Terjeszkedő metropolisz: hogyan tovább Mexikóváros?

Mexikóváros 23 millió fős lakosságával a világ egyik legnagyobb népességű egyben leginkább szennyezett városa. Az elmúlt években a város igyekezett kezelni a közlekedési, a közbiztonság és a környezetszennyezés problémáját, több átfogó terv elkészítésével és megvalósításával. De vajon hogyan lett a mexikói főváros Latin-Amerika legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű megapolisza. Mit jelent ma Mexikóban a középosztály? Milyen megoldatlan kihívásokkal kell szembenéznie a városnak, és milyen megoldásokat dolgozott ki azok megoldására? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Mexikóváros szerkezeti felépítése

A mexikói városhálózat kialakulásában a spanyol gyarmati közigazgatás és az európai kereskedelmi igények kielégítésére irányuló törekvés játszottak leginkább szerepet. Mexikóváros már alapítása után kiemelkedett az országos városhálózatból, de jelenlegi dominanciáját a XX. század közepétől elindult belső migrációs vándorlásnak köszönheti. A múlt század közepétől az urbanizáció kezdete, a foglalkoztatási átrétegződés és a jobb élet- reménye miatt milliók vándoroltak az elmaradottabb vidéki térségekből a fővárosba. Ezek az emberek jórészt képzetlenek voltak, nem találtak maguknak munkát, így a megfelelő élet és lakhatási körülményeket sem tudták saját maguk és családjaik számára megteremteni. Ennek köszönhetően a nincstelen emberek kiszorultak a városból, a kivezető utak mentén kialakult városperemi szegénynegyedekbe ez pedig alapvetően befolyásolta a következő évtizedekben Mexikóváros városszerkezetét.

A latin-amerikai, s így a mexikói városszerkezetre is az volt jellemző, hogy a városközpont egyfajta üzleti negyedként funkciónál, majd ettől fokozatosan kifelé haladva egyre alacsonyabb státuszú társadalmi rétegek lakóövezetei találhatóak. Az ipari körzetek jellemzően a legszegényebb lakónegyedek közé ékelődtek be.Az elmúlt évtizedek során azonban kialakultak a rossz közbiztonsággal és alacsony közművesítéssel rendelkező városszéli nyomornegyedek. Közülük a legnagyobb kiterjedésű az agglomerációban található Nezahualcóyotl város, amelynek lakossága az 1960-as évek óta mára elérte az 1,2 millió főt.

A Mexikóvárost és az agglomerációt magába foglaló „Metropolitana” lakossága mára már meghaladja a 23 millió főt, ezzel pedig Latin-Amerika legnagyobb városává lépett elő napjainkra. Érdekes még megemlíteni azt a várossal kapcsolatos jelenséget, ami az elmúlt évtizedekben érte el csúcspontját. A különböző társadalmi rétegeken belül ugyanis a legtehetősebbek zárt lakóparkokba, úgynevezett „gated community”-kbe költöztek a rendkívül rossz közbiztonság miatt. Ebből egyértelműen látszik, hogy akinek nincsenek mindennapos megélhetési gondjai, azok az első adandó alkalommal megvásárolják maguknak a biztonságot, a nyugodt életet.

Társadalmi problémák

Mexikóváros jelenlegi legnagyobb problémája a túlnépesedés. Ahhoz, hogy megértsük, a mai napig tartó népességnövekedési tendenciákat vissza kell mennünk az elmúlt századokba. A XIX. századtól, a világ többi fejlődő országhoz hasonlóan Mexikóban is megindult egy rendkívül gyors népességnövekedés. Ennek legfőbb oka a városban lezajló ipari fejlődés és az ezzel együtt létrejött ipari munkahelyek voltak, ami egy intenzív migrációs folyamatot indított el a város felé. A mezőgazdaság egyre inkább nem tudott megélhetést biztosítani a vidéken élőknek, akik a városban kerestek maguknak új anyagi forrásokat.

Ennek azonban nem álltak rendelkezésre a megfelelő alapok, mivel sem a városi foglalkoztatási lehetőségek, sem a városi ellátórendszer nem tudta biztosítani a dinamikus növekvő lakónépesség igényeit. Ráadásul a vidékről érkezettek között továbbra is jellemző maradt a magas népszaporulati arány, ami jelentős gondokat okoz a városnak, hiszen folyamatos népességtöbbletet biztosít a főváros számára. Az országon belüli belső migráció ma is erőteljes, évente több tízezer ember akar letelepedni Mexikóvárosban. Napjainkban azonban már elsősorban az 1500 km2 kiterjedésű agglomeráció felé irányul a migráció és nem a főváros belső városrészei felé.

Jelenleg az ország a népességnövekedés harmadik fázisában jár, vagyis a rendkívül magas születésszámmal és alacsony halálozási rátával rendelkezik. Ennek két fontos következménye lesz a következő évtizedekben. Egyrészt Mexikó még fiatalabb korszerkezettel fog rendelkezni, pedig már most is a teljes népesség egyharmada a 14 éven aluliak korcsoportjába tartozik. Másrészt becslések szerint Mexikó népessége 2030-ban meghaladhatja a 135 millió főt. Hogy a fenti adatoknak mennyiben határozzák meg a főváros jövőbeni életét? Azt mondhatjuk, szinte mindenben. Mexikóban a népesség megoszlása rendkívül egyenlőtlen. Míg Dél-Kaliforniában csak 6 fő/km2, addig Mexikóvárosban és a hozzá kapcsolódó agglomerációban 5700 fő/km2. A fenti népesedési trendek hatványozottan fogják érinteni Mexikóvárost, vagyis ha nem lépnek sürgősen a már így is túlzsúfolt város gyakorlatilag élhetetlen lesz a városok számára.   

Feltörekvő középosztály

Mexikóban az elmúlt évtizedig csak felsőosztályról és alsóosztályról, vagyis gazdagokról és szegényekről beszélhettünk. A kettő közötti átmenet, vagyis a középosztály teljes egészében hiányzott a mexikói társdalomból. A jelenség még ma is alig érzékelhető, de azt a legnevesebb közgazdásztok is elismerik, hogy formálódóban van egy új réteg. Ahogy a neves közgazdász Luis de la Calle fogalmazott: “Már nem szegény, de még nem is fejlett”. A középosztály nem meglepő módon először a fővárosban, Mexikóvárosban kezdett el kialakulni. Érdemes tisztázni, mit is jelent középosztálybelinek lenni a mexikói fővárosban. A különböző vizsgálatok szerint egy átlagos középosztálybeli család saját lakással, autóval, számítógéppel rendelkezik, emellett a család egy tagja rendszeresen használ bankkártyát. Ezen felül három havonta 4500-5000 peso közötti összeget költenek élelmiszerre. Ahhoz, hogy ez a szűk réteg létszámban növekedni tudjon két alapvető dolog szükséges: stabil gazdasági növekedés és egy színvonalas, mindenkire kiterjedő oktatási rendszer.

Cikkünk folytatódik a következő oldalon!

A két feltétel közül az első, a stabil gazdasági növekedés az elmúlt években adott volt. Egyrészt Mexikó tagja a legdinamikusabban növekvő újonnan iparosodott országoknak (NIC) és több elemző egyre gyakrabban emlegeti Mexikót úgy, mint a BRIC(S) szerveződés új tagját (BRIC(S)+M) beszél már BRICM-ről, ami a leggyorsabb gazdasági és népesség növekedést, produkáló országokat tömöríti. Másrészt napjainkra már szinten 5-14 év közötti mexikói gyerek jár általános iskolába, a középosztálybeliek egy jelentősebb része ráadásul színvonalas magániskolákba jártja gyermekeit. A 14-19 évesek között az iskolába járok aránya pedig lassan megközelíti az USA-beli átlagot. Ez kiváló alapot ad ahhoz, hogy kialakuljon egy magasan képzett, jól fizetett diplomásokból és szakmunkásokból álló középosztály. Bár ehhez az oktatáspolitikának is megfelelő irányba kell mozdulnia,  hiszen annak kapcsán továbbra is komoly nemzetközi fenntartások vannak.

Joggal merül fel a kérdés, hogy Mexikóváros ki tudja-e szolgálni az új középosztály igényeit? Bizonyos tekintetben igen, hiszen az anyagi javak, a különböző termékek ugyanúgy beszerezhetőek Mexikóvárosban, is mint a világ többi nagyvárosában. Nagy problémát jelent ugyanakkor a lakhatási infrastruktúra és a közbiztonság is. Mexikóváros ugyanis már képtelen vertikális irányban továbbterjeszkedni a földrajzi határai miatt, horizontálisan pedig a geológiai adottságai (folyamatosan süllyedő felszín) miatt nem tud. Márpedig az új középosztály számára a jólét első lépcsőjét a teljesen közművesített, jól felszerelt lakás jelenti. A közbiztonság szintén gátolhatja a középosztály nyugodt, gyarapodó megélhetését Mexikóvárosban.Hiába állnak felfegyverzett rendőrök minden utcasarkon, a főváros polgárainak biztonságérzete érdemben nem javult az elmúlt években. Ráadásul sorolhatjuk tovább azoknak a problémáknak a sorát, amelyek hatással vannak a társadalomra, de a fővárosi vezetés mégsem tud vele mit kezdeni. Túlnépesedés, zsúfoltság, víz és szennyvízelvezetés, közlekedési infrastruktúra hiányosságai, a sor szinte végtelen. 

Elmaradások a közlekedés területén

Mexikóvárosban szinte kiszámíthatatlan a közlekedési forgalom, naponta 4-5 csúcsforgalom is nehezíti a közlekedni vágyok dolgát. A legnagyobb probléma, hogy a népességnövekedéssel arányban nő a gépkocsik száma is a fővárosban, ezt pedig a városi utak már képtelenek egyenletesen levezetni. Az utakon a mai napig egyeduralkodónak számítanak az autók, ennek okát az 1970-es évekbeli városfejlesztési politikában kell keresni. Ekkor ugyanis a fejlesztéspolitikusok az egyéni közlekedési módok fejlesztését preferálták, a tömegközlekedési alternatívákat, mint a metró, a villamos vagy a buszközlekedés az 1980-as évekig erőteljesen háttérbe volt szorítva. A probléma még napjainkban is fennáll, még mindig nem fordít a városvezetés elég figyelmet az alternatív közlekedési módokra. Az utakon közlekedő járműveknek kevesebb mint öt százaléka autóbusz, ráadásul ennek jelentős része mini autóbusz. A mikrobuszok a tömegközlekedés gerincévé váltak, a napi utasforgalom 60%-át ezekkel a járművekkel bonyolítják le. Fenntarthatósági és hatékonysági szempontból messze elmarad a kötött pályás járművektől, de az éves autóforgalom csökkenésében így is jelentős szerepet játszott az elmúlt években.

A város a Texcoco-tó által körülvett szigetre épült, a parttal pedig széles töltéssávok kapcsolták össze. Földrajzi adottságai azonban már ekkor is komoly gondokat okoztak az itt élőknek. A Texcoco-tó vízszintingadozásai ellen már az aztékok is egy összefüggő gátrendszert hoztak létre, ennek ellenére gyakran öntötte el a víz a településnek a különböző részeit. A város az évszázadok során a krátertó kiszárításával, feltöltésével folyamatosan növekedett.

Ezek hatására a világ egyik legnagyobb fővárosa súlyos gondokkal küzd. Mexikóváros ugyanis egyre nagyobb ütemben süllyed, s ezzel párhuzamosan a vízzel való ellátása is egyre nagyobb problémát okoz. Napjainkban a lakosság számára a szükséges ivóvizet a San Pedro folyóból, a Lerma folyóból és más környező folyókból vezetik el a település felé. Ráadásul a lecsapolási munkák sóssá tették a talajt ezért a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek is jelentősen lecsökkentek. Ezzel párhuzamosan egyre gyakoribb jelenség, hogy porviharok haladnak keresztül a városon. A helyzet tehát környezeti szempontból nagyon súlyos, már-már visszafordíthatatlan. Viszont ha a város nem készít valamilyen hosszú távú fenntarthatósági tervet, a környezet állapota tovább fog romlani.

Fenntartható városfejlesztési megoldások

Tehát Mexikóváros a világ egyik legnagyobb és egyben legszennyezettebb városa. Ahhoz, hogy a város jelenlegi állapotánál élhetőbb legyen új városfejlesztési koncepciókra volt szükség. 2007-ben született meg Mexikóváros Zöld Terve, melynek célja a közlekedésből és mobilitásból fakadó környezeti problémák megoldása. A terv fő célja a gyalogos és kerékpáros közlekedés elősegítése infrastruktúrabővítéssel és a lakosság környezettudatos felvilágosításával. Ennek megfelelően két kezdeményezést is elindított az elmúlt években: az egyik a „Ne vezess ma” a másik a „Pattanj kerékpárra”. Mindkettő célja, hogy visszaszorítsa a rendkívül szennyező autós közlekedést, és előmozdítsa a környezetkímélő kerékpáros közlekedést.

A jelek bíztatóak, hiszen 2013-ban a település elnyerte a „Fenntartható tömegközlekedés díját”, ráadásul a még nagyobb változtatásokra is megvan az akarat mind a lakosság, mind a civil szervezetek és a városvezetés részéről is.

Néhány hónapja jelentették be, hogy Mexikóváros 150 millió dollárt irányozott elő a tömegközlekedési rendszerét korszerűsítésére és bővítésére. A beruházás a főváros történetének legnagyobbika, amennyiben pedig sikeres lesz, több millió lakos életminősége javulhat nagymértékben.

A fentebb említetteken kívül a városvezetés más közlekedési ágak modernizálását is megkezdte az elmúlt években. Folyamatosan cseréli le hatékonyabb közlekedési eszközökre a város buszállományát,illetve növeli villamos állományát is. Azonban célszerű lenne a 225 km hosszú metróvonal hosszát bővíteni, így a terhelést még inkább át lehetne terelni a közútról a kötöttpályás útvonalakra. 

Mexikóváros a következő évtizedekben is az egyik leggyorsabban növekvő népességű város lesz, ezen nem fog tudni változtatni. Azonban a városi tervezés az utóbbi években elindult a fenntarthatóság irányába, így jó esély mutatkozik arra, hogy egy évtizeden belül a mexikói főváros valóban élhető lesz minden polgára számára.  

Berbás Péter

Felkapott hírek

Friss hírek

Flottacsökkentésbe kezdett a Lufthansa

Több mint negyven repülőgépét végleg kivonja az aktív flottából a Lufthansa, amely az üzemméret csökkenése ellenére igyekszik minden dolgozójának más munkát találni a cégen belül. Flottacsökkentés várható a cégcsoporthoz tartozó Austrian Airlines és a Brussels Airlines esetében is.

Read More »

Egyre nagyobb bajban van a légiközlekedés

Globálisan 25 millió olyan állás került veszélybe a koronavírus-járvány miatt, amelyek szorosan kapcsolódnak a légiközlekedéshez - mondta Brian Pierce, a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) vezető közgazdásza kedden, egy újságíróknak tartott videokonferencián.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás