékű „európai alappá” váljanak.
A javaslat második része a bankok megfelelő feltőkésítésének szavatolására szólítja fel az euróövezetet, többek között a magánszektor bevonása révén is.
A harmadik pont egy felelős fiskális uniót sürget. A csoport szerint világossá vált, hogy a pénzügyi (monetáris) unió nem működőképes a fiskális föderalizmus és az összehangolt gazdaságpolitika valamilyen formája nélkül. „A nemzetállamoknak meg kell majd osztaniuk szuverenitásuk bizonyos vetületeit egy központi európai testülettel, amely föderális szinten képes lehet bevételi forrásokat generálni azért, hogy Európa-szerte közérdekű árukat és szolgáltatásokat nyújtson”- fogalmaz meglehetősen homályosan a közlemény, amely a közös európai adósságeszköz, más néven az eurókötvény bevezetése mellett is síkra száll. A tanács szerint az eurókötvényeket a szisztematikusan nagy költségvetési hiányok megelőzése érdekében hatékony ellenőrzési mechanizmusoknak kell alárendelni. „Az euróövezetnek haékony és érvényesíthető ellenőrző rendszerre van szüksége. Miközben szigorú normák kellenek, az euróövezeten belüli feltételek sokszínűsége rugalmasságot tesz szükségesséezeknek a sztenderdeknek a végrehajtásában”.
A közös sajtótájékoztatón a résztvevő hírességek, köztük a német Gerhard Schröder, a belga Guy Verhofstadt, de Nouriel Roubini is az eurókötvények mellett tették le a voksot. A volt német kancellár azon a véleményen volt, hogy a német kormány és a közvélemény hozzáállása is előbb-utóbb pozitívan változik majd az eurókötvényekhez, valahogy úgy, ahogy a kezdetben élből elutasított gazdasági kormányzással is történt. Guy Verhofstadt emlékeztetett rá, hogy az Európai Bizottság októberben teszi közzé az első zöld könyvet a témában. Az EP liberális frakciójának vezetője utána nagyon gyors lefolyású vitára számít.
A korábbi aktív politikusok és neves közgazdászok által alkotott csoport arra is felszólított, hogy az államok és magánvállalatok számára olyan mechanizmusokat dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik az adósság rendezett felszámolását, amennyiben tartós és kezelhetetlen fizetésképtelenség következik be.
A terv ötödik pontja arra figyelmeztet, hogy a növekedés közép- és hosszú távú elérése érdekében folytatott költségvetési szigor és szerkezeti reformokat körültekintően úgy kell végrehajtani, hogy azok rövid távon nehogy aláássák a jelenlegi törékeny kibontakozást.
„A megszorítás szükséges, de nem elegendő” – húzza alá a következő javaslat, amely szerint ahhoz, hogy a globalizálódó világban versenyképes legyen, Európának egy ambiciózus növekedési és foglalkoztatási tervet (EU2020 stratégia) kell megvalósítania. Egy ilyen stratégia hiányában nagyobb lesz a kísértés a gazdasági nacionalizmusra – intenek.
A hetedik pont társadalmi szerződést sürget és felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalombiztosítási rendszereket fel kell készíteni a népesség elöregedésének hatásaira.
Nyolcadikként a csoport tagjai úgy vélik, hogy erős és integrált unió nélkül az európai országok folyamatosan csökkenő geopolitikai befolyással kell, hogy szembenézzenek. „Szükséges lesz a föderáció víziójának további kibontása, ami túlmegy a fiskális és gazdasági mandátumon és kiterjed a közös biztonságra, az energiára, a klímára, a bevándorlásra és a külpolitikára is” – fogalmaznak.
Végül azt is hangsúlyozzák, hogy a további integrációnak párhuzamosan kell haladnia a közvélemény mozgósításával és elköteleződésével az európai projekt mellett. A további integráció folyamatát véleményük szerint az EP-nek, a Bizottságnak és a Tanácsnak együtt kell vezetnie az európai állampolgárok aktív támogatásával.
Gerhard Schröder, akinek kormánya 2003-ban Franciaországgal együtt gyakorlatilag megtorpedózta a fiskális fegyelmet szavatolni hivatott stabilitási és növekedési paktumot, újságírói kérdésre válaszolva úgy vélte, hogy a Merkel-kormány hibát követett el, amikor az adósságválság kezdetén a német közvéleményt Görögország ellen hangolta. Hozzátette, hogy a kormány később belátta, hogy hibát követett és jelenleg az ellenzéki pártok támogatását is élvezve a helyes úton jár.