A szlovák-magyar viszony szempontjából meglehetősen eseménydúsan telt ez a hét, a pozsonyi törvényhozás ugyanis két fontos kérdést is tárgyalt a napokban: a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, valamint az újonnan elfogadott magyar alkotmányt. A nyelvhasználati törvény módosítását Berényi József MKP-elnök úgy jellemezte, hogy „vajúdtak a hegyek és egeret szültek”, s ebben a meglátásban sok igazság van, elég csak egy picit a szabályozás részletei mögé nézni. A magyar alkotmány vitájának kimenetele pedig újfent megerősítette: „a magyar fóbia” szűnni nem akaró tünet a szlovák ellenzéki politikusoknál.
Kisebbségi nyelvhasználati törvény – „nesze semmi, fogd meg jól”
A szlovák parlament szerdán megszavazta a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Az eseményt hosszas előkészítés előzte meg, a parlamenti pártok ugyanis nagyon nehezen jutottak kompromisszumra a nyelvhasználat jövőbeni szabályozását illetően. A nyelvhasználati törvény legnagyobb tétje az volt, hogy a jelenlegi 20%-os kisebbségi nyelvhasználati küszöbön vajon hajlandó-e enyhíteni a szlovák törvényhozás.
Jelenleg ugyanis úgy rendelkezik a törvény, hogy ha egy településen az adott kisebbség számaránya eléri a 20%-ot, akkor ott biztosított a kisebbségi nyelv használata a hivatalos életben. A 20%-os küszöböt korábban kifogásolta az Európa Tanács szakértője is, „hazai pályán” pedig Rudolf Chmel, a kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes ígérte meg hivatalba lépésekor, hogy a nyelvtörvény mellett a kisebbségi nyelvhasználati törvényen is változtatni fog az új kormány.
A szerdán megszavazott törvényt még áprilisban utalta második olvasatba a parlament, azonban rögtön azután egymás után több kormánypárti politikus is bejelentette, hogy ebben a formában nem szavazza meg a törvény módosítását. A szerdai szavazás kimenetele ezért erősen kérdéses volt, végül azonban megszületett a kompromisszum – amellyel, úgy tűnik, valójában senki sem elégedett. (A végső változat több helyen eltér az eredeti, Híd által kidogozott javaslattól, a módosításokat az Egyszerű Emberek frakciója javasolta.)
Mi változik az új törvénnyel? A nyelvhasználati küszöb 20%-ról 15%-ra módosul. (Ez az arány kompromisszum volt a többek között Chmel által is kívánatosnak tartott 10% és az ellenzéki 18%-os javaslat között.) A kis arányú csökkentést a szlovákiai magyarság akár gesztusként is értelmezhetné, ha nem lenne egyértelmű, hogy a szlovák honatyák azért nem eszik olyan forrón a kását! A szabályozás leghamarabb ugyanis csak 2021-től léphet életbe, mert a törvény értelmében szükséges, hogy két egymás utáni népszámláláson is elérje a kisebbség számaránya a lakosság 15%-át! Pozsony tehát „hozott is ajándékot, meg nem is”…
A kardinális százalékon túl további módosítása a törvénynek, hogy a községeknek – az eredeti javaslattól eltérően – nem kell kötelezően alkalmazniuk olyan személyt, aki beszéli a kisebbségek nyelvét; ehelyett elég, ha meghatározott ügyfélfogadási időben foglalkoznak a kisebbségi nyelvet használni szándékozókkal. Az egészségügyi és szociális intézményekben szintén nem válik kötelezővé a kisebbségi nyelvhasználat, és továbbra is kötelező szlovákul feliratozni a kisebbségi tévéműsorokat. A törvény további rendelkezéseket tartalmaz a kétnyelvű településekre vonatkozóan, valamint szabályozza a települések névtábláit. A törvény megsértése 50-től 2500 eurós pénzbírsággal jár, melyről a kormányhivatal dönt.
A kisebbségi nyelvhasználati törvény interpretálása más és más mindegyik párt esetében. Bugár Béla (Híd) egyértelműen pozitívan vélekedik a módosításról, s gratulált Szlovákiának, amiért ilyen törvényt sikerült elfogadnia. Nem úgy Berényi József (MKP), aki szerint „értékelhetetlen” a törvény, mi több, néhány helyen visszalépés történt az eredeti jogszabályhoz képest (példa erre a kisebbségi nyelven történő ügyfélfogadás bevezetése). Az MKP pártelnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a kötelező feliratozás lehetetlenné teszi az élő magyar nyelvű adásokat – ez ellen egyébként már tiltakoznak is a szlovákiai magyar televíziósok.
A szlovák erők közül érdemes megemlíteni az Egyszerű Emberek csoportját, akik tulajdonképpen a törvénymódosítás legnagyobb nyertesei, hiszen végül az ő módosításaikkal sikerült elfogadni a törvényt. Ők tehát elégedettek lehetnek, a nemzeti radikálisok viszont ismételten magyar veszélyről vizionálnak. Rafael Rafaj (SNS frakcióvezető) szerint a törvénymódosítás az első lépés ahhoz, hogy az ország kétnyelvűvé váljon, onnan pedig egyenes út vezet a föderalizáláshoz, amit a területi autonómia, végül pedig az elszakadás követ. A kormánypárti frakciók egyelőre nem értékelték a törvényt.
Magyar alkotmány: Szlovákia hivatalosan is kifogásolja
A szlovák parlament másik fontos eseménye volt a héten az új magyar alkotmányról szóló vita. A vita kezdeményezője a parlament külügyi bizottsága volt, amely nyilatkozatot kívánt elfogadni a magyar alaptörvényről. Az eredeti terv szerint a nyilatkozat úgy szólt volna: „Szlovákia jó szomszédi kapcsolatokra törekszik Magyarországgal, tudomásul veszi annak alaptörvényét, ám nem fogadja el annak exterritoriális, az államhatáron átnyúló rendelkezéseit”. Ez azonban az utolsó pillanatban módosult, és „a magyar alkotmány tudomásul vétele” nem került bele a szövegbe.
A két naposra sikeredett ülésen a jelenlevők hosszasan végighallgathatták a különböző ellenzéki képviselők (Smer, SNS) az Orbán-kormány nemzetpolitikájával kapcsolatos aggodalmait. Az Egyszerű Emberek vezére, Igor Matovic ebben a vitában is sikerre vitt egy módosító javaslatot: az eredeti szöveg ugyanis kimondta volna, hogy Szlovákia tudomásul veszi az új magyar alkotmány elfogadását, Matovic azonban ezt megalázónak vélte, javaslatát pedig a többség elfogadta, így ez a passzus kimaradt a végleges változatból. (Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a SaS frakciójából kivált Egyszerű Emberek „nemzeti fellobbanásai” vajon nem vetíti-e előre az SNS-sel való összefonódást, ezáltal pedig a nemzeti radikalizmus erősödését északi szomszédunknál?)
Dzurinda az arany középúton
A vitán Mikulas Dzurinda külügyminiszter is felszólalt. Intervenciójában leszögezte: Orbán Viktor tevékenysége nem veszélyezteti Szlovákiát, a szlovákiai magyarok pedig lojálisak országukhoz, hiszen a szlovák gazdaság jobb, mint a magyar, és a szlovák útlevél is nagy érték, „de legalábbis semmivel sem kisebb, mint a magyarországi”.
A külügyminiszter négy feladatot is kitűzött Szlovákia számára: védelmezni Szlovákia önállóságát, miszerint Szlovákiában csak a szlovák törvények érvényesek, illetve azon nemzetközi szerződések, dokumentumok, melyeket Szlovákia is aláírt; védekezni az exterritoriális hatások ellen; védekezni az emberek közötti indulatok szítása ellen; ápolni a jó szomszédi kapcsolatokat. Dzurinda felszólalása az ellenzéki vitapartnerekhez képest mértéktartónak nevezhető, az pedig külön bizakodásra ad okot, hogy a szlovák külügyminiszter elkötelezte magát a szlovák-magyar viszony ápolása mellett.
A magyar hét tanulsága
A szlovák parlament „magyar hete” kijózanító lehet azok számára, akik a jelenlegi jobbközép szlovák kormánytól a magyar-szlovák viszony konszolidálását várták. Úgy tűnik, hogy a koalíció (és benne a Híd-Most jelenléte) mindössze arra képes, hogy a nemzeti indulatokat egy kissé fékezze, gyökeres változást azonban nem képes produkálni. Az Orbán-kormány nemzetpolitikai intézkedései tovább hergelik a radikálisokat északi szomszédunknál, ez pedig valós aggodalomra adhat okot – az éppen elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel kapcsolatban is. A törvény egyetlen előrelépése ugyanis – az a bizonyos 15% – leghamarabb 2021-ben léphet életbe. A jelenlegi kilátások alapján azonban egyáltalán nem biztos, hogy az elfogadott módosítás megéri a 10 éves kort, hiszen a megerősödő (és esetleg időközben kormányra kerülő) ellenzéknek valószínűleg egyik első dolga lesz, hogy visszaállítsa a kétnyelvűség mércéjéül szolgáló 20%-os küszöböt…