Közleményt juttattak el a sajtóhoz a Kolozsvári Magyar Napokon részt vevő hagyományőrző huszárok. A közlemény teljes szövege alább olvasható:
Annak ellenére, hogy meghívónk is volt, és külön programpont biztosítását is ígérték nekünk, a Kolozsvári Magyar Napok szervezői megalázóan viselkedtek azzal a negyven hagyományőrző huszárral, aki elfogadta a meghívásukat.
A polgármesteri hivatal képviselői, illetve a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum elnöke, ifj .Deák Ferenc biztosították kapcsolattartóinkat, hogy minden megtesznek annak érdekében, hogy a huszárok felvonulhassanak a magyar napok keretében Kolozsvár főterén.
Ez számunkra nagyon fontos eseménynek ígérkezett, és ehhez mérten készültünk is rá. Negyven huszár – négyen Debrecenből, a többiek Székelyföldről – úgy döntött, hogy lovaikkal részt vesznek a felvonuláson. Annál is inkább, mert hosszú évtizedek óta ez volt az első lehetőség, hogy a Kincses Városban magyar huszárok meneteljenek.
A meglepetések már megérkezésünk pillanatában elkezdődtek: A szervezők részéről senki nem fogadott és nem közölte a tudnivalókat. A kisbácsi ifjúsági központnál minősíthetetlen szavakkal „tessékeltek” asztalhoz. Az egész annyira sértő volt, hogy úgy döntöttünk, nem fogadjuk el a „meghívást”. A váratlan vendégség elkeserítő tapasztalata után teljesen elbizonytalanodtunk. A lovainkat akartuk látni. Mint kiderült, lovainkat beterelték a Kisbácstól 6 km-re található Falu-Múzeum kertjébe.
A kapunál a portások két kaszát nyomtak a kezünkbe, hogy az éjszaka leple alatt vágjunk fűvet lovainknak. Egy vékony csövön csordogált a víz, onnan kellett megitassunk negyven lovat. Ezeknek a lovaknak az elszállásolására és ellátására a legalapvetőbb feltételeket sem teljesítették – ménlovakról lévén szó, különös figyelemmel kell kikötni őket, hogy ne álljon fenn a sérülésveszély. A helyzet arra kényszerített többünket, hogy a szabad ég alatt, a lovakkal töltsük az éjszakát, annak ellenére, hogy erre nem készültünk, így nem volt velünk megfelelő felszerelés sem.
Másnap kiderült, hogy a hivatalos programban a rendezvény nem szerepel, így felvonulásunk időpontját folyamatosan változtatták. Végül délután két órakor felálltunk a főtéren – de senki sem üzdvözölt hivatalosan, illetve a jelenlévő kolozsváriaknak senki sem mondta el, hogy mi fog történni. Egy felemelőnek induló pillanat fényképzékedéssé alakult, mintha valami bohócokat vezényeltek volna ki a térre.
Ott hamarjában úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk el Kolozsvárról úgy, hogy nem közöltük az üzenetünket. Ezért négy órakor, a Kovács Sándor főesperes úr által biztosított ebéd után felálltunk újra a Mátyás-szobor elé, és minden csapat vezetője mondott egy rövid köszöntő-beszédet a jelenlévőknek.
László Attila kolozsvári alpolgármester megígérte, hogy azoknak, akik aznap nem utaznak el, szállást és étkeztetést biztosít Kisbácson, az ifjúsági központban. Ott azonban ellenségesen fogadtak, ifj. Deák Ferenc azzal is megfenyegetett, hogy rendőrséget hív, ha nem megyünk el – közben László Attila többet nem válaszolt telefonhívásainkra. Végül annyit sikerült elérni, hogy a 17 huszár az udvaron maradhatott, együtt lovaikkal, míg maga az épület üresen állt.
A kolozsvári emberek nagy szeretettel fogadtak, és megható pillanatok voltak azok, amikor bemutatkoztunk – a szervezők azonban gyalázatosan viselkedtek.
Ezért elmarasztaljuk Gergely Balázs szervezőt, aki nem gondoskodott, hogy az esemény bekerüljön a Kolozsvári Magyar Napok hivatalos programfüzetébe.
Elmarasztaljuk László Attila kolozsvári alpolgármestert, mert minősíthetetlenűl viselkedett, és ígéreteit nem tartotta be.
Elmarasztaljuk ifj. Deák Ferencet, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum elnökét, mert annak ellenére, hogy az ő feladata lett volna az elszállásolásunk, inkább megszabadulni akart tőlünk – még a rendőrséggel is fenyegetőzött.
A Kolozsvári Magyar Napok beszámolóiban benne van minden kis esemény – az, hogy negyven huszár átmenetelt a város főterén, ez hírzárlat alatt van. Felmerül a jogos kérdés: miért?
A magyar hagyományörző huszárcsapatok önkéntes huszárai az elkövetkezendőkben is jókedvvel és áldozatkészséggel vesznek részt azokon a nemzeti ünnepeken és közösségi összejöveteleken, amelyek a magytar nép-lélek felemelkedését szolgálják. Kedvünket soha nem szegik a kedvezőtlen körülmények, azonban, mint a nemzeti hagyományok és értékeszmék őrei elvárjuk, hogy az ünnepek szervezői rátermettek és megbízhatók legyenek. Munkájuknak legfőbb értéke a nemzettársak szeretete és megbecsülése legyen.
A Kolozsvári Magyar Napok Szent István napjára beütemezett huszárfelvonulása nem volt megfelelőképpen előkészítve, és ezért a mulasztásért legfőképpen a rendezvény szervezői okolhatók.
Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület – Petres Kálmán hadnagy Marossárpataki 15. Mátyás Huszáregyesület – Miholcsa József őrnagy Székelyudvarhelyi Huszáregyesület – Györfi Árpád őrnagy Marosvásárhelyi 9. Honvédegyesület – Jankovics Ferenc kapitány Debreceni 2. Honvédegyesület – Csontos János hadnagy