Szembe menve a nemzetközi tendenciákkal, Ukrajna továbbra is az atomerőművekre alapoz a villamos energia előállítása terén, amelyek azonban nem is olyan olcsók, mint amilyeneknek első pillantásra tűnhetnek. A csernobili katasztrófa költségeit például lehetetlen összeszámolni.
A japán Fukusima-1 atomerőműben a közelmúltbeli földrengés nyomán bekövetkezett baleset hatására Európában komolyan fontolóra vették, hogy változásokra van szükség az atomenergia hasznosítása terén. Fukusima ugyanis bebizonyította, hogy még a technológiailag fejlett társadalmakban is, ahol pedig mind a lakosság, mind az állam viszonylag jól fel van készülve a természeti katasztrófákra, nagyon nehéz ismét megfékezni az ellenőrzés alól kiszabaduló atomenergiát.
A döntés gyorsan megszületett. Az Európai Bizottság azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy hosszú távon mondjanak le az atomenergia békés célú hasznosításáról. A kezdeményezést azonnal felkarolta Németország, amelynek kormánya késznek mutatkozik máris bezárni a legrégebbi atomerőműveket, s nem hosszabbítaná meg a többi működési idejét sem. Svájc ugyancsak leállította reaktorai felújítását és az újak megépítését. A többi uniós ország is kilátásba helyezte, hogy áttekinti idevágó elképzeléseit.
Ukrajna azonban, a Nyugattal ellentétben, semmi effélére nem készül. Sőt, 2030-ra a tervek szerint kis híján megháromszoroznák az országban működő reaktorok számát, és saját tárolót is építenének a radioaktív hulladékoknak. Az elkövetkező 20 esztendőben 24 új atomreaktort építenének a már működő 15 mellé, amelyek így is az ország energiaszükségletének 47 százalékát adják. Ezen kívül úgy határoztak, hogy 20 évvel meghosszabbítják a rivnei atomerőmű két reaktorának működési idejét, amelyeket eredetileg tavaly és idén kellett volna leállítani. Hasonlóan járnának el a tervek szerint jövőre a zaporizzsjei atomerőmű reaktoraival.
Lapértesülések szerint a kutatók már most keresik a leendő atomerőművek számára a legmegfelelőbb helyeket. Az egyik a Korreszpondent hetilap információi szerint a Cserkasszi megyei Csihirin mellett épülhet meg.
A hatóságok azzal magyarázzák az atomenergetika fejlesztésének szükségességét, hogy a nukleáris erőművek adják az ország villamosenergia-szükségletének közel a felét (47%), méghozzá olcsón, míg az alternatív energiaforrások igen drágák. Ugyanakkor szemléletes példa, hogy Ukrajna az elkövetkező 10 esztendőben mintegy 10 milliárd dollárt tervez költeni közvetlenül az atomenergetika fejlesztésére, míg arra a projektre, amely egy atomerőmű teljesítményével vetekedő szélturbina telepek létesítését tenné lehetővé a Krímen, nem jut több 4 milliárd dollárnál.
A természetvédők ráadásul azt állítják, hogy az atomenergia állítólagos olcsósága a számokkal való manipuláció eredménye, valójában drága „játékszerekről” van szó. Az atomenergia pártolói szerint a hőerőművek majd hatvan kopijkáért értékesítenek egyetlen kilowatt elektromos energiát, míg az atomerőművek 18-ért, ráadásul a környezetet sem szennyezik annyira. De a tetszetős számok mögött több milliárd dolláros befektetések húzódnak meg. A hatóságok elhallgatják azokat a kiadásokat, amelyek nélkül az atomerőművek nem lehetnének biztonságosak, arról a töméntelen pénzről nem is szólva, amibe a csernobili baleset következményeinek elhárítása került.
Ma még csak megbecsülni sem vállalkozik senki, mibe került Ukrajnának a csernobili katasztrófa. Csupán az idei költségvetésben 11 millió hrivnyát különítettek el a Csernobil Alap számára, több mint hatmillió hrivnyát a balesetelhárítók, az úgynevezett „likvidátorok” onkológiai ellátására, s 20 milliót az egészségre káros „uránlétesítmények” rendbehozatalára. További 240 millió hrivnya megy el idén a reaktorok és nukleáris létesítmények biztonságos működésének szavatolására és védelmére. Ehhez a tekintélyes összeghez hozzá kell még adni azt a 800 millió hrivnyát, amelyet Ukrajna fizet évente Oroszországnak a nukleáris hulladéka tárolásáért és feldolgozásáért.
De ami talán még ennél is fontosabb: Ukrajnának azután is fizetnie kell majd ezért az „olcsó” villamos energiáért, hogy az atomerőművek megszűnnek termelni, mivel egy atomerőművet gyakorlatilag nem lehet felszámolni. Ukrajnában az atomerőművek nem fizetnek járulékot a bezárásuk utáni fenntartásuk fedezésére, ezért ezek a kiadások ugyancsak ránk, adófizetőkre hárulnak majd.
Ahhoz, hogy megszabaduljunk az atomerőművektől vagy legalábbis megelőzzük az újabbak építését, elegendő elkezdeni takarékoskodni az energiával, mutatnak rá a környezetvédők és a szakemberek. Ha sikerülne érzékelhetően visszafogni a belső fogyasztást, az szinte automatikusan visszavetné az atomenergia iránti igényt. Viszonyaink közepette ekkora megtakarítást elérni persze nem egyszerű, de még mindig jobb, mint állandó félelemben élni, egyre azt várva, mikor