A szakszervezetek és a munkáltatói szövetségek még ősz előtt megkezdhetik az egyeztetéseket a munkaidőről szóló uniós irányelvről, bár a legfőbb ellentét a szabályozás hatálya miatt van. Az európai parlamenti képviselők továbbra is pesszimisták és úgy vélik, a két oldal soha nem fog tudni megegyezni egymással.
Tavaly év végén a munkaidő-irányelv módosításának hatályáról történt egyeztetések alapján az Európai Bizottság kiadott egy dokumentumot, miután 2009-ben a jogszabály módosítására tett korábbi kísérletek sorra meghiúsultak. Az irányelv módosításának következő lépése azonban egyelőre még várat magára, mert a további partnereknek, vagyis a munkavállalói és munkáltatói szövetségeknek eddig nem sikerült tárgyalóasztalhoz ülni, hogy a jogszabály módosításáról beszéljenek. Az EurActivnak azonban most azt jelezték, hogy készek az egyeztetésekre, amelyek legkorábban júniusban meg is kezdődhetnek, szeptemberre pedig akár közös álláspontot is kialakíthatnak a kérdésben.
Az irányelv módosításáról szóló tárgyalások 2009-ben olyan kérdéseken buktak el, amelyek biztosították volna Nagy-Britanniának és néhány más országnak, hogy az általánosan megállapított 48 órás munkahéten túl is dolgoztathassanak. A többi kérdés, amit felül kellene vizsgálni az elsősorban az orvosoknak és ápolóknak fontos „készenléti idő” beszámításának kérdését érinti, valamint az olyan kivételeket, amelyeket a munkáltatók a munkaórák helyetti kártérítésként fizetnek.
Az Európai Unió szabályai szerint a munkáltatóknak és a munkavállalóknak a Bizottsághoz küldött közös levélben kellene jeleznie szándékát az egyeztetésekhez. Amint a levelet elküldték, onnantól számítva kilenc hónap áll rendelkezésükre, hogy közös álláspontot alakítsanak arról, hogyan kellene módosítani a vitatott szabályozást. Ha azonban az egyeztetések sikertelenek, kérelmezhetik a Bizottságtól, hogy hosszabbítsa meg a rendelkezésre álló időt, az uniós végrehajtó szervnek azonban nem kötelessége ezt engedélyezni. A Bizottság ugyanis ettől függetlenül is megteheti saját módosító javaslatait az irányelvhez, ám jobban szeretné, ha szélesebb körű egyetértésben sikerülne megváltoztatni a munkaidőről szóló szabályozást.
Erre azonban meglehetősen kevés az esély, a BusinessEurope nevű munkáltatói szervezet ugyanis csak azokat a témákat szeretné tárgyalni, amelyben bármifajta megegyezés várható. Az ügyeleti idő beszámíthatóságának kérdése például ilyen, viszont feltehetően nem születne megállapodás annak ügyében, hogy egyes országok kimaradhatnak a szabályozás hatálya alól. Ezzel szemben a munkavállalói oldalt képviselő Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szeretné, ha a tárgyalások minden kérdést érintenének, a végén pedig átfogó javaslat születne.
A nézeteltérése ellenére mindkét fél továbbra is kész a párbeszédre, az egyeztetések fő témáinak előzetes meghatározását pedig egyikük sem szabta feltételnek a tárgyalások megkezdéséhez.
Mindemellett az Európai Parlament szociális és foglalkoztatási bizottságának tagjainak erős kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán sikerrel járhatnak-e a tárgyalások. „Most sem vagyok kevésbé pesszimista , mint korábban” – mondta Őry Csaba, európai néppárti magyar EP-képviselő. „Semmi újat nem hallottam és nem látom, hogy ez a kísérlet most miért lenne sikeresebb.” A szintén néppárti német Thomas Mann azt mondta: „Tudjuk, hogy nem jutunk sehova, ugyanez a helyzet már nyolc éve”. Sőt ugyanezen a véleményen van a dán szocialista EP-képviselő, Ole Christiansen is.
Álláspontok
„Nem változott az alapvető hozzáállásunk” – mondta Wiebke Warnek, az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ETUC) egyik tanácsosa. „Mi lényegében azt mondtuk, hogy készek vagyunk tárgyalásokat kezdeni azzal a feltétellel, hogy mindent az asztalra teszünk felülvizsgálatra” – mondta Warnek, utalva arra, hogy az ETUC véget akar vetni az országok közti kivételezésnek is.
Steven D’Haeseleer, a BusinessEurope igazgatója azt mondta: „Kell, hogy legyen esély a párbeszédre, mert különben egyik oldal sem menne bele, ha nem volna kilátás a sikerre.”
Thomas Mann német európai néppárti EP-képviselő szerint az emberek, akikkel a tárgyalások eddig folytak, semmilyen hatással nem voltak a kérdésre, ezért felteszi a kérdést: „Csak úgy akarja csinálni , mintha lenne konzultáció?”
Ole Christensen dán szocialista EP-képviselő azt mondta: „Látom, hogy nem megyünk sehová. Ez egy paradoxon, hogy a Bizottság azokat az országokat akarja segíteni, amelyek törvényt sértenek. Azokat az országokat pedig, amelyek korlátokat szeretnének , diszkriminálják.”