Ecuador nemzetközi segítséget kér a Chevronnal szemben

A nagy olajvállalatok kitermelési tevékenysége gyakran súlyos környezeti katasztrófákhoz vezet. Ecuadorban az észak-amerikai Texaco 1964 és 1990 között folytatott kitermelése okozott jelentős természeti károkat az amazóniai vidéken, valamint az ott élő lakosság körében. A pusztítás nyomai még ma, több évtized múltán is jól láthatóak. Az ecuadori kormány jelenleg azért küzd, hogy a Texacót időközben felvásárló Chevron ismerje el a felelősségét és térítse meg az érintettek számára a károkat.

„Amazónia Csernobilja”

A Texaco 1964-ben kezdte meg a kitermelést az amazóniai térségben található Lago Agrio-i olajmezőn. A cég az ecuadori állami olajvállalattal kötött kitermelési szerződésben vállalta, hogy biztonságosan kezeli a keletkező mérgező hulladékokat. Erre volt is egy levédetett technológia, melyet az Egyesült Államokban lévő kitermelési helyein alkalmazott is, Ecuadorban viszont nem. Így például a nyersolajjal felszínre kerülő, mérgező vegyületeket tartalmazó vizet nem fecskendezték vissza, hanem csöveken keresztül a környező folyókba vezették. A kitermelés során keletkezett hulladékot tározó medencéket nem bélelték ki, a keletkező káros gázokat pedig elégették.

A fejlett, a környezetre kevésbé ártalmas technológiák mellőzésével a Texaco hordónként mintegy háromdollárnyi többletbevételhez jutott – és rendkívül nagy környezeti károkat okozott. Több tízmillió liter mérgező kőolajhulladék és nyers kőolaj ömlött ki. A toxikus anyagok bejutottak az édesvizekbe, ami súlyos egészségügyi következményekkel járt a helyi lakosság körében, akik a vizeket fürdéshez, főzéshez, ivóvízként használták. Több független tanulmány megállapította, hogy az olajkitermelő helyek közelében lévő vizekben a szénhidrogén-koncentráció többszöröse volt az Egyesült Államokban, illetve Európában megengedett határértékeknek, valamint az itt élő lakosság körében magasabb volt a rákos megbetegedések, vetélések száma a nem olajkitermelő helyeken élő népességhez képest.

A Texaco 1990-ben fejezte be a tevékenységét Amazóniában, és kivonult a dél-amerikai országból. A kitermelési helyeket az ecuadori állami olajvállalatnak adta. 1995-ben a Texaco az ecuadori kormánnyal kötött megállapodás alapján elvégzett egy tisztogatást a területen. Ez azonban csak kozmetikázás volt, a hulladékokat tároló medencéket befedték, de a mérgező anyagok továbbra is beszivárogtak a talajba, és szennyezték a vizeket. 1998-ban a felek aláírtak egy Végelszámolási Jegyzőkönyvet, mely alapján az amerikai olajcég mentesült az ecuadori kormány által indított per alól. 2001-ben a Texacót felvásárolta a Chevron, egy másik amerikai olajvállalat.

1993-ban egy, a helyi lakosokat képviselő szervezet beperelte a Texacót. Az eljárás egy egyesült államokbeli bíróságon indult, a Texaco viszont azt akarta, hogy Ecuadorban folytassák le a pert. Azzal érveltek, hogy az ecuadori igazságszolgáltatás tisztességes és átlátható. Az amerikai törvényszék később jóváhagyta ezt a kérelmet, és az ügy 2002-ben a Lago Agrio-i bíróság elé került. 2011-ben született meg az ítélet, mely 9,6 milliárd dolláros kártérítést szabott ki, és nyilvános bocsánatkérésre kötelezte a Chevront. Miután a bocsánatkérésre nem került sor, a kártérítés összege 19 milliárd dollárra nőtt.

A főbb kőolajlelőhelyek Ecuadorban a tengerparti régió területén, a Santa Elena félszigeten és Amazóniában találhatóak, a termelés legnagyobb részét az utóbbi adja.

Az első fúrást 1911-ben végezték Ecuadorban, a tengerparti régióban. Rövidesen megjelentek a nagy nemzetközi olajvállalatok: az Anglo, a Shell, az Exxon. Amazóniában először az amerikai Leonard Exploration Co. kapott koncessziós jogot 1921-ben.

A Shell a 30-as években kezdett kutatásokat a területen, de a kutak nem bizonyultak produktívnak, ezért 10 év után távozott. 1964-ben indult el az amazóniai régióban a kitermelés, melyet a Texaco indított el.

A kőolaj exportja a 70-es években kezdődött. 1972 júniusában megalakult az ecuadori állami olajvállalat, a Corporación Estatal Petrolera Ecuatoriana (CEPE, ma Petroecuador). Az ország 1973-ban lépett be az OPEC-be. Később, 1992-ben felfüggesztette tagságát a szervezetben, 2007 óta tag ismét. A kőolaj Ecuador egyik legfontosabb exportcikke, a Világbank adatai szerint 2011-ben az összes export 57,8%-át adta. A magas világpiaci ár miatt az utóbbi években nagy bevételeket hozott az államnak, hozzájárult az ország gazdasági fellendüléséhez. Az amazóniai lakosság azonban kevésbé részesül az ott kitermelt kőolaj hozta bevételekből, a térségben nagy a szegénység.

A Chevron nem ismeri el a felelősségét

A Chevron fellebbezett a szerinte „illegitim” ítélet ellen. Arra hivatkozott, hogy az 1998-as megállapodásban a Texaco rendezte a kérdést, a rá nézve kötelező helyreállítást elvégezte. A többi szennyezésért az ecuadori olajvállalat felel. A cég azzal érvelt, hogy a Texaco az ecuadori olajvállalattal közösen tevékenykedett egy konzorciumon belül, melyben kisebbségi tulajdonos volt. A kitermelés befejezése után átruházta a részesedését a Petroecuadorra, ezért az 1992 utáni műveletekhez a Texacónak és a Chevronnak sincs köze. A Chevron szerint a felperesek ügyvédei és a bírák összejátszottak, a fellebbezés során csalással vádolta őket. A New York-i szövetségi bíróság a multicégnek adott igazat.

A Chevron álláspontja szerint a Texaco az ecuadori törvényekkel összhangban, a környezetvédelmi szabályoknak megfelelően végezte a tevékenységét Amazóniában. A cég szerint a helyi lakosok tévesen tulajdonítanak minden egészségügyi problémát az olajkitermelésnek. Kiemelte, hogy hiteles tudományos bizonyíték van rá, hogy a térség lakosai nem szembesülnek olajhoz köthető egészségi kockázatokkal a Texaco által megtisztított területen. A Chevron szerint a peres eljárás során bemutatott talaj- és vízminták hitelessége megkérdőjelezhető.

Az ecuadori kormány figyelemfelhívó kampánya

Az ecuadori kormány szerint a Chevron rá akarja hárítani a felelősséget, és el akarja kerülni a kártérítés megfizetését. Ezért szeptemberben kampányba kezdett a Chevron lejárató propagandájának ellensúlyozására. Fel akarja hívni a figyelmet az Amazóniában történt környezeti tragédiára, és támogató csoportokat, szervezeteket keresnek a világ minden részéről. A kampány Rafael Correa elnöknek a helyszínen tett látogatásával vette kezdetét. Az elnök szerint a szennyezés “egyike a legsúlyosabb környezeti katasztrófáknak az emberiség történetében”.

Szeptember 24-én Ricardo Patiño külügyminiszter egy, az ENSZ idei közgyűlése alatt tartott eseményen szólalt fel az ügyről ENSZ tisztviselők és néhány latin-amerikai ország külügyminisztere előtt. A Közgyűlés általános vitáján tartott beszédében Ecuador ENSZ nagykövete is említette a Chevron ügyét. Októberben a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) és az EU által szervezett, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló szemináriumon pedig Carlos Abad, a CELAC ecuadori helyettes koordinátora beszélt róla a jelenlévőknek.

A kampánnyal kapcsolatban nemrég Ecuador magyarországi nagykövete, Jaime Barberis sajtótájékoztatót tartott. Elmondta, hogy Ecuador azért szeretné megismertetni a világgal az esetet, mert az amazóniai őserdő törékeny ökoszisztéma, a világ tüdeje, és jelentős édesvíztartalékokkal rendelkezik. Ezért a megóvása nem csak helyi kérdés. Az ügynek „az egész világot érintenie kell” – mondta a nagykövet. Utalt a nemrégiben Budapesten megrendezett Víz Világtalálkozóra, amely a víz szerepének a fontosságára, a vízkészletek megóvására hívta fel a figyelmet. Az amazóniai édesvíztartalékok sorsa ebből adódóan nagyon fontos, és emiatt kritikus, hogy a területet érintő olajszennyezés még ennyi évtized után is szemmel látható.

Ecuador kormánya szeptemberben a sajtó több képviselőjét meghívta a helyszínre, hogy élőben győződjenek meg az olajszennyezés következményeiről. Ennek kapcsán a nagykövet megemlítette, hogy tervben van két magyar forgatócsoport és egy fényképész kilátogatása, jelenleg az alkalmas időpontot keresik az utazásra.

A kormány a nemzetközi közösség összes tagjától várja és reméli a támogatást, akik számára fontos a környezet. A régió nemzeti parlamentjeinek szervezete, a Latin-amerikai Parlament az októberi közgyűlésén határozatban vállalt szolidaritást az ország mellett. Több latin-amerikai és európai országban alakítottak támogató csoportokat a civil társadalom képviselői, többek között Venezuelában, a Dominikai Köztársaságban, Kubában, Spanyolországban, Franciaországban működnek ilyen csoportok. A kormány számít a külföldön élő ecuadori közösségek segítségére is.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Chevron több millió dollárt költ lobbizásra, mellyel az Amerikai Egyesült Államok és Ecuador kereskedelmi kapcsolatait igyekszik negatívan befolyásolni. Az amazóniai lakosoknak ugyanakkor nem fizette meg a kártérítést. A bírósági perek kapcsán a nagykövet elmondta, hogy az 1998-as jegyzőkönyv csak az ecuadori állam által indított perek alól mentette fel a vállalatot, magánszemélyek indíthatnak pert vele szemben. A Chevron eddig három alkalommal indított eljárást Ecuador ellen nemzetközi bíróságokon. A hágai Állandó Választott Bíróságon a cég az Ecuador és az Amerikai Egyesült Államok közötti Kétoldalú Beruházási Egyezmény megsértésével vádolta a dél-amerikai országot. Az egyezmény 1997-ben lépett hatályba, 5 évvel az után, hogy a Texaco befejezte a kitermelést Ecuadorban. Ez az egyezmény sem tiltotta azt, hogy az állampolgárok pert kezdeményezzenek a beruházóval szemben.

Kezdeményezések a transznacionális vállalatok méltánytalan gyakorlatának megszüntetéséért

Az Chevron-Texaco üggyel kapcsolatban az ENSZ-közgyűlés alatt tartott eseményen Ricardo Patiño felhívta a figyelmet a transznacionális vállalatok (TNC-k) és a fejlődő országok közötti nagyon gyakran egyenlőtlen erőviszonyokra: ezek a nagyvállalatok a nagyobb profit reményében nem törődnek a környezet megóvásával és megsértik az emberi jogokat.

A külügyminiszter szerint nincs könnyű dolguk az országoknak a TNC-kel szemben, mivel a nemzetközi bíróságok legtöbbször a nagyvállalatok javára döntöttek a korábbi peres ügyekben. A lehetőségek korlátozottak anyagi szempontból is, hiszen a transznacionális vállalatok bevételei többszörösen meghaladják egy-egy állam büdzséjét. Példaként említette, hogy a Chevron részvényeinek összértéke 240 milliárd dollár, amely hétszerese Ecuador 2012-es költségvetésének.

A TNC-k és a fejlődő országok érdekeinek közelítése, az egyenlőtlen erőviszonyok megszüntetése érdekében Ecuador több kezdeményezést indított: a Dél-amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) szervezetén belül egy vitarendezési fórum létrehozását szeretné elérni. Idén áprilisban 12 latin-amerikai és karibi állam részvételével zajlott az első alkalmommal megrendezett “Transznacionális Érdekek Által Érintett Latin-amerikai Államok Konferenciája” Guayaquil városában.

Lesz-e kártérítés a szennyezett terület lakosainak?

Az áldozatok húsz éve küzdenek az igazságszolgáltatásért. A jogi huzavona még nem ért véget, jelenleg folyamatban van az eljárásuk egy New York-i bíróság előtt. Az érintett amazóniai vidéken élők még mindig tapasztalják a lakókörnyezetüket ért károkat – továbbra is szennyezettek a vizeik, sokuk megbetegedett, elvesztették hozzátartozóikat. Egyikük, José Shingre a szeptember 24-i eseményen a felszólalásában azt mondta, hogy nem akarnak pénzt, két dolgot szeretnének: vizet és igazságot. Egyelőre még nem dőlt el, hogy a Chevronnak meg kell-e fizetnie a jövőben a 19 milliárd dolláros kártérítést. Ha ilyen döntés születik, az precedens értékű lehet. Bonyolítja a kérdést, hogy a cégnek nincsenek érdekeltségei Ecuadorban, hiszen ő nem, csak az általa felvásárolt Texaco folytatott kitermelést Amazóniában.

Metzger Dóra

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás