Etnikai zavargások, szélsőjobboldali nacionalista megmozdulások vagy egyszerűen választás előtti kampány? Elemzésünkben többek között erre a kérdésre is keressük a választ, valamint arra, hogy merre tart jelenleg a bolgár radikalizmus. Megvizsgáljuk az Ataka történeti hátterét, a bulgáriai török és cigány kisebbség társadalmi helyzetét és a többi politikai párt viszonyulását a múlt heti véres összecsapásokhoz. Vajon a megosztásra törekvő politizálás eredményes lehet egy közelgő választás előtt?
Előző cikkünkben részletesen beszámoltunk a legutóbbi, véres összecsapásba torkolódott Ataka tüntetésről, most pedig kitérünk az események történeti hátterére és keressük a kiváltó okokat. Bulgáriában mélyen gyökerező hagyománya van az etnikai nézeteltéréseknek és a társadalmi csoportok közötti ellentéteknek. A közel 7,3 millió fős balkáni országban mintegy félmillió cigány és 800 ezer török származású lakos él. A két kisebbség társadalmai beágyazottsága relevánsan különbözik egymástól, ugyanakkor mindkettő megítélése megosztó a lakosság körében.
A jelentős török kisebbség a közel 500 éven át tartó oszmán rabság idején telepedett le túlnyomóan Bulgária délkeleti (Szmolján, Kurdzsali, Dzsebel) és északkeleti (Sumen, Razgrad, Targoviste) részén. A kommunizmus utolsó éveiben Todor Zsivkov volt pártfőtitkár elrendelte a bolgár törökök kitelepítését, nevük bolgárosítását és tulajdonuk államosítását. A rendszerváltásig körülbelül 700 ezer török származású bolgár állampolgár hagyta el az országot pártállami nyomás hatására. Bulgária mohamedán lakosságának csak egy részét alkotják a török nemzetiségűek, az ország északkeleti részén találunk magukat tatárnak, kunnak, úznak és kazalbasinak nevező lakosokat is. A török-bolgár viszonyt már a történelmi viszontagságok miatt sem lehet nevezni a mai napig felhőtlennek, ugyanakkor az idők folyamán kialakultak a normális együttélés szabályai és hagyományai.
A cigány lakosság népszaporulata jóval meghaladja a bolgár lakosságét (a bolgár a világ leggyorsabban apadó nemzete), de még a muzulmán törökökét is. A bolgár cigányság iskolázottsági és foglalkoztatottsági szintje a régió többi országában élő roma lakosságéhoz hasonlóan nagyon alacsony. A cigány lakosság többsége minimális szociális segélyekből, kéregetésből és gyakran bűncselekmények elkövetéséből tudja fenntartani magát – ebből adódik természetesen a velük szemben széles körben megnyilvánuló társadalmi ellenszenv megléte Bulgáriában. Nem meglepő, hogy a politikusok számára is rendkívül nehéz feladat megtalálni erre a problémára a megoldást. Néhány hónappal ezelőtt emberjogi aktivisták nagyszabású demonstrációkat indítottak a kormány azon javaslata ellen, hogy ledózerolják Európa legnagyobb cigánytelepét, Sztolipinovot. A Plovdiv külvárosánál elhelyezkedő 40 ezer fős gettóban a törvények tiszteletének és betartatásának színvonala rendkívül alacsony, a rendőrségi járőrök kikerülik, az áramlopás súlyos gondokat okoz a városnak és az ott élő cigányok terrorizálják a környék lakóit. Sztolipinovo azonban nem az egyetlen kuriózum Bulgáriában, számos más város (például Lom, Szliven, Iszperih) is elhíresült cigány lakosságának garázdálkodó életmódja miatt.
A bolgár nacionalizmus megerősödése sok tényezővel magyarázható, ezek közül a legfontosabbak az alacsony életszínvonal, az idegen etnikumú személyektől való tartózkodáson alapuló mentalitás gyakorisága, a fájdalmas történelmi emlékek, kiábrándultság a politikai elitből, a szervezett bűnözés elterjedtsége valamint a lakosság csalódottsága a rendszerváltáshoz fűzött reményekben.
A bolgár szélsőjobboldal a 2005. évi országgyűlési választások előtt erősödött meg s mutatta meg jelenlétét a lakosság körében. A korában újságíróként dolgozó, később teológusi diplomát szerző Volen Sziderov a parlamenti választások előtt megérezte a széles társadalmi elégedetlenségben rejlő lehetőséget és létrehozta az Ataka Nemzeti Uniót (röviden Ataka), mely nem hivatalosan öt politikai szervezetből alakult. Politikai ellenfelei már a kezdetektől ráragasztották az Atakára a fasiszta, a xenofób és populista jelzőket.
A választások előtt pár nappal létrehozott szövetség az ismeretlenség és újdonság lendületével rögtön megszerezte a szavazatok 8,2 százalékát, így 21 nacionalista képviselőt juttatott be a bolgár parlamentbe. Sziderov korábban jelöltette magát Szófia főpolgármesterének, de összesen csak 2000 szavazatot kapott 2003-ban. Az igazi ismertséget számos televíziós szereplése hozta meg a pártvezetőnek. Több műsorban is cigánybűnözésről (a magyarországi Jobbikhoz hasonlóan Sziderov is önálló bűnözési formáról beszél), a bolgárokkal szembeni diszkriminációról és a törvények szigorításáról beszélt. A választásokon a legszélsőségesebb (rasszista) szlogenekkel – „a cigányokat szappannak” és „halál a törökökre” – komoly sikereket arattak Sziderovék. A politikai csúcsot a 2006-os köztársasági elnöki választások jelentették számukra, ugyanis akkor hivatalos államfő-jelöltként Sziderov le tudta győzni a konzervatívok jelöltjét és így bejutott a második körbe. A második körben a Sziderov-Sopov elnöki páros igaz alul maradt Georgi Parvanov jelenlegi államfővel szemben, azonban így is megszerezték a szavazatok 24 százalékát. A nacionalista pártvezér addigi politikai pályafutásának megfelelően hű maradt korábbi jelszavaihoz és nem hazudtolta meg önmagát, a DPSz-t és a maffiát vádolta meg azzal, hogy manipulálták a választásokat.
A mai napig az Ataka hivatalos álláspontja szerint ők az egyetlen politikai erő, amely életben tartja a bolgár nemzeti öntudatot. Török – és cigányellenesség, a külföldi vállalatok elutasítása és a homoszexuálisok megvetése jellemzi pártpropagandájukat. Saját félkatonai szervezetekkel és egyenruhával rendelkeznek, melyeket előszeretettel bevetnek politikai tüntetéseken. Sziderov a közelmúltban számos provokáló tüntetést szervezett a DPSz által „uralt” városokban. „Mi közük van Ljutvi Mesztánnak, Junál Ljutfinek és Hriszto Biszerovnak (vezető DPSz-es politikusok – a szerk.) a dolgozó muzulmánokhoz. Ezeket az embereket becsapják. Az Ataka mindig is védte a kisebbségeket, minden bolgár patriótát fajtól, vallástól és nemzetiségtől függetlenül sok szeretettel vár a párt” – szónokolt cseppnyi iróniával a török vezetőségű városban.
A 2009-es parlamenti választások során az Ataka szintén megszerezte a szavazatok közel 10 százalékát, ezt követően pedig a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kisebbségi kormány egyetlen támogatója lett (igaz ellenzékből). A GERB a nacionalistáktól való függősége miatt meglehetősen enyhén lép fel a szélsőséges pártszimpatizánsok tüntetéseken tanúsított magatartása ellen. „Nem kell megijedni, semmi különös nem történt, választási kampány zajlik” – szavakkal reagált Bojko Boriszov miniszterelnök a véres összecsapásokra. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a GERB volt az egyetlen olyan parlamenti párt, mely nem határolódott el parlamenti felszólalás formájában (csak sajtónyilatkozatban) az Ataka tetteitől.
Az ügyet követően az újságírók nem maradtak pikáns fejlemények nélkül. A tüntetést követő napon a Bolgár Nemzeti Rádióban lezajlott politikai beszélgetés során Volen Sziderov összeverekedett Korman Iszmailov volt DPSz-es képviselővel. A fizikai összetűzés után az ellenzéki pártok Sziderov parlamenti immunitásának megvonását követelték, az Ataka pedig válaszként Ahmed Dogán DPSz- elnök mentességének megvonását sürgette. Sziderov szerint Dogán szélsőséges iszlamista párttá kívánja átformálni a DPSz-t.
Magyar szemmel nézve az Ataka számos hasonlóságot mutat a Jobbikkal, ugyanakkor szorosabb kötelék fűzi a kormányzó párthoz, mint magyarországi megfelelőjét. Mind a két párt a többségi társadalom érdekeinek megvédését tűzte ki első számú céljaként és ennek elérésében az extrém eszközöktől sem riad vissza. Fontos lesz a jövőben figyelni az Ataka szereplését a bolgár politikai életben, ugyanis sok hasznos információt tudhatunk meg a modern szélsőséges pártok ideológiájáról és esélyeiről.