Interjú: Kolumbia a tiszteletbeli magyar konzul szemével

Dr. Szegedy Maszák Ildikó tiszteletbeli konzuli feladatot lát el Kolumbiában, emellett több, mint egy évtizede a Pontificia Javeriana Egyetem oktatója, kutatója. Budapesti látogatásának egyik oka, hogy előadást tartott a Családi Gazdálkodás Nemzetközi Éve keretében megrendezett Családi Gazdaságok Globális Fórumon és Világkiállításon. Interjúnkban a budapesti rendezvényről, kolumbiai aktuálpolitikai kérdésekről, illetve a latin-amerikai ország és Magyarország kapcsolatairól kérdeztük.

Hogyan összegezné a Családi Gazdaságok Globális Fórumon és Világkiállításon szerzett tapasztalatait?

Az idei évet jelölték ki a Családi Gazdálkodás Nemzetközi Évének, ami szerintem nagyon fontos kezdeményezés, annál is inkább, hogy a FAO (ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete – a szerk.) közreműködésével Magyarországon került megrendezésre ez a konferencia. Amikor családi gazdálkodásról beszélünk akkor értelemszerűen nem a nagyüzemi mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseket vitatjuk meg, hanem arra keressük a választ, hogy a kis- és középgazdálkodóknak mi a szerepe a mezőgazdaságban. Ennek a kérdésnek a feltevése 2014-ben fontos az egész világ, de Dél-Amerika szempontjából kifejezetten.

Kolumbiában milyen a helyzete a családi gazdálkodásnak?

Kolumbiában a családi gazdálkodás központi kérdés jelenleg, amikor a poszt-konfliktus időszakának kérdésről (a kolumbiai kormány és a FARC gerillái között jelenleg folyó béketárgyalások lezártát követő jövőbeli periódusról – a szerk.) beszélünk, és azt várjuk, hogy a béketárgyalások pozitív eredménnyel fognak befejeződni, vagy legalábbis azt reméljük, hogy az ország már sohasem lesz az, mint ami a béketárgyalásoknak a megkezdése előtt volt.

A konfliktus eredetének magja és ahol ezek az események történnek, az a kolumbiai vidék. Ami azt jelenti, hogy a konfliktus rendezésében a földkérdés, az agrár- és vidékfejlesztési politika mindenképpen meghatározó  lesz. Ugyanakkor pontosan a konfliktushelyzet miatt a vidékfejlesztési politika nem tudta megtalálni a szükséges irányvonalakat. Kolumbiában egyszerre van jelen a nagyüzemi mezőgazdaság és a családi gazdálkodás. Az élelmiszertermelésnek a nagy része utóbbiból származik, ugyanakkor az élelmiszeripar a nagyüzemi mezőgazdaságra alapul. Egyéként már több tanulmány kimutatta, hogy a családi gazdaságok Kolumbiában is sokkal inkább képesek arra, hogy alkalmazkodjanak a gyors változásokhoz. Abban az esetben, hogyha megfelelő helyi feltételek mellett működnek, akkor nagyon is rentábilis gazdaságok lehetnének.

Ezeknek a családi gazdálkodásoknak olyan gazdasági körülmények között kellene működniük, ahol megfelelő az infrastruktúra, a piac közelsége és az ahhoz való kapcsolódás. Ez viszont Kolumbiának csak abszolút minimális töredékterületéről mondható el, vagyis a családi gazdálkodások nagy része a túlélésért küzd. Ugyanakkor, ha a békefolyamatról beszélünk, ennek pontosan ezeket a családi gazdálkodásokat kell segítenie, mert ezek lesznek az alapjai. Úgy tűnik, hogy nagyon fontos szerepe lesz abban, hogy milyen gazdasági fejlődés várható Kolumbiában rövid, illetve hosszú távon is.

Santos elnököt sok kritika érte az agrárreform hiánya miatt. Most hogy áll ez a kérdés?

Ha földreformról beszélünk, ami tehát földosztást jelentene, ki kell hangsúlyozni, hogy Kolumbiában még nem volt klasszikus értelemben vett földreform, bár voltak időszakok, például a ’60-as, ’70-es években, sőt már az 1940-es években is, amikor központi kérdésként merült fel. Napjainkban azonban a földkérdés összekapcsolódik a menekültügyi kérdéssel is, ami a fegyveres konfliktusból ered. Azoknak, akiknek menekülniük kell, azok a vidéki szegényrétegből valók, és többnyire a nagyvárosokban kezdenek új életet. Tehát egyszerre kell kezelni magát a földreform kérdését, másrészt pedig a menekültek visszatérésének elősegítését korábbi lakóhelyeikre.

Juan Manuel Santos elnök kezdetben úgy döntött, hogy az agrárkérdés a béketárgyalások ütemének az első pontja lesz, így a nemzeti szintű földreform és a vidékfejlesztés kérdése addig várat magára, ameddig ez a kérdéskör teljesen le nem zárul a béketárgyalások folyamán. Ennek ellenére mégis beindult a konfliktus során elvett földterületeknek a visszajuttatása azoknak a menekülteknek, ugyanakkor a föld nyilvántartásba vétele biztonsági okok miatt és a politikai intézményrendszer jellegéből adódóan nagyon lassú folyamat és egyike azoknak a pontoknak, ahol a legtöbb adóssága marad a Santos-kormánynak.

Az átlagemberek mennyire érzik azt, hogy épp béketárgyalások zajlanak, milyen a közbiztonság helyzete?

A közbiztonságon magán ezek nem fognak változtatni a városokban, és igazából vidéken sem érezhető pozitív változás. A béketárgyalás nem jelent tűzszünetet egyik oldaról sem. Volt már arra példa, hogy a FARC egyoldalúan tűzszünetet hirdetett, amit nem tartott be. A kolumbiai állam egy pillanatra sem állapodott meg tűzszünetben, ami azt jelenti, hogy a gerillák és a hadsereg közötti összetűzések állandóak, ugyanakkor előbbiek részéről időről időre terrortámadások történnek. Ezzel egy időben az emberek úgy érzik, hogy a közbiztonság romlott összehasonlítva az azt megelőző Uribe-korszakkal (Álvaro Uribe 2002-10. között vezette az országot, kormányában 2006-09. között Santos látta el a védelmi miniszteri posztot -a szerk.).

Az erős kéz politikája, amit Uribe folytatott valamennyire lazult Santos időszakában, és nagyon sokan vannak, akik, úgy érzik, hogy főleg vidéken rosszabb lett a közbiztonsági helyzet. Ugyanakkor ez lehet egyéb biztonságpolitikai folyamatoknak is az eredménye, gondolok itt arra, hogy amikor feloszlatnak jobboldali félkatonai csoportokat, vagy gerillasejteket, azok tagjai, akiknek “hivatása” a gyilkolás – és így bűnözőknek minősülnek -, az adott csoport megszűnését követően az “utcára kerülnek”, hiszen a civil életben nem akarják foglalkoztatni őket.

Ez nem a mostani béketárgyalások miatt van így, hanem azon folyamatok miatt, amelyek nyolc évvel ezelőtt, indultak be az Uribe-kormány idején, és az a következménye, hogy annak ellenére, hogy a városokban és vidéken csökkent a bűnözés, nem érzik úgy az emberek, hogy ezáltal javult volna a közbiztonság. A kezdeti eufória után – bár ez az eufória is kisebb volt, mint amit a kormány várt, azért, mert már többször voltak béketárgyalások és úgy látták, hogy ez úgysem fog sehova sem vezetni – az emberek az első érdeklődés után egyre inkább azzal kezdtek foglalkozni, hogy most már semmi más közpolitikai fejlesztésre nem lehet majd számítani, hanem a béketárgyalások válnak a közpolitika központi témájává.

Tehát az emberek úgy érzik, hogy a béketárgyalások bár fontosak, de átlagban nem hisznek benne és úgy érzik, mintha az állam meggyengülne főként a biztonság kérdésében és ezzel lehet magyarázni a mostani márciusi országgyűlési választások eredményét, ahol fontos szavazatokat ért el főleg a Szenátusban az Uribe ex-elnök által létrehozott Centro Democrático (Demokratikus Közép) nevű párt.

Jelenleg hogyan értékelhető Uribe szerepe a politikában? A vasárnapi törvényhozói választások után a pártja az első számú ellenzéki erő lett.

Amit most már évtizedek óta látunk a kolumbiai politikai rendszeren belül, a politikai pártok krízisét, ez a világ más országaiban is tapasztalható. Általában a választások előtt egy-másfél évvel alakítanak egy új politikai pártot. Például a Partido de la U (U Párt), amit maga Santos hozott létre az uribei vonal továbbvitelére (legalábbis kezdetben, 2006-ban még így volt). Ez a politikai párt többséget szerzett az előző országgyűlési választásokon és most is, a koalícióját tekintve megtartotta ezt a többséget. Tehát nem újdonság, hogy most pedig Uribe pártja a megalapítása után nem sokkal ilyen erős pozíciót szerez (második helyet érte el a parlamenti választásokon), erre példa a jelenlegi kormánypárt korábbi sikere.

Mindig az a kérdés, hogy kik azok, akik támogatják, illetve, kik állhatnak ezek mögött a politikai pártok mögött, kik azok a politikusok, akik ezeknek a politikai pártoknak dolgoznak. Uribe azt mondja, hogy ő juttatta elnökségre Santost, aki hátat fordított neki, és véleménye szerint nem azt a politikai irányvonalat folytatta, amit ő. Ha megnézzük a közpolitikai intézkedéseit, ez részben igaz. Uribe elvesztette azt a politikai befolyását azáltal, hogy “saját embere”, Santos nem az általa kijelölt utat követte végül. Ebből a szempontból érthető az, hogy Uribe lesz az ellenzéke ennek a kormánynak. Azt várjuk, hogy Uribe szenátorként meg fogja nehezíteni Santos elnök dolgát, ha az újraválasztására kerül a sor. Azért mert a májusi elnökválasztások során valószínű, hogy Santos lesz a megválasztott elnök, de mennyien fogják őt támogatni? Abban az esetben, amit most statisztikailag láttunk egy meggyengült elnök lesz újraválasztva, borzasztóan nehéz lesz neki az országgyűlésen belül, főleg a szenátussal összeegyeztetnie azt a politikai irányvonalat, amit ő akar.

A nők helyzete milyen a kolumbiai társadalomban?

Kolumbia egyike azon dél-amerikai országoknak, ahol nagy számban találunk nőket vezető szerepben, ez azt jelenti, hogy a privát szektorban és a közszférában is női minisztereket, illetve vállalatvezetőket találunk. Én úgy érzem, hogy kevésbé machista a társadalom, mint amit gondolnak róla kívülről, ugyanakkor ez a machista gondolkodás nemcsak dél-amerikára igaz, hanem bármely országban megtalálható, évtizedek óta rengeteg munka, nemzetközi együttműködési fórum és kutatás foglalkozik a nők helyzetével. Ami probléma a nők helyzetét tekintve, az a nők elleni agresszió és főleg a családon belüli nők elleni elleni, ami a kulturális és egyéb felfogásbeli kérdések miatt még mindig nem olyan számban kerül bejelentésre, mint amilyen mennyiségben ez a társadalmon belül létezik.

Milyennek látja a Venezuelával való kapcsolatot, főleg most, hogy tüntetések zajlanak?

Kolumbiának Venezuela és Venezuelának Kolumbia az egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, a gazdaságuk kiegészíti egymást, a venéz gazdaság például az élelmiszeriapri termékek esetében rendkívüli módon függ a kolumbiai exporttól. Az igazi politikai vita Álvaro Uribe és Hugo Chávez egykori venezuelai elnök között folyt, és később Santos elnök kormányra kerülése hozta meg azt az eredményt, hogy annak ellenére, hogy Venezuela kilépett az Andok Közösségből, meg tudták kötni a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodást, aminek az eredményeként az Andok Közösségben alkalmazott szabályokhoz szinte teljesen hasonló kereskedelmi feltételeket teremtettek.

Politikailag tehát Santos hatalomra kerülése javított a diplomáciai kapcsolatokon, és már össze sem hasonlíthatók Uribe elnök utolsó időszakával. Santos arra törekszik, hogy Kolumbia ne csak regionálisan legyen meghatározó nagyhatalom, hanem, diplomáciailag is fontos szereplővé váljon egész Latin-Amerikában, és ennek megfelelő az a külpolitikai irányvonal, amit Santos követ.

Venezuelában általában, amikor politikai problémák vannak, akkor a legegyszerűbb Kolumbia felé mutogatni, és így döntött a mostani venéz elnök (Nicolás Maduro – a szerk.), hogy megpróbálja elterelni a figyelmet az igazi belpolitikai problémáktól egy külpolitikai probléma felé. Chávez is mindig ugyanezt tette, annyi különbséggel, hogy ő mindig “partnerére talált” Uribében, aki nem hátrált meg. Most úgy tűnik, hogy, amit Santos elnök próbálja a lehető legnyugodtabban kezelni a helyzetet. Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy abban, hogy a béketárgyalások tényleges megkezdését tekintve, illetve azt, hogy épp Havannában, Kubában zajlanak, annak idején Chávez elnöknek nagyon fontos szerepe volt. Ugyanakkor ez a kooperatív hozzáállás már nem annyira világos az új venéz elnök kapcsán, aki természetében, kaliberében egyáltalán össze sem hasonlítható az őt megelőző Chávez elnökkel.

Szó esett az Andok Közösségről, de emellett Kolumbia a Csendes-óceáni Szövetségben is fontos szerepet tölt be, hogyan látja ezt az integrációt?

Azon országok között, akik jelenleg ennek a szövetségnek a tagjai (Chile, Peru, Kolumbia és Mexikó – a szerk.), korábban is létezett szabadkereskedelmi megállapodás, de azok kétoldalúak voltak. Most sem lehet azt mondani, hogy ez a mostani integráció a korábbi szabadkereskedelmi megállapodásokat gyúrta össze, inkább az a törekvés áll mögötte, hogy egy közös blokkot hozzanak létre, amely kifejezi azt a politikai szándékot, hogy kereskedelem-politikai szempontból a szabadkereskedelemben hiszünk, ezt erősítjük meg, ami ezzel egyidőben egy ellenpont is mindazokkal az országokkal szemben, akik nem ezt a vonalat képviselik.

Ez tehát nem csak egy szabadkereskedelmi megállapodás, hanem egy kereskedelem-politikai állásfoglalás is. Azt várja a kolumbiai kormány, hogy ez valós, reális kereskedelmi lehetőségeket fog hozni a kolumbiai gazdaság számára. Ugyanakkor mindig, amikor egy ilyen dolog kialakul, fel kell tenni azt a kérdést, hogy ez most tényleg szabadkereskedelmi megállapodás marad vagy valamiféle integrációs törekvés is felmutathatóvá válik valamikor, illetve mennyi lesz a politikai koordináció ezek között az országok között. Az a törekvés, hogy cartagenai látogatásakor a Costa Rica-i elnök kérte országa felvételét a szövetségbe, azt jelzi, hogy fontos gazdasági tényezővé válhat és mindenféleképpen ennek megvalósításában Kolumbiának kulcsszerepe van.

Mekkora számú magyarság él Kolumbiában?

Körülbelül 300 családról beszélhetünk, a magyar törvények szerint, aki be tudja mutatni, hogy felmenői tekintetében és levezethetően ő magyar, nincs meghatározás, hogy hány generációig tekinthető magyar állampolgárnak.

Napjainkban a “friss” bevándorlás borzasztóan alacsony szintű, de nem csak a magyarok között van kevés új bevándorló, hanem általában a külföldi bevándorlás nem egy jelentős tényező Kolumbiában. Ez egy olyan jellegű magyar kolónia, ahol nagyon kevesen beszélnek magyarul és a kolónia nagy része városlakó, többségük Bogotában él. Amikor van egy-egy magyar rendezvény, amit például a tiszteletbeli konzulátus tart, arra általában százan látogatnak el.

Ezek a rendezvények mennyire gyakoriak, mennyire erős a magyarok közötti összetartás?

Általában egy évben egyszer van magyar vonatkozású rendezvény a tisztelebeli konzulátus szervezésében. Én, mint tiszteletbeli konzul pontosan azt szeretném elérni, hogy a kolónián belül mások is segítsenek a szervezésben.. Régen volt egy német, katolikus templom ott volt általában katolikus mise, kisebb összejövetel, de ezek általában emberfüggőek, amikor nem szervezi tovább az illető, aki csinálta, akkor elhal. Itt lehet látni azt, hogy mennyire kicsi a kolónia, mert ezek a kulturális mozgások gyakorlatilag akkor vannak, amikor valaki szervezi. Nagyon remélem, hogy lesznek olyanok, akiknek majd önmaguktól eszükbe jut, csinálják, és ha így lenne, persze mindenféleképen ott lennék, bármiben, amiben segíteni lehet.

2013 februárjában kolumbiai külügyminiszter-helyettes érkezett Magyarországra, a gazdasági kapcsolatok élénkítése érdekében. Ön milyen kapcsolódási pontokat lát a két ország között?

Külpolitikában mindig a legnehezebb kérdés az az, hogy gazdaságpolitikailag hol fogja egymást megtalálni a két ország, azért mert amikor kulturális diplomáciáról beszélünk, akkor ott valójában az államoknak van egy rálátása, vannak egyetemek, színházak, kiállítótermek, ami sokkal könnyedébben szervezhető, mint a gazdasági kapcsolatok. A gazdasági kapcsolatok gyakorlatilag azon alapulnak, hogy az egyik társaság megtalálja a másik társaságot és úgy dönt, hogy szeretne befektetni, és manapság nemcsak Magyarországon, de Kolumbiában is borzasztó kevés a rálátása az államnak arra, hogy a privát szférában kit milyen gazdasági kapcsolatok érdekelnek. Ilyen szempontból ennek a külpolitikán keresztül való fejlesztése kifejezetten nehézkes.

Én mindenféleképpen kapcsolódási pontot látok mezőgazdaság területén, az oktatás területén is, és úgy veszem észre, hogy a magyar állam, például a II. Latin-Amerika Magyarország Fórumon keresztül, amit 2014 júniusára szervez ide Budapestre, pontosan ezek azok a pontok, amiken dolgozni fog és én mindent meg fogok tenni azért, hogy megfelelő kolumbiai részvétel legyen ezen a konferencián, ami reméljük, hogy előre tudja vinni ezeket a kapcsolatokat.

Tiszteletbeli konzulként milyen feladatai vannak?

Ez általában attól függ, hogy Magyarországnak van-e nagykövetsége vagy nincs, illetve attól is függ, hogy mennyire fontosak a gazdasági, kulturális, egyéb kapcsolatok a két ország között. Kolumbia esetében nincs helyi magyar nagykövetség, mert 2006-ban bezárásra került, a tiszteletbeli konzulátusnak kell ellátnia gyakorlatilag Magyarországnak az annak megfelelő képviseletét. Ez soha nem összehasonlítható egy nagykövetséggel. A tiszteletbeli konzulátusnak az elsődleges kötelező feladata a magyar kolónia problémáinak a kezelése, ami azt jelenti, hogy Kolumbia esetében a Brazíliavárosban székelő konzullal (aki jelenleg Dudás Mihály) együttműködve a magyar kolóniának a konzuli ügyeit a tiszteletbeli konzulátus veszi fel, kezdi ellátni, és utána természetesen a hivatásos konzul terjeszti a megfelelő állami szervek elé. Nagyon pozitív dolog, hogy ez a konzul tavaly is, illetve idén is járt Bogotában a kihelyezett konzuli nap keretében. Ezt minden egyes alkalommal, amikor a Külügyminisztériumban járok, megköszönöm és kérem, hogy folytatódjon, mert szüksége van rá a magyar kolóniának, mivel vannak olyan ügyek, amelyeket csak hivatalos konzul tud ellátni. Tehát egyrészt a konzuli ügyek ellátása és ezen kívül pedig a tiszteletbeli konzul annyit tesz, amennyit tud, én a magam részéről az oktatási, kulturális együttműködés területén.

Furcsán hangzik, mert az ember saját magáról beszél, de azt mondják, hogy én vagyok az atipikus tiszteletbeli konzul, Kolumbiában mindig így hívnak, azt mondják, hogy én vagyok az egyik legaktívabb a Kolumbiában székelő összes tiszteletbeli konzul közül. Az oktatási-kulturális együttműködés területét választottam ki, ami nekem szíveügyem azért, mert ezt én szeretném, hogy így legyen, erre senki nem kötelez. Ugyanakkor amennyire a magyar államnak lehetősége van, segítséget nyújt nekem ebben. Amikor a kolumbiai állam is látja azt illetve privát szervezetek, hogy valami, ami értelmes, működik, akkor az ember mindig talál segítségre. Azt hiszem, hogy ennek az egyik jele az, hogy nagyon reméljük, hogy pillanatokon belül aláírásra kerül a 20 kolumbiai ösztöndíjat biztosító megállapodás a Stipendium Hungaricum programon belül, ami kolumbiai állampolgárok magyarországi felsőoktatási intézményekben való tanulmányait teszi lehetővé. Mindenben ott vagyunk, közreműködünk, azért is voltam itt most Magyarországon, amellett, hogy a FAO konferencián részt vettem, mint kutató, az a magyar és a kolumbiai egyetemek közötti valós együttműködés, ami nemcsak a diákcserén alapul, hanem közös oktatáson, ezen kezdtünk el dolgozni és a lehető legjobb fogadtatásban részesültem itt Magyarországon és remélem, hogy ennek jó tartalmi és a közeljövőben látható eredményei a magyar sajtóban is meg fognak jelenni.

Több kolumbiai egyetem lesz majd benne a programban vagy főként az, amelyen Ön is oktat?

A kolubmiai ösztöndíjprogram nem egyetemfüggő, mint ahogy a magyarországi sem, ez 20 egyéni ösztöndíj, melyet a kolumbiai ösztöndíjbizottság fog elbírálni, bárki pályázhat majd, a magyar állam által megadott pályázati kiírásnak megfelelően. Itt Magyarországon a pályázati felhívásnak megfelelően bármely állami egyetemen tanulhatnak ezek a diákok, gyakorlatilag egyetemektől függetlenül. A Stipendium Hungaricum mellett létezik egy kulturális-oktatási kétoldalú megállapodás a két állam között, és ebbe próbálunk mindkét oldalról életet lehelni, ennek az alapja az egyetemek közötti együttműködés.

Amikor én mint tiszteletbeli konzul meglátogatom a magyar egyetemeket, akkor beszélünk a Stipendium Hungaricumról, beszélünk arról, hogy hogyan lehet minél jobban a kiválasztás rendszerében úgy közreműködni, hogy a lehető legjobban működjön az ösztöndíjasok egyetemi elhelyezése, ugyanakkor a másik irányvonal, amiről beszélünk, az, hogy ezeknek a magyar egyetemeknek milyen érdeklődésük lenne a kolumbiai egyetemekkel való együttműködés tekintetében. Mindez összekapcsolódik azzal, hogy Kolumbiában a mostani május 9-i Európa napra a fő téma kifejezetten felsőoktatás és kutatás lesz. Tehát mindebbe kapcsolódik gyakorlatilag bele az én munkám, hogy én magam is egyetemi oktató vagyok és a Pontificia Javeriana egyetemen dolgozom, és azt képviselem, de az egyetemi pályafutásom és  a tiszteletbeli konzuli tevékenységem két külön terület.

Köszönjük az interjút!

Balla Zsuzsa

Felkapott hírek

Friss hírek

Akadozik Michael Bloomberg választási kampánya

A milliárdos óriási összegeket költ internetes reklámokra, a különböző platformokon történő megjelenésekre, de mindeddig felemás eredménnyel. A százalékos támogatottsága elegendő a továbblépéshez, de két hete rasszizmussal vádolták meg, most pedig a Twitter törölt 70 fiókot egy olyan összevágott videó miatt, mely az elnökjelöltet népszerűsítette.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás