Szerbiában június 28-án az ország történelmében sorsfordítónak számító rigómezei csatára emlékeztek. A szerbek számára tragikus kimenetelű ütközet gyásznapja mára már elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy a szent szerb hely a függetlenség útján járó albán többségű Koszovó szívében helyezkedik el.
Tegnap 622 éve, 1389-ben zajlott le az itthon „szerbek Mohácsaként” is emlegetett Rigómezőnél (szerbül Kosovo Polje, albánul Fushe Kosova) az az ütközet, mely a hagyomány szerint gyakorlatilag véget vetett a középkori szerb államiságnak és mely után kezdetét vette az Oszmán-Török Birodalom 500 éves uralma a szerbek fölött. A dátum azóta szent napként vonult be a szerbek történelmébe és minden évben megemlékezések kísérik-e napot. A csata színhelyétől pár kilométerre lévő gazimestani emlékműhöz most is több száz szerb zarándokolt el.
A koszovói rendőrség korábban bejelentette, hogy a szerbek konvojának útját a nagy erőkkel biztosítják, de ennek ellenére ez az évforduló sem múlt el incidens nélkül. A B92 belgrádi rádió beszámolója szerint az észak-koszovói Mitrovica város szerb és albán részét elválasztó Ibar folyó hídjánál albán fiatalok egy csoportjának sikerült kőzáport zúdítania két, szerbeket hazafelé szállító buszra. A támadásban két utas, köztük egy fotós, könnyebben megsérült. Magánál a gazimestani emlékműnél a hatóságok négy szerbet vettek őrizetbe, rendőrségi jelentések szerint provokáció miatt, az elfogottak és az intézkedő rendőrök közül is egy-egy személy szenvedett kisebb sérülést.
A szerbek számára június 28. nem pusztán egy történelmi esemény évfordulója, de egyszerre fontos ünnepnap is a szerb ortodox egyház számára, melyen Szt. Vitus előtt tisztelegnek. Az ún. Vidovdan (Vid napja) az évszázadok során szorosan összekapcsolódott a vesztes rigómezei csata és a magukat ott feláldozó szerb katonák történetével.
A legenda szerint a csata előestéjén a szerbek vezérét, Lázár fejedelmet egy angyal látogatta meg, aki választást kínált neki: vagy elsöprő győzelmet arat a csatában, vagy hatalmas vereséget szenved és mártírhalált hal, de ebben az esetben az „égi királyságba” kerül, és különleges helyet tölt be Isten mellett. Lázár utóbbit választotta, így ezzel a történettel Koszovó földje szentté vált a szerb hagyományban.
A Koszovóhoz való ragaszkodást jól kifejezik a szerb ortodox egyház fejének, Irinej pátriárkának szavai a közép-koszovói gračanicai szerb enklávéban álló kolostorban. Az ortodox szent misén az egyházfő elmondta, minden lehetségest meg kell tenni, hogy Koszovó Szerbia része maradjon, mert az egy olyan szent föld, amelyért mártírok vére folyt és ezzel a véráldozattal fizettek Koszovóért.
A szertartást Gračanicában több mint 1000 fő jelenlétében tartották. Szerbia minden részéből, de Montenegróból, a Boszniai Szerb Köztársaságból és Macedóniából is érkeztek zarándokok. Az eseményen több szerbiai párt képviselője, különböző belgrádi minisztériumok magas rangú küldöttei és Alexandar Karađorđević, az utolsó jugoszláv király, II. Péter fia is részt vettek. A koszovói kormány semmiféle akadályt nem gördített a szerb látogatók érkezése elé, az viszont kérdéses, hogy a szerb kollektív emlékezet számára oly fontos nap mikor lesz mentes szerbek és albánok acsarkodásától.