Brazília 2014: nem csak a focivébé a tét

Az Americas Society és a Council of the Americas nevű ikerszervezetek rendezésében és a brazil-amerikai kereskedelmi kamara támogatásával november elején egy New York-i konferencia adott alkalmat az érdeklődőknek arra, hogy szakértők segítségével keressék a választ arra a kérdésre: mi vár Brazíliára 2014-ben? Úgy tűnik, nem csak a futball-világbajnokság.

Lisa M. Schineller, a Standard & Poor’s (S&P) közgazdásza felhívta a figyelmet, hogy Brazíliának nem szabad elkényelmesednie – már ami a gazdasága modernizációját illeti. Schineller rámutatott arra, hogy bár az 2008-ban kezdődött globális pénzügyi válság hatásai elsősorban a világ legfejlettebb gazdaságait érintették látványosan, a latin-amerikai gazdaságok növekedése is erősen megtorpant emiatt: a 2004-2008 közötti időszak öt százalékot meghaladó értéke három százalék közelébe esett vissza a 2011-2015-ös periódusra vonatkozó előrejelzésekben.

Mexikó beelőzhet?

Ebben a környezetben pedig a brazil gazdaságnak különösen nehéz lesz helytállnia. Az előadó mindenekelőtt Mexikóval hasonlította össze a luzofón óriás helyzetét: 2010 óta a brazil növekedési adatok sokkal kiegyensúlyozatlanabbak a mexikóinál mind a GDP-t, mind a belső keresletet tekintve, ráadásul a legészakibb „latino” gazdaság 2011-2012 folyamán mindkét tekintetben dinamikusabban bővült, igaz, az utolsó negyedéves adatokban Brazília visszaelőzött.

Az S&P elemzője szerint a növekedést nehéz lesz fokozni, hiszen, szintén Mexikóval összevetve, a munkaerő költségei Brazíliában sokkal magasabbak, s az elmúlt évtized során megháromszorozódtak, míg Mexikóban kevés változás volt tapasztalható. Kérdéses tehát a versenyképesség növelése, az mindenesetre biztató, hogy a munkanélküliség rekord alacsonyra, hat százalék közelébe esett vissza. 

Túl sok az állam?

A Prospectiva kutatóintézet két felszólalója a konferencia hangsúlyát a politika felé tolta. Davis Hodge a brazil gazdaságban való állami szerepvállalás eredményeiről szólt, rámutatva annak hiányosságaira is. A háttérben fontos lehet, hogy „Lula és Dilma”, azaz a volt és a jelenlegi elnök politikáira láthatólag erős befolyást gyakorolt a fejlődő országok felzárkóztatását célzó „fejlődés-közgazdaságtan” (development economics). Ennek szellemében határozták meg ugyanis mindketten az állami szerepvállalás irányait a brazil ipar fejlesztésében.

Az iparpolitika céljai között a legfontosabbak a hazai termelés felfuttatása, a fejlesztések támogatása és az exportszektor megerősítése, noha a gyakorlatban visszatérni látszanak a brazil gazdaság klasszikus mumusának, az importhelyettesítő gazdaságpolitikának a szempontjai, ami háttérbe szorítja a versenyképességhez egyébként nélkülözhetetlen kutatás-fejlesztést az ipari kibocsátás mennyiségének növelésével szemben.

Nem először került említésre a kül- és belföldi vállalatoknak egyaránt komoly fejtörést okozó, részben decentralizált adórendszer, és az állami cégek preferálása a közbeszerzéseknél. Hodge ajánlása szerit Brazíliának négy fontos területen, az infrastruktúrában, az oktatás-kutatás-fejlesztés terén, a termelékenységben és az exportszektorban kellene jelentős befektetéseket eszközölnie, hogy a jelenlegi fejlődési célkitűzések és az ország versenyképessége ne kerüljön veszélybe.

Másodszor is Dilma?

Ricardo Sennes, a Prospectiva másik munkatársa a 2014-es brazíliai elnökválasztást helyezte elemzése középpontjába, hiszen Dilma Rousseffnek hamarosan újra meg kell mérkőznie azért, hogy továbbra is a Planalto-palotát (az elnöki rezidenciát) hívhassa a munkahelyének. Erre egyébként minden esélye is megvan, hiszen gyakorlatilag az összes forgatókönyvet és közvélemény-kutatást figyelembe véve ő a választás egyetlen igazi esélyese. Bár korábban kiemelkedő népszerűségére a júniusi utcai demonstrációk jelentős – negatív – hatást gyakoroltak, a brazilok többsége még így is alapvetően pozitívan értékeli a munkáját.

Ugyanakkor a legfontosabb állami politikák megítélése kapcsán, különösen ami az egészségügyet, a közbiztonságot és az adózást illeti, a lakosság masszív nemtetszésével találkozhatunk. Így Dilma sem pihenhet majd a kampányban, mert számos komoly riválisra kell számítania, mint például a lehetséges második helyezett, Aécio Neves, Minas Gerais állam szenátora, vagy José Serra, Sao Paulo korábbi kormányzója és egykori egészségügy-miniszter. (Utóbbi egyébként 2002-ben és 2010-ben is „rajthoz állt” a versenyben.) Ők pedig, bár jelenleg korántsem olyan népszerűek, mint az ország első elnöknője, nyilvánvalóan fel fogják használni a brazilok tömegei által nehezményezett hiányosságokat a közelgő megmérettetés során. Igaz, jegyzi meg Sennes, a kritikus területek közül az egészségügyben például nem sok változás várható, akárki nyerjen is.

Izgalmas év elé néz tehát Brazília. Számtalan problémára kell megoldást találnia, melyek mindenekelőtt versenyképességének megtartásával, illetve fokozásával kapcsolatosak. Akár milyen nagy is egyelőre Dilma előnye, az elnökségért folyó harc is tartogathat meglepetéseket. Főként úgy, hogy mindezt tucatnyi épülő stadion és a 2014-es focivébé árnyékában vívják, és ami már eddig is rávilágított több megoldásra váró nehézségre az infrastrukturális fejlesztések és a közbiztonság kapcsán.

További információt a felszólalókkal, illetve előadásaikkal kapcsolatban ide kattintva találhatnak (angol nyelven).

Szabó Barnabás

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás